Lawrence Block: A betörő, aki szerette Kiplinget idézni

Bernie Rhodenbarr sorozat harmadik része

Mivel még Bernie sem gondoljakomolyan ezt a megjavulósdit, egyik este már a könyvvel a kezében távozik agyűjtő otthonából. Másnap azonban egy szikh veszi meg tőle a könyvet ?fegyverrel a kezében. Ha ez nem lenne elég, Bernie egyszercsak egy fegyverttalál a kezében, egy hullát maga mellett, az ajtó előtt meg egy rakás rendőrt.Ha ki akar mászni ebből a csávából (is), akkor nemcsak a gyilkost kellmegtalálnia, hanem azt is ki kell derítenie, hogy miféle könyv az, amiértnemcsak vagyonokat fizetnek, hanem még ölnek is.

Lawrence Block hírnevétalapvetően az egyedülálló Matt Scudder-regényeknek köszönheti, amelyekértminden létező elismerést megkapott Amerikában: az Edgar-, Shamus- és MalteseFalcon-díjak mellett 1994-ben a Mystery Writers of America odaítélte neki aMystery Grand Master-címet is, amelyet őelőtte többek közt Ross MacDonald ismegkapott. Több, mint 60 kötet szerzője. Jelenleg több könyvéből is filmkészül.
 

Kiadó: Agave
Terjedelem: 192 oldal
Ára: 2280 Ft.-
Megjelenés: augusztus 3.

 

Részlet:

Miután elment, fogtam anegyven dollárját, beletettem a tárcámba, ahol immár az én negyven dolláromlett. A Steinbecket leáraztam tizenöt dollárra, majd visszatettem a társaimellé a polcra. Közben megláttam pár könyvet, amik nem a megfelelő helyenvoltak, fogtam, és oda tettem őket, ahova tartoznak.

A vásárlók jöttek és mentek. Azolcsó könyvek asztaláról pár könyvet meg is vettek. Fogtam Vergilius Eklógáinaka Heritage Club kiadásában megjelent példányát (védődobozban, ami vizet kapott,a gerince enyhén megkopott, ára: 8 dollár 50 cent), és azt is odatettem azasztalra. A nő, aki megvette, maga is viseltes volt egy kicsit tömzsi alakjávalés göndör, narancssárga hajával. Volt már nálam párszor, de most vett előszörvalamit. Bizakodtam, hogy jó napom lesz.

A nő fogta a Vergiliust, éselment haza, én meg leültem a pult mögé a Három katona reprint kiadásával aGrosset & Dunlaptől. Az elmúlt hónapokban elkezdtem módszeresenvégigolvasni mindent, ami megvan a boltomban Kiplingtől. Többet már régebben isolvastam, de a Három katonát most vettem először a kezembe, és roppant módonélveztem Ortheris, Learoyd és Mulvaney társaságát, amikor az ajtó kinyílt, akis harang pedig jelzett.

Felnéztem. Egy kék egyenruhásférfi közeledett felém. Nyílt, őszinte arca volt, de a szakmám egyvalamitmegtanított: egy könyvet nem lehet megítélni a borítója alapján. A látogatómRay Kirschmann volt, a legjobb zsaru, akit az ember pénzért csak kaphat.Ráadásul a hét hét napján, napi huszonnégy órában.

– Helló, Bernie – mondta, majdrákönyökölt a pultra. – Olvastál valami jó könyvet mostanábanő

– Helló, Ray.

– Mit olvasol? – kérdezte.Megmutattam neki. – Szemét – legyintett. – Ha már egy egész boltnyi könyvedvan, akár valami jót is olvashatnál.

– Szerinted mi a jó?

– Ó, Joseph Wambaugh, Ed McBain.Olyanok, akik megírják a tutit.

– Igyekszem nem elfelejteni.

– Hogy megy az üzlet?

– Nem rosszul, Ray.

– Itt üldögélsz, könyveketveszel, eladsz, és megélsz belőle, igaz?

– Amerikában ez is lehetséges.

– Jaja. Azért ez nagy váltásneked, mi?

– Szeretem a munkáshétköznapokat, Ray.

– Úgy értem, új karrier.Betörőből könyvkereskedő. Tudod, hogy ez mi lehetne? Könyvcím. Írhatnál egykönyvet róla. Betörőből könyvkereskedő. Nem bánod, ha kérdezek valamit, Bernie?

