Akiktől rettegett Európa
1492-ben lezárultak a reconquistaháborúk; ezzel együtt megszűnt az észak-afrikai államok és az ibériai mórokközti kétségkívül jövedelmező kereskedelem. A lakhelyükről elüldözött arabok azészak-afrikai partvidékre menekültek, és itt találtak új hazára. A reconquistaháborúk ellenhatásaképp felvirágzott az iszlám kalózkodás – a barbareszkkalózok jelentek meg a Földközi-tengeren.
1886}
A barbareszk kalózkodás virágkora a 16.század első fele volt; a hatalmas kalózflották zseniális vezérek irányításaalatt álltak, és a kalózok gyakorta működtek együtt a török hadiflottával akeresztények ellen. A kalózvezérek elismerték a szultán uralmát, magashaditengerészeti rangot viseltek, bizonyos adót fizettek zsákmányukból, cserébenem üldözték őket. Ãm a nagy barbareszk kalózok kora az 1571-es lepantóicsatával lezárult, bár maga a barbareszk kalózkodás még kétszázötven évig élttovább.
A barbareszk kalózok legnagyobb ellenfelea máltai lovagrend volt; a johanniták sajátos módon kalózkodással küzdöttek ahitetlenek ellen, erkölcsi aggály nélkül. Rodoszi erődjük alól indultak el afekete gályák, amik láttán a legbátrabb török hajós is felhúzta a vitorlát, éselhajózott szélirányba. Hiába próbálták erődjüket bevenni, a seregek verthadakként távoztak minden egyes alkalommal. Ãm még ők sem tudták egyedülmegszüntetni a kalózkodást a Földközi-tengeren.
A Földközi-tenger valaha élt leghíresebbmohamedán kalózai a Barbarossa fivérek voltak; a vörös szakállú Arudzs és Haireddin.Keresztény görög szülők gyermekeként látták meg a napvilágot Mütiliné szigetén,az 1470-es években. Az idősebbik fivérkét évet töltött rabszolgaként a máltai johannita lovagok egyik gályáján.Szabadulása után Konstantinápolyba ment, ahol kitörő örömmel fogadták, és egygálya másodkapitánya lett; Arudzs bosszútól fűtve rábeszélte a legénységet alázadásra, majd személyesen csapta le a kapitány fejét. Ãtvették az uralmat ahajó felett, kiváltak a flottából, és útnak indultak. Mütilinén a fedélzetre vettékArudzs testvéreit, Haireddint és Izsákot, majd belevágtak a kalózkodásba.
1504-ben váltak híressé, egy vakmerőtámadással a pápai állam két, gazdagon megrakott gályájának elfogásával. Kis,gyengén felfegyverzett vitorlással hajóztak a közelükbe, így a flottillaparancsnoka nem aggódott. Csak az utolsó pillanatban észlelték a vitorlásveszélyes rakományát; négyszáz mohamedán zúdult a parancsnoki hajóra. Hamarmegtörték az ellenállást, majd a vitorlást vontára vették a gályával, ésátöltöztek a foglyok ruháiba. A csellel a másik gálya közelébe jutottak, aztántámadtak, és pár perc alatt elfoglalták a másik hajót is.
Arudzs flottája ezután gyorsangyarapodott; a tuniszi bej védnökség alá vette a kalózt, aki elvesztette félkarját a támadásnál. A kalózvezér Dzserba szigetén rendezte be központját, denem maradt ott, a támadásokat továbbra is személyesen vezette.
A spanyolok aggódni kezdtek a Barbarossafivérek miatt, és nemtetszésüket kifejezendő, pár évre blokád alá vettékAlgírt, emiatt Szelim bej Arudzs segítségét kérte 1516-ban. A szövetséglétrejött, Arudzs bevonult, és segítségképp a fürdőkádba fojtatta Szelimet,majd kikiáltotta magát az új bejnek, és elűzte a spanyolokat.
