Minden vallásbanlétezik valamilyen lélekképzet, vagyis egy olyan szellemi életelv (éltető elv)létezésének többé-kevésbé kidolgozott fogalma, mely szerint az emberben jelenvan egy olyan nem-anyagi princípium, amely a test halálával nem szűnik meglétezni. Tanulmányában, KerekesLászló, a lélek és a szellem fogalmainak megközelítési módozataitigyekszik összehasonlítani különböző vallások, kultúrkörök e tárgyról szólótanainak, eszméinek rövid bemutatásával, és az azokból levonhatókövetkeztetések segítségével.

1886}

Felvetés

Minden vallásbanlétezik valamilyen lélekképzet, vagyis egy olyan szellemi életelv (éltető elv)létezésének többé-kevésbé kidolgozott fogalma, mely szerint az emberben jelenvan egy olyan nem-anyagi princípium, amely a test halálával nem szűnik meglétezni. A bibliai nyelvek (a héber és a görög) élesen megkülönböztetik a„szellemet” („rúah” / „pneuma”) a „lélektől” („nefes” / „pszükhé”) – ezáltalegy olyan gondolkodásmódot tettek dominánssá, melyben a „szellem” és „lélek”egymással nem felcserélhető fogalmak: míg a lélek az ember természetes módonörökölt, illetve neveltetése folytán kialakult intellektuális, érzelmi ésakarati lényének teljessége – addig a természetfeletti jellegű szellemet maigondolkodásunkban talán így határozhatnánk meg: önmagunk, igazi énünk,legbensőbb lényegünk, legmélyebb önvalónk.

Tanulmányomban alélek és a szellem fogalmainak e megközelítési módozatait igyekszemösszehasonlítani különböző vallások, kultúrkörök e tárgyról szóló tanainak,eszméinek rövid bemutatásával, és az azokból levonható következtetéseksegítségével. Elsősorban az európai és az indiai eszmetörténeti és vallási(szent) iratok ilyen irányú bemutatását tűztem ki célomul.
 

A lélek és aszellem kifejezések jelentése azért különült el egymástól a héber és görögnyelvekben (valamint a latinban és több modern nyelvben is), mert más-másvalóságtartalomra vonatkoznak. E megkülönböztetés szemléltetésére egytáblázatban bemutatom a lélek-szellem fogalompár előfordulását a különbözőnyelvekben. A táblázatban szereplő élőnyelvi szavak az idő során igenjelentősen módosultak jelentésükben; tehát az időbeliség dimenzióját nem szabadfigyelmen kívül hagyni ezek elemzésekor. Jó példa erre a Geist, amely a mainémetben az intellektust is jelenti – akárcsak a magyarban. E tanulmánybanazonban csupán a magyar lélek és a szanszkrit átman kifejezések összehasonlítókifejtésére vállalkozom, más terminusokat csak, mint a megértéshez szükséges’szellemi hátteret’ említek, vázolok fel.

Példák a szellem és a lélekfogalmának meglétére néhány nyelvben:

Magyar

lélek

Szellem

Angol

soul

Spirit

Német

Seele

Geist

francia

âme

Espirit

Latin

anima

spiritus

mens

Görög

pszükhé

pneuma

núsz / nousz

Héber

nefes

nesama

Rúah

Arab

waham

ruah

Szanszkrit

átman

manasz

buddhi, prána

 