és ha igenő – Nem – feleltem.

– Mi a fenét tudsz te akönyvekről?

– Mindig sokat olvastam.

– A dutyiban, mi?

– Nemcsak ott. Már gyerekkorombanelkezdtem. Tudod, mit mondott Emily Dickinson: ?A könyveknél nincs nagyszerűbbhajó.?

– Ja. Hogy csináltad? Vettél egyrakás könyvet, és megnyitottad a boltod?

– A bolt már itt volt. Sokáigvettem itt könyveket, ismertem a tulajt, aki el akarta adni a boltját, hogyleköltözhessen Floridába.

– és most ott sütteti a hasát anapon.

– Ahogy hallottam, nem igazán.Nyitott egy boltot St. Petersburgban. Nem bírta a semmittevést.

– Jó neki. és honnét szedted azsozsót, hogy meg tudd venni a boltot, Bernie?

– Kerestem pár dollárt.

– Jaja. Meghalt egy rokon, vagyvalami hasonló.

– Valami hasonló.

– értem. Ha jól emlékszem, téleneltűntél egy hónapra, igaz? Januárbanő

– Meg februárban is egy kicsit.

– Szerintem lementél Floridába,csináltad, amihez a legjobban értesz, volt egy jó fogásod, és hazajöttél egyvagon ékszerrel. Amit aztán eladtál, és úgy gondoltad, hogy Mrs. Rhodenbarrkicsit fia, Bernard már végre kitalálhat valami jó fedőfoglalkozást.

– Szerinted ez történt, Ray?

– Jaja.

Elgondolkodtam egy percre. – NemFloridában voltam – mondtam végül.

– Akkor Nassauban. Vagy St.Thomason. Nem mindegy?

– Kalifornia, Ray. Narancs megye.

– Tökmindegy.

– és nem ékszerek. Hanem egyérmegyűjtemény.

– Azokra te mindig is buktál.

– Mert jó befektetés.

– Ha te a közelben vagy, akkornem. Nagyot kaszáltál az érméken, mi?

– Nem jártam rosszul.

– és megvetted ezt a boltot.

– Bizony. Mr. Litzauer nem egyvagyont kért érte. A készletért jutányos árat számolt fel, aztán mellétette méga berendezést is.

– Barnegat Könyvesbolt. Ez meghonnét jött?

– Ez volt a neve régen is.Megtartottam. Litzauernek volt egy nyaralója Jersey-ben, az óceán partján.Barnegat Light a hely neve. Mert van ott egy világítótorony. Rajta is van acégtáblán.

– Nem láttam. Betörő Könyvesbolt.Az jobb név lenne. ?Olyan olcsón adom a könyveim, hogy betörni sem érdemesértük.? Ez lehetne a mottód. érted?

– Még nem, de egyszer majdleesik.

– és megy a bolt rendesenő Csakmert olyan jól néz ki. Jó fedőfoglalkozás, Bernie. Komolyan mondom.

– Nem az, Ray. Most már eztcsinálom.

– Hogyanő

– Ebből élek, Ray. Ebből, éssemmi másból. Most már a könyvbizniszben utazok.

– Persze.

– Komolyan mondom.

– Komolyan. Persze.

– De tényleg.

– Jaja. Figyelj csak, azért okais van, hogy beugrottam. Valamelyik nap eszembe jutottál. A feleségem megint azagyamra megy. Voltál már nős?

– Nem.

– Pedig annyira igyekszel polgáriéletet élni, hogy az lesz a következő. Szépen megnyugszol, rendes életet élsz.Na mindegy, október van, és a feleségem szerint hosszú tél elé nézünk. Még nemtalálkoztál a feleségemmel, igaz?

– Egyszer beszéltünk telefonon.

– ?A levelek korán sárgulnak,Ray. Ez hideg telet jelent.? Ezt mondta nekem. Ha a levelek későn sárgulnak,akkor a tél azért lesz hideg.

– Szereti a hideget?

– Azt szereti, ha neki nem kellfáznia, amikor hideg van. Egy szőrmebundára utazik.

– Ó.

– Körülbelül százhetven magas, aruhamérete tizenhatos. Néha lefogy tizenkettesre, néha meg annyi tésztát eszik,hogy csak a tizennyolcas jön rá. Ha jól tudom, akkor a szőrmebundák nemolyanok, mint a kesztyű, igaz? Nem kell olyan passzentosnak lenniük.

