Az Oscar-díjra jelölt mexikói rendező, Alfonso Cuarón számára nemlétezik olyan történet, amelyet ne tudna filmvászonra vinni, legyen aztársadalmi vagy bűnügyi dráma, kedvelt gyermekklasszikus,Dickens-regény vagy egy varázslatos mese. Minden filmje magán hordozzasaját, egyedi stílusjegyeit, mivel minden rendelkezésére álló eszköztfelhasznál, miközben megjeleníti a történetet a vásznon. Legújabbfilmje, Az ember gyermeke (Children of Men) P.D. James brit írónőregénye alapján készült.

Alfonso Cuarónt soha nem érdekelte a technikai hókuszpókusz, mely a sci-fi és egyéb „futurisztikus” filmekre jellemző, ezért filmjében a ma élő emberek gondjaira helyezte a hangsúlyt. – Azt találtam, hogy ez az alapötlet nagyszerű lehetőség, hogy a jelenről beszéljünk, hiszen a közeljövőben játszódik – folytatja. – A jelenről szerettem volna filmet készíteni, hiszen a mai körülmények alakítják ki a jövőnket. Ez tehát nem egy sci-fi, hanem egy 2027-ben játszódó üldözéses film.

Cuarón 2001-ben kezdett el dolgozni a projekten, ezért az új évezred jelentősége is hatással volt rá. észrevette, hogy sok futurisztikus filmben valamilyen diktatúra jelenik meg. Ő és írótársa, Timothy J. Sexton, másmilyen jövőt képzeltek el.– A jövőről szóló legtöbb történet egy „Nagy Testvérről” szól, de szerintem ez 20. századi elképzelés a diktatúráról – mondja a rendező. – A zsarnokság ma más álarc mögé bújik: a 21. század diktatúráját demokráciának hívják. Szerintem ez nagyon érdekes szempontja a regénynek.

{google}-6068402804262492268{/google} Az ember gyermekei középpontjában mindenkit foglalkoztató kérdések állnak, mint amilyen a bevándorlás, a környezeti tényezők és a termékenység. A filmbeli világban mindhárom tényező kedvezőtlenül befolyásolta egymást, míg végül az emberiség zsákutcába került. Theo (Clive Owen) egykor a változás élharcosa volt, de mára kiégett, és igyekszik beilleszkedni a rideg világba, amelynek nincs sok esélye a túlélésre. A reményt megengedhetetlen luxusnak tartja, amely csak fejfájást okoz. Mindez megváltozik, amikor Theo egykori szerelme, Julian (Julianne Moore) felkeresi, és egy szívességet kér tőle. Ez felrázza Theót a vegetatív állapotból, és visszavezeti az életbe, ahol újra elkezd törődni valamivel… méghozzá az emberiség jövőjével. A film által bemutatott veszélyek nem is annyira távoliak. Nem a jövő, hanem a jelen problémái, hogy betegségek pusztítanak, állandó a harc a bevándorlók ellen, és az időjárás természetes egyensúlya felborult. Sőt, ma is megfigyelhető a nők terméketlenségének terjedése, valószínűleg a helytelen táplálkozás, a gyógyszerek túlzott használata és a környezet szennyezettsége miatt. – Amikor filmet készítek, az én szemszögemből nézem, és mivel optimista ember vagyok, ez átitatja a filmet. – mondja a rendező. – Az emberiségnek hihetetlen tehetsége van a pusztításhoz… de ugyanakkor együttérzőek is tudunk lenni, és összefogni a bajban. Végül is Az ember gyermeke nem az ember pusztító hajlamáról szól, hanem sokkal inkább arról, hogy pusztító ideológiák állnak az ember józan ítélőképességének útjában. Cuarón reményei szerint filmje viták kiindulópontja lesz, amelyek során az emberek megbeszélik ezeket a nagyon is jelenkori problémákat. – Nem olyan filmet szerettem volna készíteni, amely véget ér a stáblistával, hanem olyat, ami akkor kezdődik – mondja a rendező.
{mospagebreak title=A forgatás helyszíne: London}Cuarón mindenképpen Nagy-Britanniában szeretett volna forgatni. A Harry Potter és az azkabani fogoly forgatása közben sok időt töltött Angliában, és megkedvelte az ottani filmezési körülményeket.– Megígértük P.D. James-nek, hogy megtartjuk a regény eredeti helyszínét, és végül kiderült, hogy tényleg ez a legjobb forgatási helyszín – teszi hozzá Marc Abraham producer. A Nagy-Britanniában való forgatás egyik legnagyobb előnye a szigetországra jellemző időjárás. A szélviharok, a metsző hideg és a nyomukban maradó tócsák és sár általában hátráltatják a filmforgatásokat, ám a baljós jövőben játszódó film esetében mindez előny. London leghíresebb nevezettségei mellett forgatni természetesen kihívásokkal járt. A biztonsági intézkedések a szokottnál szigorúbbak voltak a London belvárosát 2005. július 7-én ért terrortámadások miatt, és egy darabig úgy tűnt, a filmkészítők túl ambiciózusak voltak, amikor vizuálisan vonzó helyszíneket választottak. Végül a többhónapnyi tervezés és eltökélt munka meghozta az eredményt: a produkció megszerezett magának több azonnal felismerhető helyszínt, köztük a Trafalgar Square-t és a St. James’s parkot. A filmbeli élet Anglia lakóinak legtöbbje számára értelmetlen – éles vonal húzódik azok között, akiknek van valamijük, és akiknek semmijük sincs. A nézők a film legnagyobb részében Theót követik lepusztult és elszegényedett környékeken át vezető útján, és csak ritkán nyernek bepillantást a „túloldali” jólétbe. Amikor Theo meglátogatja gazdag unokatestévérét, hogy megszerezze Kee (Clare-Hope Ashitey)okmányait, láthatjuk, hogy a tehetős, kiváltságos emberek házikedvencekkel és egzotikus állatok sokaságával veszik körül magukat, hogy elfeledtessék a gyermeknélküliséget, és elterelje a figyelmüket a reménytelenségről. A film nagy része barátságtalan helyszíneken játszódik. A filmkészítőknek a forgatás során sokat kellett utazniuk a hideg, angol télben Londonban és vidéken is, miközben olyan zord helyszíneken dolgoztak, mint egy hertfordshire-i farm, egy használaton kívüli kikötő Kent-ben és barakkok Hampshire-ben. Cuarón eldöntötte, hogy minél több hosszú képsort fog felvenni, elkerüli a mai filmekre jellemző felpörgetett ritmusú, természetellenes vágási stílust, és a valósághoz közelebb álló stílusban fog forgatni. George Richmond kameraman ennek érdekében tizenhat héten keresztül kézikamerával vette fel a jelenteket. Az eredmény egy tapinthatóan valóságos film lett, amelynek nézői Theóval együtt vesznek részt a hányatott utazáson. A film látványvilága és stílusa volt az egyik vonzerő, ami miatt Michael Caine is a projekt mellett döntött. – 2027-et írunk, és az ilyen jövőbeli filmek általában csillognak-villognak, de a miénk piszkos és sötét. Általában kamerasínt használnak, de a mi filmünket kézikamerával vették fel és emiatt a híradóra hasonlít. Ez volt az, ami miatt végül elvállaltam. Számomra ez azt jelentette: „Végre itt egy rendező, aki gondolkodik!”  
 

]]>