Minden épületneklelke van, a tervező akkori lelkiállapota, hangulata elsődleges feladatamellett beleivódik az épület díszeiben, ornamentikájába. Persze, most nem anyúlketrechez hasonló lakástömbökről van szó, hanem azokról az építészetiremekművekről, amelyeknek a legtöbbje átvészelte a korok viszontagságait, atörténelem hurrikánjait, s amelyek arról a korszakról mesélnek, amelybenépítették őket.



A kezdetek

Amíg az embervadászó-gyűjtögető életmódot folytatott, folyamatosan vándorolt, így nemalakulhatott ki komoly építkezési szándék őseinkben – átmeneti szálláskénttökéletesen megfelelt az első útjukba eső barlang; már ha akadt ilyen. Az elsőépítkezések akkor kezdődtek, amikor az ember áttért a termelő életmódra, ésletelepedett. Felébredt az emberekben az igény némi állandóságra. Ez az újéletmód kisebb időeltéréssel két helyen alakult ki: a Nílus mentén, valamint aTigris és Eufrátesz deltájától indulva északi, északnyugati irányban, aTermékeny Félhold területén. A legelső városok azokban az országokban épültekfel, amelyeket ma Egyiptomként, Izraelként, Irakként és Iránként ismerünk.

Ezen ősi földeklakói, miután letelepedtek, nem csak saját lakhelyükről gondoskodtak; hamarosanmegépültek az első templomok, nem sokkal utánuk az első paloták is. Azépítészet születése tehát egybeesett a városok születésével.

A legkorábbrólismert város Jerikó volt. A régészeti ásatások során hét-nyolcezer évesleleteket – vályogtéglából épült házakat és szentélyeket – tártak fel. Ha ma,régi képében újjáépítenék Jerikót, alig-alig különbözne számos, eldugottközel-keleti falvacskától.

Az elsővároslakókat hamarosan papok, majd uralkodók kezdték irányítani. A papok voltaka közvetítők az istenek és a polgárok (a “polgár” szó a latin civisből ered) között, ők engeszteltékki az égiek haragját, az ő hatalmukban állt a földet termővé vagy terméketlennétenni. A városok lakói pedig, a munkájukért cserébe, gondoskodtak a papokról.Egy idő után persze a papsággal elszaladt a ló: gazdagokká és félelmetesekkéváltak.

Hogy megvédjékmagukat a rivális városok lakóitól, a polgárok a királyhoz, uralkodóhozfordultak, aki sereget toborzott. Viszonzásul a királyt hatalmas gazdagsághozjuttatták, illetve a király is megjutalmazta önmagát. A papok templomokatemeltek, a királyok palotákat, és mindkettő temetkezési helyeket: zikkuratokat,piramisokat, márvány-és téglatemplomokat.

Zikkuratok

A legnagyszerűbbősi templomok egyike Ur-Nammu zikkuratja Ur városában, az ősi Mezopotámiában.Nannának, a holdistennek szentelt templom mesterséges hegyként emelkedett aváros fölé. A templomot utoljára Kr.e. 2125-ben építették újjá, noha maga azépítmény sokkal régibb. Valószínűsíthető, hogy az egymást követő nemzedékek egyősi talapzatról építették fel, és így véletlenszerűen alakult ki a zikkuratvégső formája.

A régi világleghíresebb zikkuratját Bábel tornyaként ismerjük. Valószínűleg étemenankizikkuratja volt ez Babilonban. A város II. Nabú-kudurri-uszur uralkodása idején(Kr.e. 605-563) élte virágkorát. Bábel tornya spirális építmény lehetett, kékzománcozott téglával burkolták, és hét emelet magasra emelkedett egy 90 méter oldalhosszúságúnégyszögletes alapzatról.

A zikkuratokkülönlegessége, hogy az ókori világ hét csodái közt tartják számon emeépítmények egy részét: a függőkerteket. A függőkertek mesterségesen kialakítottteraszos kertek voltak, az öntözővizet a teraszokat tartó építményben tárolták.

Babilon

Babilon volt a régivilág első, tervszerűen megépített fővárosa. A várost az Eufrátesz keleti ésnyugati partja mentén emelt fal vette körül, híd szelte ketté, ami részétalkotta a főtemplomig és a palotaegyüttesig ívelő felvonulási sugárútnak.Tudjuk, hogy pompás látvány lehetett, mivel a város északi bejárata, azIstár-kapu épségben fennmaradt. A kaput jellegzetes, kék mázas téglávalburkolták, amelynek egyöntetű színét sárga és fehér téglával kirakottoroszlánok és más állatfigurák törték meg. Talán csak a száz évvel idősebbasszír város, Horszábád kapui voltak csodálatosabbak.