A tuniszi bej a hírek hallatán megrémült,és titokban a spanyolokhoz fordult, ám kémei révén Arudzs megneszelte a dolgot,Tuniszba ment, és támadott. A bej a hegyekbe menekült, mire is a rémülttunisziak kiszolgáltatták a baj kincstárát, és a foglyait. Arudzs nem voltkegyes hangulatban; a fogoly férfiakat saját turbánjukkal akasztatta fel, aszasszonyokat és a gyermekeket vízbe fojtatta.
1518-ban Algír fellázadt, és behívta aspanyolokat; a nagy túlerő következtében egy elvesztett csatában maga Arudzs iselesett. Az új bej Haireddin lett, aki bátyjánál több taktikai és politikaiérzékről tett tanúbizonyságot; I. Szelim szultán személyében támogatót szerzettmagának, aki a megfelelő ajándékok fejében kinevezte őt beglerbégnek.
Mindig alvezéreit küldte a csatába,Dragutot, Szinant vagy Ajdint, ő sosem vett részt közvetlenül a harcban. Mindszárazföldön, mint tengeren biztonságos távolból figyelte a csatát, és küldtefutárral utasításait; ugyanis tudta jól, ha a vezér meghal, elvész a csata is.Flottáját elsősorban a spanyolok ellen küldte, 1519-ben tönkreverte az Algírmeghódítására érkező Moncada tengernagy ötvenhajós flottáját is. 1520-ban őkezdeményezte, hogy Algírban évről-évre gyűljenek össze a kalózvezérek, terveikösszehangolására.
1521-ben bevette a Penon-szigeti spanyolerőddel, ami elállta az algíri kikötő kapuját; Don Martin de Vargast, asúlyosan sebesült parancsnokot halálra korbácsoltatta. A foglyokkal építtetteújjá a tönkrelőtt erődöt két év alatt, erősebbre és szebbre, mint amilyen volt.1534-ben elfoglalta Tuniszt, majd Ostiáig végigrabolta az olasz csizmát–eredeti szándéka Róma elfoglalása volt, de odáig nem jutott el.
A spanyolok azonban Tunisz elfoglalásakormegrémültek; hatszáz hajóból álló flottát gyűjtöttek a veszedelmes vezér ellen,élén Andrea Doriával, a kiváló genovai katonával. Tunisz védelme –mivelHaireddin nem tartózkodott ott- Szinánra maradt, aki nem birkózott meg afleadattal; a citadellába szorulva várta a felmentő sereget, ám az –lázadásközbejötte miatt- nem jött; Tunisz elesett. Az új bég ismét Hasszán lett.Haireddin bosszúból feldúlta Minorcát, és innentől kezdve bontakozott kiHaireddin és Doria híres párharca. Mindkét fél folyamatosan összemérte erejét;1537-ben Doria győzött, 1538-ban Haireddin, majd 1542-ben Haireddin végképplegyőzte Doriát.
A törökök földközi-tengeri pozíciói az1543-as szövetségével – I. Ferenc francia királlyal- csak erősödtek, bár azesemény fényét némileg beárnyékolta, hogy a Marseilles-ben várt töröknagykövet… Haireddin volt. Aki útközben –egy ágyúlövés miatt- elfoglalta éskifosztotta Reggio de Calabriát, az eseményt egybekötve az esküvőjével; elvettea polgármester gyönyörű leányát.
Franciaországba érve is kibújt belőle akalóz; fosztogatta a partvidéket, önkényeskedett, és hatalmas összeg fejébenvolt csak hajlandó távozni. Konstantinápolyba visszaérve úgy döntött,visszavonul; ott is halt meg három átdorbézolt év után. Utódja, Dragut iscsakhamar követte, 1565-ben, Málta hiábavaló ostroma közben.
Az utolsó nagy algíri kalózvezér UludzsAli, a renegát volt –a keresztények Ochiali néven emlegették. Olasz volt,papnak készült, ám városát algír kalózok támadták meg, és a szerzetes tizennégyévet töltött a gálya evezőspadján. Tizennégy évig próbálták rábeszélni
azáttérésre, ám ő tizennégy évig reménykedett, hogy kolostora majd csak kiváltja.Végül azonban hite gyűlöletbe csapott át, és Ochiali felvette az iszlám hitet,majd beállt a kalózok közé.