– Semmit nem tudok a bundákról.

– Nercet akar. Nem valamivadállat bundáját, meg veszélyeztetett állatét, mert erre baromi érzékeny. Anerceket, azokat a kis izéket meg tenyésztik, szóval nem szenvednek csapdákban,és nem is állnak a kihalás szélén. Először elgázosítják, aztán megnyúzzák őket.

– Remek. Biztos olyan nekik,mintha fogorvoshoz mennének.

– Ami a színét illeti, afeleségem nem túl válogatós. Bármi megteszi, ami most divatos. Platina, pezsgő,tudod. De azért ne legyen olyan öregesen barna.

Bólintottam, és igyekeztemelképzelni Mrs. Kirschmannt bundában. Nem tudtam, hogyan néz ki, de valami aztsúgta, hogy ne Elizabeth Taylorra gondoljak.

– Ó – mondtam hirtelen. – Ezt nemvéletlenül mondod nekem.

– Csak úgy elgondolkodtam,Bernie.

– én már kiszálltam ebből, Ray.

– Azon gondolkodtam, hogy valaholvéletlenül belefutsz egy nercbundába, érted? Azon gondolkodtam, hogy miismerjük már egymást egy ideje, és?

– Már nem vagyok betörő, Ray.

– Nem akarom én ingyen, Bernie.Csak olcsón.

– Már nem lopok többé, Ray.

– Hallom, amit mondasz.

– Már nem vagyok olyan fiatal,mint régen. Persze senki sem, de én már érzem is magamon. Amikor fiatal azember, semmitől sem ijed meg. Amikor meg már öregebb, akkor mindentől. Nemakarok még egyszer visszamenni oda, Ray. Nem szeretem a börtönöket.

– Manapság olyanok, mint aszanatóriumok.

– Akkor az elmúlt évekbensokminden változott, mert én erről én semmit nem hallottam. Ugyanis senkivelnem is találkoztam, aki kijött. A metrón kulturáltabb emberek utaznak.

– Pedig egy olyan fickó, mint te,könnyen dolgozhatna a börtön könyvtárában.

– De éjszakára bezárják azembert.

– Szóval megjavultál, mi?

– Meg.

– Mióta is vagyok itt? Nem is érdekes,mert senki nem nyitotta rád a boltod ajtaját.

– Lehet, hogy az egyenruhaijeszti el őket, Ray.

– Vagy az üzlet nem megy olyanjól, mint régen. Mióta is vezeted a boltot? Hat hónapja?

– Majdnem hét.

– Fogadok, hogy a bérleti díjatsem termeled ki.

– Nem panaszkodok – mondtam,aztán bejelöltem, hol tartottam a Három katonában, majd letettem a könyvetmagam mögött a polcra. – Alig egy órája kerestem negyven dollárt, és esküszömneked, könnyebben, mintha loptam volna.

– Tényleg? Mondod te, aki, ha jólment minden, egy óra alatt megkeresett húszezer dollárt.

– Ha meg rosszul, akkor mentem abörtönbe.

– Negyven dollár. Kezdem érteni,miért vagy olyan lelkes. Negyven dollár.

– Van különbség a tisztességesenmegkeresett pénz, meg a másfajta pénz között.

– Persze. Egészen pontosan 19.960dollár. Bernie, ezt itt filléres üzlet. Legyünk őszinték. Nem élhetsz így.

– Soha nem loptam olyan sokat,Ray. Soha nem éltem olyan fényűző életet. A Felső West Side-on van egy kislakásom, nem járok klubokba, a pincében saját magam rakom be a ruháimat amosógépbe. Az üzlet pedig jól megy. Segítesz?

Ray megfogta az olcsó könyvesasztal másik végét, és behoztuk a járdáról a boltba. – Nézz csak ide – mondta. -Egy zsaru meg egy betörő fizikai munkát végeznek. Valakinek ezt kellenefényképeznie. Mennyit kérsz ezekért? Negyven cent darabja? Három darab egydollárért? és ettől lesz tej a hűtődben, mi?

– Óvatos vagyok, mindig megnézem,mikor jár le a szavatossága.

– Figyelj, Bernie, ha van valamioka, amiért nem akarsz segíteni nekem ezzel a bundadologgal?

– Zsaruk – feleltem.

– Mi van a zsarukkal?