A Tanakh (a héberBiblia) még nem nyújt bizonyosságot az emberi test és a lélek szétválasztásánakkérdésében. A nesama szó szerint leheletet jelent, ám értik rajta az éltetőlelket is, melyet az Isten az emberbe helyezett a Teremtéskor, valamint a’lelkes élőlényt’, vagyis az emberi test és a lélek egységét. A nefes jelentéselélegzet, de esetenként éltető elem, vagy emberi lény (test és lélek egysége)értelemben is használják. A kései szentírási szövegek, és főként aposztbiblikus írások némi fejlődést mutatnak ugyan, de nem szüntették megteljesen a kétértelműséget. A Midrás szövege (mely egy évszázadokon át, számoszsidó szerző által írt, majd a második században összeszerkesztettbibliamagyarázat-gyűjtemény) pontosította a héber lélek fogalmat. E szerint ötelnevezés használatos a lélekre! A nefes az első lélekfogalom, ez jelenti azemberi életet biztosító vért is. A rúah lehelet ill. szél jelentésű, mely le-és felszáll a testben (figyelemreméltó a hasonlóság a szanszkrit prána szójelentésével!). A nesama lélegzet ill. jellem jelentésekkel is bír. Fontosmegjegyezni, hogy ha Isten lelkéről van szó, akkor mindig a rúah kifejezésthasználják – a nefes-t sohasem írják le Istennel kapcsolatban, hiszen az csakaz ember lelkére vonatkoztatható terminus a héber nyelvben. A szanszkrit nyelvűlélekfogalom, az átman az ember legmélyebb önvalóját jelenti, lélekként isfordítják, de közelebb áll hozzá az ’önvaló’ kifejezés. A manasz jelentése:elme, de pszichének is fordítják. A buddhi jelentése: értelem, intellektus. Aprána jelentése: életerő, mely áthatja az egész testet, de jelenti a lélegzetetis.
 

Az európai kultúrkör lélekképéről

Az európai(zsidó-keresztény) kultúrkörben az egyházi írók évszázadokon át az emberszellemi ’alkotóelemének’ megnevezésére a lélek szót használták, ami a Bibliaés az általános szóhasználat (melynek alapja ugyancsak a biblikus szöveg)alapján került elfogadásra. Tehát a múlt megszokásai miatt a lélek és a szellemfogalma összemosásra került. A Károli Gáspár által készített bibliafordításpéldául szinte csak a lélek szót alkalmazza, ami még ma is dominálja a magyarnyelvű fordításokat, illetve a közgondolkodást. Károli egészen pontosanmindössze kétszer használja bibliafordításában a szellem kifejezést, miközben927-szer a lélek szót. Ezzel szemben, pl. egy német nyelvű Biblia-fordításbannagyjából hasonló gyakorisággal szerepel a két terminus (a Seele, azaz a lélek678-szor, a Geist, vagyis a szellem pedig 798-szor). Egy számítógépesmódszerrel statisztikailag elemzett görög fordításban 836 / 700 a pszükhé / pneuma szavakelőfordulási aránya. (Bővebben lásd Liptay-Wagner 1999.)  A szellem szó konzekvensen Csia Lajos,huszadik századi bibliafordító és -kutató írásaiban szerepelt először. (1.)

