Egy kaliforniai milliomos, Robert Graham az 1980-as évek elején alapítványt hozott létre, melynek célja különleges képességű gyermekek születésének elősegítése volt. A pénzember elgondolása szerint csakis kiváló „alapanyagból” jöhetnek létre a jövő csodagyerekei.
Robert Graham törhetetlen szemüvegek forgalmazásával szerezte mesés vagyonát, ám mindig foglalkoztatta az a gondolat, mely szerint az igazán jó gének eltűnőben vannak az amerikai társadalomból. Elképzelése szerint éppen ezért az emberi faj tökéletesítésére van szükség. Ezt nagyon egyszerűen megvalósítható feladatnak tartotta. Úgy vélte, hogy kiemelkedő képességű szülők gyermekei automatikusan jó tulajdonságokkal, „szuperbébikként” jönnek a világra. A hetvenes évek végén Graham eladta cégeit, vállalkozásait, s tervének megvalósításába kezdett.
1980-ban létrehozott egy alapítványt, mely – többek között – egy spermabankot is működtetett. Ebbe az intézménybe azonban csak a legkiválóbb elmék örökítőanyaga kerülhetett. Graham spermabankjának eleinte körülbelül húsz donora volt, a kiszivárgott információk szerint ebbe a körbe három tudományos Nobel-díjas tudós is beletartozott. A „mintaadók” név nélkül adakoztak, William B. Shockley, az 1956-os év fizikai Nobel-díjasának kivételével, aki a nyilvánosság előtt is vállalta a programban való részvételt. Shockley azonban sajtóbeli nyilatkozataiban kifejtette: korántsem tartja magát olyan tökéletesnek, hogy génjei segítségével szuperképességű embereket hozzanak létre.
Az ötletgazda Graham kevésnek tartotta azonban a mintaadók számát, bár ebben vállalkozásának sajtóvisszhangja is közrejátszott. A napilapok ugyanis – teljes joggal – komoly etikai dilemmákra, s egy esetleges felsőbbrendű emberfaj kitenyésztésére hívták fel a figyelmet. Ez utóbbit Graham még csak nem is igyekezett cáfolni, így egyre többen egyszerűen őrültnek tekintették. A vállalkozással szembeni ellenérzéseket annak célja, a tökéletes emberek létrehozásának feladata is növelte. Graham előtt ugyanis a nácik hirdettek hasonló gondolatokat németországi uralmuk alatt.
Az üzletember azonban nem foglalkozott a kritikákkal, s olimpiai bajnok sportolókkal és egyetemek tehetséges fiatal tudósaival bővítette a mintaadók körét.. A további donorok kiléte is titokban maradt, annyit lehetett csak tudni, hogy Graham alapítványánál főként a testi jegyekről, s az adakozók IQ szintjéről vezettek nyilvántartást. Ez utóbbi szintjének egyes információk szerint 180 körülinek kellett lennie Graham mércéje szerint.
A világtól egyre inkább elzárkózó pénzember a megtermékenyítendő anyák kiválasztására is szigorú szabályokat alkotott. Ezek egyike szerint a programra jelentkező nőknek nemzésképtelen férjjel kell házasságban élniük. Fontos kitétel volt a vagyoni helyzet átlagon felülisége, hogy a születendő „szuperbébi” semmiben se szenvedjen majd hiányt fejlődése során. Nem utolsó sorban a leendő anya intelligenciaszintjének is magasnak kellett lennie, Graham éppen ezért a magas IQ-val rendelkezők egyik hivatalos lapjában adott fel hirdetést nők számára.
Az előkészületek után 1982-ben született meg az első csodagyerek. édesanyja Afton Blake pszichológus volt. A doktornő az alapítvány „katalógusából” egy elismert komputertudóst választott ki gyermeke apjának. A születendő kisfiúnak a Doron nevet adta, mely a donor szó anagrammája. A gyermek képességei pedig Graham elméletének igazát kezdték bizonyítani! Doron ugyanis sokkal gyorsabban fejlődött az átlagos gyerekeknél, korai vizsgálatok szerint IQ-szintje elérte a 200-at. Már csecsemőként zene hallatán ütemesen mozgatta a kezét, kétévesen kezelte a számítógépet, óvodás korában Shakespeare-t olvasott, s bonyolult matematikai feladatokat oldott meg.
Robert Graham a siker ellenére egyre inkább elzárkózott a sajtónyilatkozatoktól, s programjának többi résztvevője sem szívesen fedte fel kilétét. Ennek okai valószínűleg az újra és újra fellángoló viták és támadások voltak. Találgatások szerint az 1990-es évektől kezdve évente húsz gyermek is világra jöhetett a program keretében. Az ő képességeikről, s arról, hogy az ő esetükben is működik, működött-e a milliomos elmélete szinte semmit sem lehet tudni.
Robert Graham 1997-ben, 90 esztendősen halt meg. Alapítványát két évvel később felszámolták, s állítólag az összegyűjtött sperma-mintákat és dokumentumokat is megsemmisítették. Becslések szerint a nagy terveket szövő üzletember által alapított szervezet végül 250 gyermek világrajövetelében segédkezett. A program részleteiről a nyilvánosság úgy szerezhetett később információkat, hogy néhány „Graham-bébi” a nyilvánosság elé lépett. Ãgy tett Doron Blake is. érdekesség, hogy a fiatalember igen szkeptikusan nyilatkozott a Graham elméletéről. Kijelentette: nem hiszi, hogy az embereket tenyészteni, nemesíteni lehet. A kérdés pedig továbbra is nyitott: a zsenik a szüleik génállományának, vagy szociális körülményeiknek, neveltetésüknek köszönhetik inkább képességeiket?
]]>