Uludzs Ali néven 1541-ben, Dragut alattkezdte pályafutását; Algír védelme közben több ízben kitüntette magát, éshamarosan a legrettegettebb kalózvezérré vált a Földközi-tengeren.
Dragut halála után a szultán őt tette megbeglerbéggé, de miután 1566-ban Szulejmán Szigetvár ostroma közben meghalt, II.Szelim félve Ali növekvő befolyásától, magához hívatta Konstantinápolyba.Azonban Alinak szerencséje volt; a nagyvezír, Mohamed Szokoli a pártfogásábavette, így megtarthatta címét. Egyébként Szokolival közös vonásuk volt astratégiai érzék, és az iszlám elterjesztésének vágya, melynek sikeréhez akulcsot mindketten a Földközi-tengerben látták. Ezt pedig csakis tervszerűen,szisztematikusan lehetett elfoglalni.
E nagyszabású terv első lépéseként Szelimtervbe vette Ciprus meghódítását – Uludzs Ali megvádolta a szigetet azzal, hogykeresztény kalózok központja. Valójában levantei kereskedelmi központ volt, éstörök érdekeket sértett – a hódítás logikus célpontja volt. 1570-ben a ciprusikormányzó katonáit három megerősített városba vonta össze, ám hiába. Uludzs Aliés Lala Musztafa pasa előbb elfoglalta és feldúlta Nicosiát, majd elfoglalták amagát megadó Kyreniát. A húszezer nicosiai lemészárlásának hírére IV. Piuskezdeményezésével létrejött a Szent Liga, és hatalmas flotta gyűlt össze a törököklegyőzésére. A közeledő seregek miatt Uludzs Ali magára hagyta a Famagusta felétartó Lala Musztafát, aki 1571 augusztusában elfoglalta a várost –azazBragadino, a vár parancsnoka a szabad elvonulás ígéretére feladta a várat, derosszul tette. Lala Musztafa lemészároltatta a ciprusi katonákat, Bragadinótelevenen megnyúzatta, és szalmával kitömött bőrét elküldte a szultánnak.
A keresztényeknél a famagustai mészárlásvolt az a bizonyos utolsó csepp, amitől kicsordult a pohár. 1571. október 7-éna görögországi Lepantó mellett Juan d’Austria tönkreverte a török flottát.Igaz, Uludzs Ali, aki a balszárnyat vezette, itt is megcsillogtatta tehetségét;kellemetlen helyzetbe hozta ellenfeleit, ám látva, hogy a török flotta zömeelpusztult, elmenekült maradék hajóival.
Konstantinápolyba érve nem selyemzsinórvárta; miután a török flotta vezetését Lepantónál szó szerint lefejezték, őlett a kapudán basa, azaz a flotta főparancsnoka; amit ezután véghezvitt, az ismutatja, nem volt egyszerű kalóz. A török haditengerészet, legalábbis a hajók,erősebbek és jobbak lettek, mint Lepantó előtt. Ãm a képzett legénységet már ősem tudta pótolni; az oszmán tengeri hatalom hanyatlásnak indult. Az idős ésbeteg Uludzs Ali 1580-ban, hetvenkét évesen halt meg.
Lepanto után a török előrenyomulás aFöldközi-tengeren megállt ugyan, de a barbareszk kalózállamocskák továbbvirágoztak, sőt, flottáik kirajzottak az Atlanti-óceánra is. Miattuk hívtaéletre 1786-ban a haditengerészet ősét II. József, de a végső leszámolás csak1830-ban következett be. A francia sereg egyetlen nap alatt elfoglalta Algírt,és mivel 1962-ig ott is maradtak, a barbareszk kalózkodás lehetetlenné vált. Ãmjöttek új kalózok; még iszonyúbbak, még véresebbek… és keresztények.