A hellenisztikuskultúrkörben is elterjedt nézet volt az, hogy az emberről, mint test-szellem-lélekhármasságról gondolkodjanak Az ember hármas felosztása (mely napjainkra aleginkább elfogadott modellé vált) a filozófusok és a vallásbölcselők szerint:test, lélek és szellem. Az első a látható, érzékelhető test. A második apszükhé, mely az érzelmek és a mentális megnyilvánulások közege, az embermentális képességeiből fakadó személyiség, egyéniség, a fiziológiai értelembenvett lélek. A harmadik pedig a pneuma (gör. = levegő, lehelet), az emberfilozófiai lényege, a szellem. A pszükhét és a pneumát görög nyelvről magyarraátültető írók, fordítók sokszor keverték össze. A pszükhét többször fordítottákszellemnek, mint léleknek. Az ember e hármas felosztásának eredetét keresvénmeg kell említeni Platón (2.) dualista embertanát, (e szükségszerűséget igazolja,illetve Platón jelentőségét és hatását bizonyítja, hogy a problémáknak általaadott megoldásával lépten-nyomon találkozunk a filozófiai gondolkodástörténetében) mely szerint az ember önálló test és önálló lélek lazaszövetsége, melyek közül a lélek egy halhatatlan és megbonthatatlan valóság;egy idea, mely örökké létezik. (Az emberi lélek, noha megbonthatatlan, tehátegységes, mégis három különböző – egy gondolkodó, egy akaró és egy vágyakozó –részből áll, Platón szerint. A filozófusokban a gondolkodó, az őrökben azakaró, a dolgozókban pedig a vágyakozó rész van túlsúlyban. De az egyeslélekrészekhez meghatározott erények is társulnak: a gondolkodáshoz abölcsesség, az akaráshoz a bátorság, a vágyakozáshoz a mértékletesség…) Platóntanítványa, Arisztotelész (3.) a platóni dualizmust elutasítván azt állította,hogy a lélek a test formája, vagyis a test érthető és önmagáról is tudószerkezete. E szerint az ember két metafizikai lételv (lélek és test, vagymásként: értelmes forma és ’első anyag’) szoros (a platóninál szorosabb)létegysége. Platón és Arisztotelész a léleknek különböző (vegetatív és érzéki)szintű képességeket is tulajdonítottak, melyek segítségével a lélektevékenykedhet. Arisztotelész a nevelésről szóló tanításában pedig azt fejtetteki, hogy a lélek formálásában meghatározó fontosságú a zene, ami a boldogéletmód része, és elvezeti a fiatalokat az erényhez, s előkészíti őket, hogy atökéletes állam méltó tagjai lehessenek. A lélek eredetét és sorsát tárgyalóarisztotelészi tanítás szerint a lélek a nemzéssel öröklődik az (emberi)utódokba. Az írásaiból nem derül ki egyértelműen, de valószínűsíthető, hogyArisztotelész a lelket nem tartotta halhatatlan valóságnak. (Lásd Turay 1996.34. p.)

Az újplatonikusok (4.) szerint az ember lélekés test laza szövetsége. Plótinosz (5.) antropológiájában azt állította, hogyaz ember test (gör.: szóma), szellem (gör.: nousz), és lélek (gör.: pszükhé)egysége, melyek közül a lélek isteni eredetű, tehát egy magasabb régióból ered,de beleolvad a test sötét tartályába.

Az Újszövetségben afogalmak, (teológiai, filozófiai) szakkifejezések használata az Ószövetségterminológiájára támaszkodik; a lélek halhatatlansága hangsúlyozódik, központiszerepet kap, s szinte egyet jelent a test halála után megmaradó (örök)élettel. (6.) Tertullianus (7.) A lélekről c. művében az emberi lélek eredetétés természetét igyekezett meghatározni, és arra a következtetésre jutott, hogya lélek magasabb rendű a testnél, de alacsonyabb az ún. isteni léleknél.Órigenész (8.) is a platonizmus hármas emberképét követve a lélekmegtisztulására helyezte a hangsúlyt. A Kelszosz ellen c. művében (mely azegyik legjelentősebb korai keresztény apologetikus írás) azt írta lélekről,hogy az természeténél fogva anyagtalan és láthatatlan, anyagi helyen nemlétezik a hely természetéhez illő (megfelelő) test nélkül. Nüsszai Gergely (9.)szerint a lélek és a test egységet alkot. Az embereket az érzéki és a szellemivilág összekötő tagjaiként fogta fel. A lélek szerinte nem más, mint, „alkotó, élő,értelmes szubsztancia, amely a szerves és felfogásra képes testnek életerőt ésészlelőerőt kölcsönöz.” A platonikus nyomokon induló Szent Ágoston (10.)antropológiájában a test és a lélek szoros egységéről írt. A lelket az emberlegfontosabb, önálló, anyagtalan, változatlan és halhatatlan szellemivalóságaként, vezérlő elveként írta le. A lélek eredetéről vallott felfogásaszerint Isten az első ember lelkébe csíraszerűen beleteremtette az összes emberlelkét is, így a nemzéssel a szülők ’hozzák létre’ az utódaik lelkét. Azarisztotelészi antropológiát követő Aquinói Szent Tamás (11.) elutasította azta platonikus elképzelést, mely szerint a test és a lélek két önálló létezőlenne. A lélek (Tamás szerint), mint a test formája (’önmagáról tudó dinamikusprogramja’) önnön beteljesülése, tökéletessé válása céljából (és annak okán)egyesül az anyagi testtel – tehát csak ’majdnem önmagában fennálló’ valóság.Egyébként az anyag sem képes önmagában fennállni. Az anyagi test és az értelmeslélek együtt alkotják az embert, teljes léttartalmukat csak együtt (egyesülve)valósíthatják meg, és olyan szoros kapcsolatban állnak egymással, hogy ahalálban a testtől elszakadó lélek – halhatatlan lévén – nem pusztul el, hanemegy különös, természetellenes állapotba kerül, és megőrzi hajlamát az anyaggalvaló (újra)egyesülésre. A léleknek tevékenységeket is tulajdonított Tamás,szellemi belátást és akarást. A lélek e tevékenységeit képességei (potenciái)által fejti ki. A lélek vegetatív szintű képességei a táplálkozás, a növekedésés a szaporodás képessége. A lélek érzéki szintű képességei a külső- és a belsőérzékek, az érzéki törekvő képesség és a mozgató képesség. A lélek értelmi(szellemi) képességei az ész (lat.: intellectus) és az akarat (lat.: voluntas).A szellem (lat.: spiritus, mens) a lélek közvetlen jelenléte önmagánál ésnyitottsága a lét teljességére. A lélek szellemi alap, szellemiségét az ész(lat.: intellectus) képességének köszönheti… A lélek eredetének kérdésében Tamás elfogadta és átvette az észcsírákrólszóló Szent Ágoston-i eszmét.