Ezek a koraivárosok egyfelől hatalmas műveltséget őriztek, sok más szempontból lakóibarbárok voltak: városaik kapuit kezdetben ellenségeik és a lázadók lenyúzottbőrével díszítették, a sugárutak mentén a megfeszítettek keresztjei sorakoztak.

Az építészetfejlődésének ezen a pontján az építészeti technikák meglehetősen egyszerűekvoltak: általában napon szárított téglák egymásra rakott sora, nehezenbeszerezhető épületfa és kevés kő használatával. A legelső szerkezeti újításokBabilon hanyatlása után az ókori Görögországban és Rómában jelenik meg.

Mezopotámialegjellegzetesebb épülete a zikkurat volt, ami noha impozáns látványt nyújtott,szerkezete meglehetősen egyszerű volt, legalábbis egy gótikus katedrálisszerkezetéhez képest. Babilon idején a városoknak még nem alakult ki a magukegyedisége – erre a jelenségre még várni kellett.

{mospagebreaktitle=Birodalmak}

A perzsa birodalom

Ezeket a városokatvégül a perzsa birodalom bekebelezte, és megtörtént az építészetre is olyjellemző átvétel első példája. A birodalomban élő asszír, babiloni, egyiptomiés jón mesteremberek parancsra egyesítették erőiket, hogy új típusú építészetetteremtsenek, formailag kötetlenebbet és dekoratívabbat a komor zikkuratoknál.Ennek az időszaknak a legpompásabb építménye a perszepoliszi palota, amelynek I.Dareiosz kezdte az építését Kr.e. 518-ban, és hatvan évvel később I.Artaxerxész fejezte be.

A palotát, amelyetegy hatalmas földemelvényre építettek, hosszú lépcsősoron lehetettmegközelíteni, amelynek alacsony lépcsőfokain a lovak fenségesen lépkedhettek.A lépcsősort két oldalról fal zárta, amelyet díszes reliefek díszítettek. Apalota számos épületből állt, helyt adott többek közt egy háremnek és a híresSzáz Oszlop Csarnokának. A 68,6 méter oldalhosszúságú trónterem mennyezetét oszloperdőtartotta, oszlopfői bikákat és unikornisokat ábrázoltak.

A díszes ésszínekben pompázó perszepoliszi palotaegyüttes jól mutatja, hogy mekkorátfejlődött az építészet a legelső zikkuratok óta: lassan kialakult a tudatos,tervszerű építkezés.

Az ókori Egyiptom

Az ókori egyiptomiépítészet egyedülálló, lélegzetelállító, máig csodálatot kelt az emberekben.

Egyiptom birodalmaa Nílus gazdagon öntözött völgyében kezdett nyújtózkodni, terebélyesedni. Afolyó évente azonban egyszer áradt, így a letelepedett embereknek mindössze párhónapnyi munkát adott a mezőgazdaság, de akkor annyit termeltek, hogylegtöbbször – kivételes évek mindig akadtak – kihúzták a készleteikkel akövetkező áradásig. Ám a száraz időszakban így képzett munkások nagyszámúfölöslege keletkezett. Ezek a munkáskezek hozták létre a világtörténelemlegidőtállóbb építményeit: a piramisokat.

Viták folynak ma isarról, mi volt a piramisok elsődleges célja. Ami vitathatatlan: temetkezésihelyként használták, miután felépültek. De hallhatók olyan feltételezések is,hogy a piramisok voltak a spirituális és vallási gyakorlóközpontok, nem isbeszélve csillagászati jelentőségükről.

Az ókori egyiptomikultúra a halál és a halál utáni életre épült, így egyáltalán nem meglepő, hogya temetkezésnek ekkora jelentőséget tulajdonítottak. Az egyiptomigondolkodásmódban a lélek halhatatlan, az uralkodó ráadásul isten volt, ennekmegfelelően a lelke visszatér mumifikálódott testébe, és a piramisbanfelhalmozott kincseit, használati és egyéb tárgyait újra birtokba veszi.

Az első egyiptomivárosok nekropoliszok (holtak városai) voltak, a piramisok pedig a fallalkörülvett városok centrumában álltak. A központot a templomokból és hosszúoszlopsorral összekötött csarnokokból építették fel. A csarnokoktartóoszlopainak oszlopfőit úgy tervezték, hogy pálmákra, lótuszokra éspapiruszvirágokra hasonlítsanak.

A hétköznapiemberek a folyó mentén hosszan elnyúló, kérészéletű falvakban éltek, egyszerűvályogtégla házaikban (a makettjüket elhelyezték a királysírokban, ezérttudhatunk sok mindent az ókori egyiptomiak mindennapi életéről is).