– Ha egy fickó fogja magát, ésmegjavul, nem vagytok hajlandóak elhinni. Miközben állandóan arról papoltok,hogy javuljunk meg?

– Mikor mondtam én neked, hogyjavulj meg? Első osztályú betörő vagy. Miért mondanám neked, hogy változz meg?

Szótlanul elkezdtem egy szatyrotmegtölteni keményfedeles krimikkel, és bezártam a boltot estére. Ray közben atársáról mesélt, egy halk szavú srácról, aki kedveli a lovakat, és van egyegészen aprócska amfetamin függősége.

– Mást se csinál, csak veszt alovin, aztán állandóan nyavalyog – panaszkodott Ray. – Egészen a múlt hétig,amikor hirtelen csalhatatlan biztonsággal kezdte el kiválasztani a nyerőlovakat. Most állandóan nyer, de esküszöm, jobban kedveltem, amikor vesztett.

– A szerencséje nem tarthatörökké, Ray.

– én is ezt mondom magamnak. Miaz ott? Acélrács az ablakon meg az ajtónő Te aztán nem bízol semmit avéletlenre, Bernie.

Az ajtót behúztam, aztánbezártam, a rácsot lelakatoltam. – Már itt voltak – feleltem. – Ostobaság lettvolna leszedni.

– Miért könnyítsd meg egy másikbetörő dolgát, mi? Nem azt mondják, hogy a tolvajok közt nincs becsület? és mivan, ha otthon hagyod a kulcsot?

Nem válaszoltam, de szerintem nemis várta. Inkább kuncogott magában, majd nehéz kezét a vállamra tette. -Gondolom, hívsz egy lakatost – mondta. – Mivel már nem vagy többé betörő, nemis tudnád feltörni a zárat. Te csak egy fickó vagy, aki könyveket ad el.

 

A Barnegat Könyvesbolt a keletiTizenegyedik utcán van a Broadway és a University Place között. Miutánbecsuktam a boltot, a könyvekkel teli szatyrot elvittem két ajtóval odébb egyPudliművek nevű kutyafodrászathoz. Carolyn Kaiser éppen egy élénk Yorkshireterrieren dolgozott: a körmét vágta. – Hé, már ennyi az idő? – szólalt meg,amikor meglátott. – Mindjárt végzek Fülöp herceggel, és már mehetünk is. Ha nemkapok valami rendes italt záros határidőn belül, úgy fogok visítani, mint egychihuahua.

Leültem egy szófára, és békésenmegvártam, amíg Carolyn befejezi a terrier manikűrjét, és bedugja az állatot aketrecébe. Eközben hosszasan panaszkodott a szeretője viselkedéséről. Előzőéjjel Randy későn jött haza, piás volt, ruhája gyűrött, és közepesen rondánviselkedett, Carolyn meg nagyon unta az egészet.

– Itt az ideje, hogy véget vessekennek a kapcsolatnak – mondta. – De az a kérdés, hogy nekem milyen érzéseimvannak a szakítással kapcsolatban. A válasz meg az, hogy nem tudom, hogyanérzek, mert nem vagyok képes kapcsolatba kerülni az érzéseimmel, amiből azt akövetkeztetést vonom le, hogy ha ez nem megy, akkor talán érzéseim sincsenek,ezért most rögtön húzzunk egy olyan helyre, ahol töményet adnak, ugyanis mostjobban akarom érezni magam. Neked milyen napod volt, Bernie?

– Kicsit hosszú.

– Valóban, egy kicsit kimerültneklátszol. Menjünk, jó? Iszonyúan unom ennek a helynek a szagát. Olyan, minthaÁzott Kutya parfümöt fújtam volna magamra.

Nem mentünk messzire: a sarkonbetértünk egy alaposan megfáradt bárba, Bum Rap néven. A zenegépből countryszólt. éppen Barbara Mandrell dalolt a házasságtörésről, amikor lehuppantunk ahosszú és sötét bárpult mellé. Carolyn vodka martinit rendelt jéggel, én megbugyborékos ásványvizet kértem lime-mal. A pultos bólintott, Carolyn azonbanzavartan nézett rám.

– Október van – jelentette ki.

– és?

– Böjtölni tavasszal szokás.

– Akkor.

– A doktorod mondta, hogyásványvizet igyál? Hadd szusszanjon egyet a májad?

– Nem kívánom ma este az italt.

– é rtem. Igyunk a bűnre. Hé,valami rosszat mondtam?

