„Jegyezzétek meg, amit mondok: Az autó és a repül?gép kombinációja hamarosan eljön. Mosolyogjatok csak, de el fog jönni….” – mondta Henry Ford. Egyszer talán igaza lesz, és az egyelőre a sci-fikből ismert légikocsik valóban mindennapi életünk részeivé válhatnak.
Az emberiség nagyjából 100 esztendeje kezdte meghódítani bolygónk égboltját különféle repül? szerkezetekkel. Eleinte csak siklottak, a leveg? a szárnyakra ható felhajtóerejét használták ki, ám hamar rájöttek, hogy a folyamatos és hosszabb távú repüléshez valamilyen konstans meghajtó rendszerre is szükség lesz.
Próbálkoztak többféle megoldással, tárolt mechanikai energiával, g?zhajtással, de ezek egyike sem vált be. Az egyetlen ígéretes a belső égés? motor volt, amelyet a gépkocsikban is ekkoriban kezdtek szélesebb körben használni. Eleinte ezek a motorok olyan kevés erőt voltak képesek kifejteni, és egyben olyan nehezek is voltak, hogy nem váltak be a repül?k meghajtására, ám idővel a trend átbillent és megjelentek a motoros gépek. Megkezdték szép ívű karrierjüket, és az ötvenes években – amikor már jelentős volt a motorizáció minden területen – már azt jósolták, hogy az automobilokat hamarosan felváltják a repül? autók. Voltak, akik a hagyományos autók szárnyas változataira esküdtek, voltak, akik inkább a Sikorsky féle helikopterekben látták eme közlekedés jövőjét, ám egyiküknek sem lett igazuk. A szárnyas autó esetlensége miatt hamar megbukott, a helikopter – ámbár sok területen igen nagy szolgálatot tett az emberiségnek – nem vált a tömegek légi közlekedési eszközévé. A polgári repülés inkább a tömegközlekedés, és az óriásgépes rendszer mellett maradt, hiszen így volt gazdaságos. Ám természetesen álmodozók nem tettek le arról, hogy a repülést levigyék személyes szintre. Sorra készültek az ultrakönny? gépek, ám ezek még mindig csak repül?gépek voltak, és nem hasonlítottak sokban a már megszokott gépkocsikra.
MOLLER M400X tesztrepülés
{youtube}ElS9BKSsezw{/youtube}
Az álom ébrentartását a sci-fi írók és filmek is életben tartották (sőt szították), hiszen nem egy regényben vagy filmen láthattunk repül? autókat. Elég, ha csak a Szárnyas Fejvadászra, az Ötödik Elemre, a Vissza a Jövőbe 2. részére, vagy a Star Wars coruscanti jeleneteire gondolnom, és mindenki tudja miről is beszélek. Talán ezek a filmek is inspirálhatták Paul S. Mollert, hogy megtervezze és elkészítse légi kocsijának prototípusát.
A tervezés fázisa a 90-es évek végén és a 2000-es évek elején zajlott, és az első működő prototípus 2002-ben látta meg a napvilágot. 2002. augusztus 26-án végezték vele az első próbarepüléseket, a sajtó bevonásával. Ekkor már rendelkezésre állt a járm?ben a repülésvezérl? szoftver, a stabilizáló rendszer, a „fly by wire” irányítórendszer, és a nyolc darab egyedi Rotapower motor.
A járm? a máshonnan (például a brit, Harrier típusú vadászgépekből) már ismeretes VTOL (Vertical Take Off and Landing) rendszert használja, azaz álló helyzetből száll fel és úgy is képes leszállni. Moller közel 35 évnyi tervez?i tapasztalatot vetett latba, hogy tökéletesítse ezt a rendszert.
A légi kocsit nyolc darab légh?téses Rotapower motor hajtja, amely négy pylonon helyezkedik el a kocsi karosszériáján. Két-két pár a kocsi orrában, és ugyanennyi a kocsi hátsó részében, így a járm? négy ponton támaszkodik a légsugárra, amely egyenként, körülbelül 250 kilogrammnak megfelelő toló és emelőerőt képes kifejteni. A motorokat tartó pylonok több irányba is elforgathatóak, 45 és 90 fokkal is, így biztosítva a kocsi előrehaladását és fékezését. A stabilitást egy giroszkópos rendszer biztosítja, amely két egymástól független számítógépes rendszerrel kapcsolódik össze. Ezen felül, a computerek nyomon követik a sebességet, a magasságot és ebből számítják ki – az esetleges turbulenciákat is figyelembe véve – a járm? helyzetét, és ennek megfelelően korrigálják a motorok teljesítményét.
Természetesen egy ilyen légi kocsi esetében nagy kérdés az üzemanyag és a gazdaságos üzemeltetés is. A tesztek alkalmával a járművet metanollal próbálták ki, de kiválóan funkcionált 87-es oktánszámú gázolajjal is. A tesztekhez egy 8 gallonos, nyomás alatt tartott üzemanyag tankot használtak az esetleges fedélzeti tüzek kockázatának minimalizálására, de a terveken két darab, gázolajra optimalizált üzemanyagtank szerepel.
Az M400X kettő-négy személy szállítására tervezték, ám létezik az egyszemélyes M150 típus, amely kisebb.
Szemléltetésül néhány technikai adat a Skycar sorozatról.
Típus |
M150 |
M400X |
Utaslétszám |
1 |
4 |
Max sebesség |
604 km / h |
600 km / h |
Utazósebesség |
539 km / h |
440 km / h |
Súly |
386 kg |
1080 kg |
Súly üresen |
254 kg |
Nincs adat |
Fogyasztás |
19 km/l (gázolaj) – 13 km/l (metanol) |
Kb. 10 km / liter (metanol) |
Hatótáv |
1086 km / 725 km |
1200 km |
Fel és leszállás |
0 m |
10 méter sugarú kör |
Méretek: |
3,7 m / 2,4 m / 1,5 m (h-sz-m) |
7,4 m / 3,2 m / 2,8 m |
Ára: |
Nincs adat |
500.000 $ |
A technikai adatokból látszik, hogy a hatékonysága figyelemreméltó, hiszen a fogyasztása szinte semmiben nem tér el egy átlagos normál személyautóétól. Leszámítva persze, hogy ez egy személy szállítására képes csak. Talán ez a két légi kocsi típus sem okoz majd komoly áttörést a személyszállítás terén, ám azért komoly fejlődést mutat ezen a téren. Biztos, hogy eleinte ez is a pénzes emberek játékszere lesz, de ne feledjük, hogy a kezdeti időkben – úgy Henry Ford idejéig – az automobil szintén az volt. Reméljük, hogy a Moller céghez hasonló vállalatok folytatják a fejlesztéseket, hatékonyabb és főleg tömegesen olcsóbb meghajtó rendszereket fejlesztenek ki, és valamikor eljön az a nap, amikor légi kocsi utazhatunk, vagy ha kicsit jobban felöntöttünk a garatra, akkor hívhatunk egy légi taxit. És még egy megjegyzés, amely érdekes párhuzam a kocsi és a fantasztikus irodalom tudatalatti kapcsolatára. Francis Carsac, „Sehollakók” című regényében van egy járm?, amelyet „réob-nak” hívnak, és amely járgány leírása kísértetiesen hasonlít Moeller légi kocsi koncepciójához. Aki nem hiszi, járjon utána!
Légiautó – promóvideó
{youtube}GwWed5LN0Z0{/youtube}
Akit érdekelnek a további specifikációk, azok megtalálják mindezt a www.moller.com oldalon.
]]>