Centauri B csillagnál a felszín 9 cm/másodperc sebességű periodikus mozgását azonosították. Ehhez hasonló objektumokról tartanak rendezvényt hétvégén a Polaris Csillagvizsgálóban.
A Naprendszeren kívüli bolygók és a változócsillagok tanulmányozása több területen is kapcsolódik egymáshoz, főleg a felhasznált módszereket illetően. Az exobolygók vadászatának fő módszere napjainkban az úgynevezett radiális sebességváltozások mérése. Ennek keretében egy csillagról érkező sugárzás alapján az égitestnek a bolygónkhoz viszonyított mozgását próbálják nagy pontossággal meghatározni. Ha sikerül a csillag mozgásában olyan változást kimutatni, amely periodikusan ismétlődik – azaz hol kicsit közeledik, hol pedig távolodik tőlünk – azt feltehetőleg egy körülötte keringő exobolygó, avagy a csillag felszínének pulzációja okozza.
Ha a csillag körül egy mai műszerekkel közvetlenül nem látható kísérő (planéta vagy törpecsillag) mozog, annak gravitációs hatása ide-oda rángatja a központi égitestet. Az objektum tömege alapján lehet eldönteni, bolygóról vagy csillagról van-e szó. A másik lehetőség a periodikus mozgás kiváltására, hogy maga a csillag felszíne tágul és zsugorodik rendszeresen – amelyre sokkal több példát találtak eddig, mint ahány esetben a ciklikus változás egy exobolygótól állt elő.
]]>
