Nehéz megválaszolni azt a kérdést, hogy tulajdonképpen ki is a szerzője a kötetünk borítóján található képnek. Ugyanis azt egy mesterséges intelligencia, a Midjourney készítette.
Egy Facebook csoportban jöttek szembe velem azok a fantasztikusan kinéző digitális festmények, amelyek láttán kedvet kaptam hozzá, hogy én is kísérletezzek a Midjourney-vel – elsősorban a Dungeons & Dragons kalandjainkhoz akartam könnyen, gyorsan és olcsón előállítani hangulatfestő képeket.
Ekkoriban fordult célegyenesbe a kötet szerkesztése is, amikor bevillant: a hagyományos utak helyett akár a Midjourneyvel is lehetne borítóképet készíteni kiadványunkhoz. Kevés sci-fisebb dolog van annál, minthogy egy MI “festi” meg a címlapot.
Mint rájöttem, ez azért elég sok kísérletezésbe kerül – bemutató gyanánt legalább száz különböző képet “rendeltem” a Midjourneytől, finomítottuk a mondatokat, kifejezéseket, amik alapján a robot dolgozott. Mindenképpen szerettük volna, ha a Stonehenge – vagy valami arra emlékeztető építmény – szerepel a grafikán, hiszen anno 2002-ben az Átjáró logójában is szerepelt. Ám mindezt szerettük volna valamiféle sci-fis, vagy misztikus köntösben látni.
A Midjourney egy szöveges beírás alapján generál négy képet, ezekkel lehet továbbmenni, újabb beállításokkal újabb variációkat készíteni, hogy aztán az eredmények tükrében kezdjük elölről a munkát, finomítva a “megrendelést”, stílust, technikai beállításokat.
A végső változatot Szélesi Sándorral közösen préseltük ki az MI-ből. De vajon ki a szerző? Sándor és én, akiknek az instrukciói kellettek ahhoz, hogy egy bonyolult algoritmus pont ezt a képet hozza ki? Vagy csak és egyedül a Midjourney, hiszen mi egyetlen ecsetvonást se tettünk hozzá a képhez. A kutatócég munkatársai, akik napról-napra finomítják a képalkotó rendszert? Vagy mindannyian egyszerre?
Miközben a borítón “dolgoztunk”, vagy inkább kísérleteztünk, jött a hír, hogy a coloradoi állami vásár képzőművészeti versenyét a „Théâtre D’opéra Spatial” című kép nyerte – a Midjourney alkotása. Ki is robbant a vita, hogy művészetnek tekinthető-e egy MI alkotta kép, és vajon elveszik-e a robotok a művészek munkáját. Mert tegyük hozzá, nem csak digitális festészetben mennek kísérletek, MI-k írnak már regényeket, létezik már szöveges szerepjátékot valós időben generáló robot, és még sorolhatnánk. Veszélyt jelentenek-e az emberi kultúrára a mesterséges intelligenciák, vagy épp felpezsdítik azt? Ezekre a kérdésekre nem tudjuk a választ – részben vitaindítóként is döntöttünk úgy, hogy a címlapra a Midjourney képe kerüljön végül.
A következő évfordulós Átjáró kötet idején talán már okosabbak leszünk… esetleg akkorra már egy MI novelláját is beválogatjuk? Meglátjuk.
A végére egy galéria a kedvenc próbálkozásaimból:
Az Átjáró20 limitált példányszámban megvásárolható:
- a 2022. évi Könyvfesztiválon a Tuan, a Főnix és a Fumax standjainál
- a HungaroCon sci-fi találkozón
