Hogy ez mekkora nagy baromság, édes istenem… Margaret Atwood, kanadai írónő kitalálta, hogy akkor az író-olvasó találkozók ezentúl úgy lesznek, hogy ő otthon ücsörészik, videókamera + internet kombóval kivetítik őt egy könyvesboltban / könyvvásáron, és úgy beszélget az olvasókkal; egy manipulátor segítségével pedig a távolból ír alá. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem egy író vagy színész esetében a személyes találkozás a lényeg. Az Átjáró Napokban is az a legjobb, amikor az épp aktuális díszvendégünkkel elmegyünk, teszemazt, a mongol étterembe, megismerjük alaposabban, jót elbeszélgetünk. és gyanítom, a látogatók se lennének olyan lelkesek, ha csak valami kivetítőn láthatnák a vendégünket, és kontinensnyi távolságból írnának alá. (Első Átjáró Napon mondjuk pont volt erre példa, hiszen Patrick Stewartot a fél társulat csak a szomszéd teremből láthatta – de még oda is átment személyesen köszönteni a látogatókat.) Lassanként olyanok leszünk, mint Asimov “Alapítvány és Föld” regényében a solaria-lakók: nem mozdulunk ki a birtokunkról, hanem csak távkapcsolatban vagyunk a többiekkel. A következő zseniális húzás a távszex-gép lesz. Hja, nem, azt már fel is találták…
]]>