Innét már csak egy lépés volt RayKirschmann és nercimádó felesége. Most Carolynon volt a sor, hogy együttérzőhangokat hallasson. Remekül kiegészítettük egymást. Carolyn a harmincas éveifelé közeledik, barna haját rövidre nyírva viseli, szeme pedig elképesztőenkék. Magassarkúban majdnem százötvenkét centi lenne, de soha nem hordmagassarkút. Testfelépítése olyan, mint egy tűzcsapé, ami nem feltétlenülelőnyös a munkájánál.

Nagyjából akkor ismerkedtem megvele, amikor megvettem az antikváriumot. Randyvel ritkán találkoztam, ráadásula Pudliművek Carolyn üzlete. Randy stewardess, legalábbis az volt, amíg ki nemrúgták, mert megharapott egy utast. Magasabb és vékonyabb Carolynnél, egy évvelvagy kettővel fiatalabb, és egy kicsit harcias. Randyvel jóban vagyunk, deCarolynnal lelki társak.

A lelki társam együttérzőnbólogatott. – A zsarukkal csak a baj van – mondta. – Randynek egyszer volt egyrendőr pasija. Meséltem már?

– Azt hiszem, nem.

– Volt egy ilyen fázis azéletében, vagy három hónapig pánikolt, mielőtt fel merte vállalni, hogyleszbikus. Szerintem valamiféle tagadómechanizmus dolgozott benne. Többtucatnyi férfivel feküdt le. Ez a zsaru impotens volt, mire Randy viccelődöttvele, aztán a pasi a fejéhez szegezte a fegyverét, és Randy azt hitte, hogy megfogja ölni. Aminek egyébiránt itt lenne az ideje, és különben is, mi a fenéértbeszélek már megint róla? Ezt mondd meg nekem.

– Gőzöm sincs.

– Van valami programod ma estére?Nem találkozol azzal a nővel a galériából? – érdeklődött.

– Úgy döntöttünk, hogy különutakon folytatjuk tovább az életünket.

– és mi van ez elmebajosköltővelő

– Soha nem tudtunk egymásrahangolódni.

– Akkor miért nem ugrasz felhozzám vacsorára? Valami egészen elképesztőt főzök lassú tűzön. Ma reggeltettem be a sütőbe, mielőtt eszembe jutott volna, mennyire pipa vagyok. Valami flamandmarharagu sörrel, mogyoróhagymával, gombával, meg egy rakás jó dologgal. Vanmég jópár üveg Amstelem is, hogy leöblítsük, meg Perrier is, ha komolyangondolod ezt az önmegtartóztatást.

Belekortyoltam az ásványvizembe. -Bárcsak mehetnék – mondtam. – De ma este nem jó.

– Valami programod vanő

– Semmi, csak le vagyok lakva.Egyenesen hazamegyek, és egyetlen aktív dolgot teszek: imát mondok SzentJánoshoz.

– Ismernem kellene őt?

– Ő a könyvkereskedőkvédőszentje.

– Tényleg? és ki a kutyafodrászokvédőszentje?

– Megfogtál. Passz.

– Remélem, nekünk is van. Mármegharaptak, megkarmoltak, levizeltek, és jó lenne, ha tudnék valakihezfordulni. Ha már itt tartunk. Jó lenne azt is tudni, a leszbikusoknak van-evédőszentjük. Ha már annyi apáca van összezsúfolva a kolostorokba, szerintemcsak van egy védőszentünk. De most komolyan. Szerinted vanő

Megvontam a vállam. – Talán kitudom deríteni. Szent Jánosról is csak azért tudok, mert Mr. Litzauer a bolthátsó szobájában kitett róla egy képet a falra. De vannak könyvek avédőszentekről. Talán még a boltomban is akad egy.

– Biztos tökjó, hogy van egyilyen boltod. Mintha egy könyvtárban laknál.

– Olyasmi.

– A Pudliművek olyan, mintha egykutyatelepen laknék. Már mész is? Jójcakát, Bernie.

– Kösz. Holnap megnézem Szt.Sapphót.

– Ha van rá időd. Van abetörőknek védőszentjük?

– Azt is megnézem.

 

Háromszor szálltam át, mireelértem a Broadway és a Nyolcvanhatodik sarkára, aztán egy sarkotvisszasétáltam a Murder Ink.-hez, ahol eladtam a szatyornyi könyvemet CarolBremernek. Az összes régi kiadású krimimet elvittem hozzá: sokkal jobban jöttemki így, mintha csak állok, és várok, hogy valaki darabonként megvegye őket.

