A Csillagkapu 9. évadának történetét – melyet tegnap mutattak be hazánkban is – részben Merlin, és az Arthur mondakör köré szőtték. Ha nem mi vagyunk dr. Daniel Jackson, akkor legendák és ősi mítoszok nyomába eredni sosem könnyű. A szájról szájra járó regéknek végül annyiféle változatuk keletkezik, hogy ha meghallunk két ugyanarról a tőről szakadt mesét, meg sem fordul a fejünkben, hogy ez valaha egy történet volt. Merlin neve fogalom. E név birtokosát ma már mindenki azonosítja magában a nagy hatalmú varázslóval, Arthur király bölcs mesterével. Ãm nem mindig volt ez így.
A legendák kutatásában mindig az a legérdekesebb, hogybátran elfelejthetjük, amit tudni véltünk korábban, elvégre, ha az eredetetszeretnénk meglelni, munkánkat csak nehezíti a regék legvégső verziója ami afülünkbe jut. Merlin mítosza majdnem ezer éves, nagy különbség lehettehát az akkori és a mostani történetek között.
A nagy hatalmú varázsló legelőször egy bizonyos Geoffreyof Monmouth elbeszéléseiben bukkant fel. Fontos hangsúlyozni, hogy a britszerző nem kitalálta, pusztán leírta azokat a kelta regéket, amik a fülébejutottak. (Kis túlzással elmondható, hogy ő volt az angolok Anonymusa.) Monmouthvolt a szerzője a latin nyelvű Historia regum Britanniae(NagyBritannia története) című műnek. Ez az írás többek között azért voltkorszakalkotó jelentőségű, mert ebben az alkotásban jelent meg először Merlinalakja. (A mű születésének időpontja körülbelül 1137-re tehető.)
Ha úgy döntünk, hogy Geoffrey of Monmouth műveit vesszükvizsgálódásunk alapjául, könnyen zsákutcába kerülhetünk, ugyanis 1152 körül abrit szerző egy újabb munkája látott napvilágot, amely már teljes egészében abölcs öregemberről szólt, ez volt a Vita Merlini (Merlin élete). Aproblémák ott merülnek fel, hogy a két mű meglehetősen eltérő véleménnyel vanMerlin személyéről. A két elbeszélés hívei manapság már ott tartanak, hogy ezena néven két eltérő személy élt Anglia kezdeti időszakában. Mivel Monmouthmindkét művében a kelta regéket írta le, feltételezhető, hogy a torzulást aszájról szájra való elmesélés okozta.
A varázsló legendájából 1998-ban elkészült a Merlincímű két részes film, Sam Neill főszereplésével. A produkció azért voltkülönösen érdekes, mert főleg az első epizód készítése során a szerzők a Historiaregum Britanniae műből dolgoztak. Monmouth ebben beszéli el, hogy Merlinegy démon és egy szerzetesnő gyermeke.
Geoffrey of Monmouth ezen kívül elsőként írta le Merlinegyik leghíresebb legendáját. Történt ugyanis, hogy mikor Vortigen brit királyWalesbe volt kénytelen visszavonulni szász üldözői elől elhatározta, hogy egyhegyre várat építtet, de az épület sosem lett kész, mert minden alkalommalösszedőlt. Ekkor javasolták a királynak a bölcsek, hogy keressenek egy olyanférfit, kinek nincs halandó apja és annak az embernek vérét használják fel avár építéséhez. Merlin volt ez a férfi, ki már ekkor is tanúbizonyságot tettbölcsességéről, mert meglátta azt, amit korábban senki, hogy az épületet egyforrásra akarják felhúzni, amely alatt egy fehér és egy vörös sárkány vívjaörök harcát a hegy belsejében.
Monmouth szerint Merlin nem volt, varázshatalommal bíróegyén, abban az értelemben, ahogy manapság ezt a fogalmat értjük, hiába voltegy démon gyermeke. Az ő hatalma bölcsességében mutatkozott meg és ez a vonulataz egész kelta regén végig húzódik.
Egyes történetek szerint az a Merlin, aki valóban éltegykoron, sosem találkozott az igazi Arthur királlyal. Persze, itt a valóság ésa képzelet nagyon határvidékére tévedünk, nincs semmi bizonyosság rá, hogy ezeka személyek valóban éltek-e. Tény azonban az, hogy Nagy Britanniának van egy„sötét kora” és erről a háromszáz évről a tudósok szinte alig tudnak biztosatmondani. A tudósok ma nagyon valószínűnek tartják, hogy élt egykoron egy Arthurkirály és csak „lehetségesnek” hogy valahol valamikor élt egy bölcs öregember,aki Merlin névre hallgatott.
A már említett Geoffrey of Monmouth volt az, ki előszörkapcsolatba hozta Merlint és Arthur királyt, de ő mindössze annyira tért ki,hogy az idős férfi nem kis szerepet vállalt Uther király és Ingraine egyéjszakáig tartó románcában, amelynek gyümölcse végül a legendás uralkodó lett.Itt azonban véget is ér Merlin története és sosem találkozott többé a nagykirály és a varázsló.
Más források szerint Merlin élete nem itt ér véget és Robertde Boron francia író szerint a varázsló nemcsak Arthur személyes mentoravolt, hanem még Camelot megalapításában is részt vett.
A francia mű, a Didot Perceval még ennél istovábbment és megemlíti, hogy a nagy varázsló adta Arthurnak a legendás kardot,az Excaliburt sőt személyesen segített a királynak a Szent Kelyhetfelkutatni.
Merlin halála szintén megosztja a mítosz kutatóit. Csak alegkésőbbi mesék szólnak arról, hogy a bölcs öregember túlélte tanítványaelestét. A legtöbb monda szerint meghalt, mielőtt Arthur királlyá érhetettvolna, de léteznek olyan mondák is, amelyek arról számolnak be, hogy Merlinmáig egy kőbörtönbe van zárva, várva arra, hogy kiszabadulhasson.