Egy esőmosta júniusi délelőttön került sor egy kisebb”kerekasztal” -beszélgetésre az Átjáró Fesztiválon a képregénymagyarországi helyzetéről.  Bayer Antal,Fehér Zoltán és Kiss Ferenc válaszolt egymás és a hallgatóság kérdéseire.


Először is, amit vendégeinkről tudni kell: Bayer Antal aFekete – Fehér képregény-antológia szerkesztője, az ALFABéTA díj alapítója;Fehér Zoltán rajzoló, a Magyar Képregény Akadémia egyik alapítótagja; KissFerenc író, forgatókönyv-író, gyűjtő. Természetesen mindhárman a magyarképregényes társadalom oszlopos tagjai közé tartoznak. A Fesztiválon többekközött a képregény helyzetéről alkotott véleményükről és célkitűzéseikről esettszó.

Külföldön sok helyen a képregény fontos szerepet kap a napisajtóban. Az újságokban hétvégenként külön képregény-melléklet található, és a”comic strip”-ek  – ezek a párképkockás, nem összefüggő történetekből álló képregények, amilyen például aGarfield is – is több helyet kapnak az oldalakon, mint nálunk. Nem elegendőazonban csak a külföldi képregények kiadási jogát megvásárolni, fontos lenne ahazai írók, rajzolók hangsúlyosabb megjelenése is, mert ez teszi lehetővé, hogya képregény reagálni tudjon aktualitásokra, hangulatokra, és személyesebbenszóljon az olvasóhoz. Míg erre Amerikában sok példa van, nálunk viszonylagkevés, ilyenek például Gróf Balázs Butapest képsorai, vagy Fekete Imre KovácsPistikéje, ami a Kretén Magazin online verzióján tökéletesen”naprakészen” jelenik meg.

Vendégeink szerint alapvető probléma, hogy kevés a magyarmegjelenés. Persze ahhoz, hogy magyar képregények láthassanak napvilágot,először is alkotók kellenek. Az aktuális és a potenciális művészekbátorítására, felkarolására szolgálnak például a kiírt pályázatok. 2004-ben egyflash-animációs képregényekre kiírt pályázat során vetődött fel az ötlet, hogyszükség lenne egy olyan csoportosulásra, ami öszefogná a magyarképregényeseket, foglalkozna a képregény népszerűsítésével, segítené azalkotókat szakmai kérdésekben. Így alakult meg május elsején az MKA (MagyarKépregény Akadémia), akkor még 4 alapítótaggal. Az Akadémia nevét két okbólkapta: egyrészt némi önirónia, másrészt pedig ars poeticájukra való célzás.Tagjai a képregényírást/rajzolást magas színvonalon, hozzáértéssel szeretnék végezni.Az Akadémia nyitott, az új tagok felvételéről szavazással döntenek. Jelenleg 27tagot számlálnak, ebből 3 író és 24 grafikus. Az Akadémia pártoló éstiszteletbeli tagjai Bayer Antal és Kiss Ferenc is. A fenti arányból jóllátható a másik probléma: míg rajzolók többnyire akadnak, írókból nagy a hiány.

A következő lépés az, hogy legyenek olyan fórumok, ahol ezekaz alkotások megjelenhetnek. A rejtvénymagazinokban közölnek ugyanképregényeket, de akik ezeket a folyóiratokat veszik, inkább a rejtvények miattteszik. A napilapokban elsősorban külföldi képsorok átvételei vannak. Tavalyindult egy képregényekre specializálódott magyar folyóirat, de három szám utánnem jelent meg többet.

Mindezek fényében kérdés, mennyire lenne egyáltalán nálunkerre igény? Bayer Antal szerint lenne érdeklődő közönség, a képregényesfesztiválokon 2-3000 ember meg szokott jelenni, a weblapjukon pedig 10 000regisztrált olvasó van. Ennél sokkal nagyobb érdeklődésre számíthatnak aKorcsmáros-féle Rejtő Jenő képregények felújított kiadásai. A folytatásosképregények megjelenésére pedig nincs igazán igény a napi sajtóban, ezek azalbumokban kaphatnak leginkább helyet.

Elég nagy probléma a magyarországi újságterjesztés nem túlhatékony jellege – az országban mintegy 15 000 újságokat (is) forgalmazó helyvan, azt pedig nagyon nehéz felmérni, hogy egy adott helyen mennyire lesz igénya kiadványra. A nyomott példányszámnak általában körülbelül a fele, ami el iskel. Ezen okokból kifolyólag a 2005-ben útjára indult Fekete-Fehér antológia iscsak könyvesboltokban kapható. Újabb próbálkozások is akadnak azért: ilyen aPink Hell magazin, a MKA kiadásában, 500-1000 körüli példányszámban, amineknulladik próbaszáma már kijött, az első szám a Második Képregény Fesztiválidejére várható; vagy az Eduárd, egy szintén most induló újság, ami havontajelenik meg, főleg Korcsmáros-képsorokat, valamint újabb francia és magyarképregényeket közöl le.

Összességében úgy látszik, a képregénynek van helye nálunkis. A problémák közepette is lelkesen dolgozó kis csapat elérheti célját: aképregény ne “analfabétáknak való”, igénytelen műfajként tűnjön felaz emberek szemében, hiszen, mint hallhattuk, lehet ezt is színvonalasanművelni, és akadnak is olyan művészek, akik ezt teszik.

Kapcsolódó anyagunk:
Képriport az Átjáró Fesztiválról


]]>