A vallás és a tudomány kezdetektől szemben állt egymással. Az idő múlásával e két terület egyre távolabb került egymástól, úgy tűnt a megismerhet? világ feltérképezése, a felmerül? kérdések megválaszolásának feladata a tudományra vár. Mi van azonban akkor, ha komoly tudósok egy csoportja a legfrissebb kutatási eredményekre hivatkozva az élet keletkezését intelligens tervezés eredményének tartja?
Kezdetnek nézzük a jelenleg elfogadott darwini magyarázatot! Charles Darwin 1859-ben megjelent „A fajok eredete” című könyvében írta le forradalmian új elméletét, mely – végletekig leegyszerűsítve – a következőket állítja: a Földön található összes faj természetes kiválasztódás útján jött létre.
Ennek lényege az, hogy az erősebb, a környezethez jobban alkalmazkodni tudó élőlények maradtak életben, ezek örökítették tulajdonságaikat utódaikra. Ez a folyamat különböző populációk kialakulásához, hosszú távon pedig az eredetitől teljesen eltér? élőlények létrejöttéhez vezetett. Darwin hangsúlyozza, hogy nagyon apró, lépésenként történő, véletlenszerően létrejött változásokról van szó, amelyek nagyon hosszú idő alatt hoznak létre szemmel látható különbségeket. Ehhez nincs szükség semmiféle intelligens tervezésre, a természetes szelekció eredménye az egész.
Ezzel szemben ma egyre nő azoknak a száma, akik szerint igenis szükség volt valamiféle intelligenciára az élet létrehozásához. Elméletüket a biokémia legfrissebb felfedezéseire alapozzák. Egyik gyakran hangoztatott, és illusztrációként is kiváló példájuk az ostoros baktérium felépítésének hihetetlen bonyolultsága.
A hosszúkás kapszula alakú baktérium egyik végén egy ostorhoz hasonló nyúlvány található, mely propellerként működik. A nyúlvány percenként százezer fordulatot tud megtenni, mégis képes egy-másfél fordulat alatt megállni, sőt irányt váltani. A meghajtó szerkezet már-már biokémiai gépezetként működik, megtalálható benne minden (állórész, forgórész, tengely, csukló, propeller), ami egy csónakmotorhoz kell. E hihetetlen mechanika felépítéséhez negyven fajta, fehérjéből álló alkatrész szükséges. Michael J. Behe biokémikus professzor az ilyen rendszereket nevezi „egyszerűsíthetetlenül összetett”-nek, mivel bármely alkatrész eltávolítása a teljes rendszer működésképtelenségéhez vezet. Az intelligens tervezés hívei szerint egy ilyen biokémiai gépezet nem épülhet fel apró lépésenként, mivel amíg nincs minden alkatrésze a helyén, addig működésképtelen, vagyis nem beszélhetünk az evolúció számára hasznos tulajdonságokról.
Az evolúciót tényként kezelő tudósok magyarázata erre a nem csökkenthet? bonyolultságra az, hogy a természetben eleve jelenlévő biológiai komponensekből állt össze az ostormotor, ezt a jelenséget hívják kooptációnak. Ezzel szemben Scott Minnich molekuláris biológus szerint, aki közel húsz éve tanulmányozza a baktériumok felépítését és működését, csupán tíz alkatrész fedezhet? fel egyéb élő szervezetekben, a többi harminc csak az ostoros baktériumnál figyelhet? meg.
Az intelligens tervezés hívei ezen kívül kiemelik, hogy még ha meg is lenne az összes alkatrész, az „összeszerelés” sokkal bonyolultabb, mint azt első látásra gondolnánk. Egyáltalán nem mindegy, milyen sorrendben épülnek egymásra az „alkatrészek”, a negyven különböző fehérje képződésének sorrendjéhez, és a szerkezeti egységek kialakításához szükség van még valamire: részletes utasításokra és tervekre. Ezt pedig a DNS rejti magában.
Ahhoz, hogy megértsük a probléma lényegét, kicsit vissza kell lépnünk az időben. 1969-ben jelent meg a Biochemical Predestination című könyv Dean H. Kenyon és Gary Steinman tollából. A két kutató új elméletet állított fel a földi élet keletkezésére, szerintük maguk a kémiai elemek – megfelelő feltételek mellett – tulajdonságaikból ered?en létre kellett hozzák az életet a bolygón. Pár évvel kés?bb Dean H. Kenyon saját elméletébe vetett bizalma megrendült. Minél többet tudott meg az aminosavakról és a fehérjékről, annál inkább kételkedni kezdett a biokémiai predesztináció elvének működőképességében. Arra a következtetésre jutott, hogy a kémiai vonzerő nem volt elég az aminosavak biológiailag értelmes szekvenciákká való összekapcsolódásához, valami más is kellett hozzá. Ez pedig a genetikai információ.
