Szigethy András Az Isten szeme című kisregényéről. Az írásmű szerkezetét és problematikáját tekintve nemigen nevezhető kisregénynek. Alapötlete (Isten létének mint a több dimenzió létezésének magyarázata) talán érdekes, de az epikum, amelynek ezt hordoznia kell(ene), nem releváns, így nem képes az elhitetésre (valójában az érdeklődés fölkeltésére sem). Cselekmény gyanánt alig összefüggő, alig érdekes jeleneteket kapunk, bizonyságként újságcikk-kivonatokat és különböző helyekről származó aforizmatikus mondásokat. Az epikumnak így önmagukban érdektelen (és agyonhasznált) állóképek sorozatából kell(ene) összeállnia, a záró jelenetek azonban erre az összegzésre alkalmatlanok: nem képesek új, magasabb szintre emelni a már elmondottakat. A mű lényege a rejtelmesség, de a sokat sejtetni kívánó elemek az UFO-irodalom elkoptatott patronjai; a diákversike túl blőd ahhoz, hogy egy sejtelmes igazság hordozója legyen. A figurák csupán jelzésszerűek, egyetlen ígéretes kivétel a koravén gyermek-lord, ám a későbbiekben ez a szereplő is áldozátául esik a mindenáron rejtelmességnek. Leírás még jelzés formájában sincs. Minden formai elem a rejtelem szolgálatában áll a kezdő valóságnyilvánítástól a lezárást elbizonytalanító kérdőjelig, ám az elhitetést szolgáló elemek közhelyesek és olcsók. Az írói nyelv lapos és fantáziátlan.]]>