Bevallom kicsit sokkolt az óra, még életemben nem zártak össze csillogó szemű bölcsészlánykákkal, akik szabályosan könyörögnek egy ilyen cetlicske megírásáért. Rögtön megmoccant bennem a leendő agyturkász, és elgondolkoztam azon, hogy ezek teljesen normálisak-e? Később – jóval később – rájöttem, hogy nem velük van baj, hanem én vagyok szűklátókörű. Ami számomra sima adminisztráció, az számukra kincs. Az irodalomtörténet részévé válnak, megőrzik az örökkévalóságnak a mostani kor lenyomatát. És hatalmas alázat is, hiszen másoknak dolgoznak, egy jövő nemzedéknek, melyet nem ismernek, és mely aligha fog emlékezni rájuk. Bővebben Onsai blogjában. ]]>