{mospagebreak title=A DNS titka}A darwini tanítás szerint a körülményekhez jobban alkalmazkodni tudó egyedek maradnak életben, és képességeiket utódaikra örökítik. Az örökl?dés alapja pedig a DNS, vagyis nélküle nem létezne természetes kiválasztódás sem. Az intelligens tervezés hívei több tudományágat (biokémia, matematika) és szempontot figyelembe véve állítják, hogy a DNS kifejlődése úgy, ahogyan azt az evolúció tana leírja, lehetetlen. A DNS létrejöttéhez ugyanis nem csak molekulák véletlenszerő összekapcsolódására volt szükség, hanem valami másra is: információra. Egy élő szervezetről a DNS tárolja a legtöbb információt, a legkisebb helyen összezsúfolva. Itt van elhelyezve a „molekuláris gépek alkatrészeinek” felépítési terve, elkészítésének sorrendje és „összeszerelési utasítása” egyaránt. Ezen információk nélkül a sejt nem is létezhetne. Azt azonban, hogy honnan származik ez az információ, az értelmes tervezettség elméletének támogatói szerint nem tudjuk.
Azonkívül, ha a vak véletlen össze is hozza a megfelelő kémiai anyagokat, és létrejön a jól ismert kettős spirál, és ha az – szintén – véletlenül tartalmazza is a megfelelő információkat, ez még mindig nem elég, ugyanis a DNS képtelen spontán önreprodukcióra, ehhez jól felszerelt és szervezett „kiszolgáló személyzetre” van szüksége. Az intelligens tervezettség elmélete mellett álló kutatók felteszik a kérdést: vajon mennyi az esélye annak, hogy pusztán a vak véletlen folytán jön létre egy teljes, osztódásra képes sejt, minden, működéséhez nélkülözhetetlen kellékkel, és az örökléshez szükséges genetikai információval együtt? Szerintük semennyi.
Ez a tudóscsoport vallási tételek teljes mell?zésével állítja, hogy a földi élet alapjait egy intelligencia tervezte meg, és indította útjára. Szerintük minden – a sejtekben látható biokémiai motorok, a szervezettség, a tovább nem egyszerűsíthet? komplexitás, a DNS-ben tárolt információk – arra mutat, hogy az első élő sejtek nem jöhettek létre a vak véletlen folytán. Állítják, hogy információt csak egy intelligencia képes létrehozni, és a fentiek alapján az élet is információt hordoz magában. Arra a kérdésre azonban nem térnek ki – mivel lehetetlen is lenne megválaszolni –, hogy ez
az intelligens teremt? kicsoda-micsoda lehet.
Az elméletet természetesen többen támadják, a darwini tanításokkal egyet ért? tudósok minden tudományos eszközt felhasználnak az intelligens tervezettség hívei által felállított tételek megcáfolására. A probléma az, hogy mindkét oldalon tudósok állnak, így mindkét elméletet képesek tudományos érvekkel alátámasztani.
További félreértésekre adhat okot, hogy az elméletet sok vallási csoport igyekszik felhasználni tanításai alátámasztására, így sokszor azonosítják a mozgalmat valamiféle tudományos álca mögé bújt hitközösséggel, amitől a tudósok alapvetően elhatárolódnak. Ahogy Michael J. Behe professzor fogalmazott: ezek a gondolatok nem vallási tételeken alapulnak, de valóban felhasználhatók vallási következtetésekre.
És hogy mi az igazság? A hivatalosan elfogadott tudományos álláspont a darwini evolúciót támogatja, és ez addig biztosan így is marad, amíg egyértelmű tudományos bizonyítékot nem tudnak kiállítani ellene. A kutatások azonban mindkét oldalon tovább folynak, a végkifejletet pedig nem lehet megjósolni.
Források:
Dr. Farkas Ferenc, PhD előadása 2006. november 29-én.
Mindentudás Egyeteme Klub, 2005. október 10.
www.ertem.hu
Hraskó Gábor: Amit soha nem mertél megkérdezni az evolúcióról
WikiPedia
Az Értelmes Tervezettség Mozgalom nyilatkozata
Az élet rejtélyének megfejtése (film)
Olvasmány:
Charles Thaxton: Az élet eredetének rejtélye
Michael J. Behe: Darwin fekete doboza
Tasi István (szerk.): A tudomány felfedezi Istent
]]>