Az első piramisok

A piramisok amasztabákként ismert legősibb királysírokból nőttek ki. Ezek lépcsős piramisokvoltak, ám ritkán lépték túl a 7,6 méteres magasságot. Az egyik legkorábbimasztaba Dzsószer fáraó lépcsős sírja (III. dinasztia kezdete, Kr.e. 2778),amelyet maga az uralkodó építtetett, és amit Imhotep tervezett, akit majd aXXVI. Dinasztia idején tettek istenné. Mivel az egyiptomiak sosem találták fela felvonócsigát, a piramis az építőművészet rendkívüli teljesítménye. Hatalmas,asszuáni, átlagosan 2,5 tonnás gránittömböket szállítottak fel a Níluson, azépítkezés területére. A precizitás, amellyel az egyiptomi építészek éskőművesek dolgoztak, máig ismeretlen előttünk.

A sík felületű,lecsiszolt oldalú piramisok közül az elsőt Medumban emelték Huninak, a III.dinasztia utolsó uralkodójának. Lépcsőzetes gránitpiramisnak kezdték építeni,később az oldalait aztán kirakták tufakő-táblákkal. A fedőköveket talánarannyal vonták be, így a piramis éjjel-nappal ragyoghatott.

A gízai nagy piramisok

A piramisépítésnagy korszaka a IV. dinasztia uralkodásának ideje volt. A leghíresebb három piramisKheopsz, Kephrén és Mükerinosz sírhelyei. Kheopszé mind az ókori, mind a maivilág csodája: a 230,6 négyzetméteres alapzatról mintegy 146,4 méter magasranyúlik a piramis. A Nagy Piramis építőmesterei készítették a Szfinx szobrát is,amely félig ember, félig oroszlán alakjában nyújtózkodik az uralkodó sírhelyeárnyékában.

Végül a piramisokideje is lejárt: míg Kr.e. 2600-ban még fénykorukat élték, 600 évvel később márelavultnak vélték őket.

Az Újbirodalomuralkodói sziklasírokba temetkeztek, amelyeket hasonló precizitássalalakítottak ki, mint amilyennek a piramisokat felépítették. A leghíresebbsziklasírhely a thébai Királyok Völgye; itt találta meg Howard CarterTutanhamon sírját 1922-ben.

Egyiptomi templomok

Az Újbirodalom (kb.Kr.e. 1550-1070) idején a legjelentősebb építmények közé tartoztak azistenkultusz részére emelt templomok. A leghíresebb Amon nagytemploma Karnakbanés a luxori nagytemplom Thébában.

Ezeket a hatalmasépületeket szfinxek sorával díszített sugárutakon lehetett megközelíteni, ésrémisztő bejárati kapuk vezettek be az oszlopcsarnokokba, udvarokba,szentélyekbe. Az oszlopokat festették és díszítették, sokkal testesebbekvoltak, mint amilyeneket majd Hellászban, illetve Rómában emelnek.

Amonnagytemplomának csarnoka valóságos oszloperdő: 16 sorban 134 oszlop tart egykőlapokból álló mennyezetet, amely 24 méter magasan emelkedik. A 103×57 méteresoszlopcsarnokot a napfény világítja meg. A templomot fallal vették körbe, aföldterület a papok és szolgálók házainak adott helyet, valamint egy szenttónak.

Többek között az abu-szimbelinagytemplom mutatja meg igazán az egyiptomiak olthatatlan vonzalmát amonumentalizmus és óriási szobrászat iránt. (de akár a neveikből is ez tükröződik le, hisz II. Ramszeszt: a Hatalmas Bika, Egyiptom Védelmezője, azIdegen Országok Megfékezője, az években Gazdag, a Győzelmekben Nagy AmonSzeretettje néven tisztelték) A templomot sziklafalba vágták, gigantikusbejáratának homlokzatán az építtető, II. Ramszesz négy darab húsz méteres szobralátható. A templom belsejében egy kilenc métermagas kísérteties kamra helyezkedik el, amelynek tetejét Ozirisz istent(a halottak és az alvilág urát) ábrázoló oszlopok tartják.

Amíg azabu-szimbeli templom mintha egy távoli világra tekintene, addig Hatsepszutkirálynő hosszan elnyúló, csipkézetten oszlopsoros thébai temetkezési templomaDeir-el-Behri kiugró sziklái előtt mintha már előre tekintene az ókoriGörögország nemes, racionális építészetére. 

Az építészetkezdetén nagy változások nem következtek be az építészeti technikákban, astílusok is nehézkesebben alakultak ki. Minden kezdet nehéz, s a másodiklépcsőfok után már könnyebb: az ókori Hellász és Róma, majd utóbbi bukása utána középkor sokkal nagyobb változásokat hozott.

]]>