– Charlie Chan, Philo Vance -mondta lelkesen -, ez fantasztikus, Bernie. Többen előjegyezték mindegyiket.Meghívhatlak egy italra?

A változatosság kedvéért mindenkimeg akart hívni egy italra. Megköszöntem azzal, hogy majd legközelebb, eljöttema boltjából, pont időben, hogy lekéssem a buszt a West End sugárúton, így aztángyalogolhattam tizenhat utcányit hazáig. Kellemes, kicsit hűvös őszi délutánvolt, és úgy gondoltam, nem árt a séta. Ha az ember egy könyvesboltbandolgozik, akkor körülbelül annyi friss levegőt szív, mint amennyi testmozgástvégez.

A postaládámban levelek voltak.Kivettem őket, majd a lakásomban egyenesen a kukába dobtam mindet. Alsógatyábanvoltam, amikor megszólalt a telefon. Egy nő volt, aki egy napköziotthont vezetChelsea-ben. Az egyik gyerek szülője adott neki két balettjegyet. Hát nemfantasztikus? Egyetértettem vele, valóban fantasztikus, majd elmagyaráztam,hogy nem tudok elmenni. – Ki vagyok dögölve – mondtam. – Annyira ki vagyok,hogy vacsorázni sem volt erőm. éppen most akartam a telefont is kihúzni afalból.

– Akkor igyál kévét. Ahogyishívják fog táncolni. Tudod, az orosz.

– Mindegyik orosz. Ne haragudj,de elaludnék közben.

Szép álmokat kívánt, majd letettea kagylót. én is, csak éppen mellé. Nagyon élveztem volna Carolyn marharaguját,és biztos baromi izgalmas lett volna a színpadon ugráló oroszt nézni, de nemakartam, hogy a telefon segítségével megtudjam, mi másról maradok még le. Akagylóból különös zajok jöttek, majd elnémult. A villanyt leoltottam, bebújtamaz ágyba, és csak feküdtem ott, karom a testem mellett, szemem csukva, lassanés ritmusosan lélegeztem, és hagytam, a gondolataim hadd csatangoljanak. Vagyálmodtam, vagy éppen álmodni készültem, amikor kilenckor megszólalt azébresztőóra. Felkeltem, gyorsan lezuhanyoztam és megborotválkoztam, tisztaruhát vettem, majd főztem egy csésze teát. Negyed kilenckor a kagylót visszatettema helyére. Pontosan kilenc óra húszkor csörögni kezdett.

Felvettem, azt mondtam: – Halló. –

– Nincs változás – mondta a hívó.

– Jó.

– Magánál minden a terv szerint?

– Igen.

– Jó – mondta, majd letette. Névnélkül, minden nélkül. Egy ideig csak néztem a kagylót, aztán letettem. Végülodanyúltam, és megint mellétettem. Nyöszörgött egy ideig, de mire megittam ateámat, elhallgatott.

Befejeztem az öltözködést. Egyháromrészes csíkos kék öltönyt viseltem, egy Wedgwood-féle kék inget, és kékalapon zöld és aranymintás nyakkendőt. A cipőm felsőrésze hasított bőr volt,talpa azonban vastag és puha gumi. Hangtalanul mozogtam a lakásomban, ahogyösszeszedtem mindent, amire szükségem volt.

A cipőm ugyan hangtalan volt, dea gyomrom hangosan korgott. Ebéd óta egy falatot sem ettem. Jó kilenc órája. Denem akartam enni, inni pedig eszembe sem jutott.

Most nem lehet.

Még egyszer megnéztem, hogyminden nálam van-e. Kiléptem a folyosóra, bezártam a zárakat az ajtómon,lifttel lementem a pincébe, ott pedig az egyik oldalsó kijáraton keresztül kiaz utcára. A portás nem látott meg.

A levegő már csípős volt. Annyiranem hideg, hogy a nercért nyúljon az ember, de egy felöltő nem ártott. Azenyémet a karomra vetettem, majd megálltam, és belebújtam.

Van a betörőknek védőszentjük? Haigen, nem tudom, hogy hívják. Elmormoltam egy gyors imát, annak címeztem, akitillet, aztán elindultam, hogy folytassam bűnözői életemet.

 

]]>