Az újkorifilozófusok lélekkoncepciói közül Descartes (12.) és Kant (13.) tanítását hozompéldaként arra, hogy még e korban is változott, időnként szűkült, olykor pedigbővült a lélek fogalmának jelentéstartalma. Descartes az emberi lelketkeresvén, holttesteket is boncolt, és a tobozmirigyet vélte a léleknek. Kantszerint a lélek létezik, de léte tapasztalati úton nem bizonyítható, és nem iscáfolható. (Illetve bizonyítható is és cáfolható is…)  A lélek létét és halhatatlanságát tehátposztulálni (14.) kell, mert a dolgokat, jelenségeket nem úgy ismerjük meg,ahogyan azok a mi megismerőképességünktől független állapotukban léteznek,hanem úgy, ahogyan a megismerőképességünk előállítja nekünk. Bizonyosjelenségek megértéséhez szükséges egy még nem bizonyított (vagy nem isbizonyítható) állítás, mely az elmélet kiinduló pontja lesz. A lélekhalhatatlanságának e kiinduló pontja (posztulátuma): Az energia-megmaradástörvénye szerint energia és anyag nem vész el, csak átalakul. Tehát nem iskeletkezik, vagyis örökkéval ó. Az energia és az anyag eszerint halhatatlan.Kérdés: A lélek is ilyen halhatatlan szubsztancia-e? Kant szerint igen – errealapozta a lélek halhatatlanságának posztulátumát.

 

 
Jegyzetek: 

1. Csia Lajos (1887 –1962): huszadik századi igehirdető, bibliakutató, bibliafordító negyvenévimunkával ültette át görög nyelvről magyarra az Újszövetségi Szentírást, mely abibliai szöveg értelemszerinti magyar fordításaként ismert.

2. Platón (i.e. 427-347):görög bölcselő, filozófiája az idealizmus ősi mintája, mely, minthogy azideáknak tárgyi, objektív (nemcsak gondolati) létet tulajdonít, objektívidealizmus. A lélek filozófiai fogalmát ő írta le először. Antropológiainézeteiről bővebben lásd a Phaidrosz és a Phaidón c. műveit; in: Platón összesművei.

3. Arisztotelész (i.e.384-322): görög filozófus, lélekről vallott tanításáról bővebben lásd Alélekről és a Nikomakhoszi Etika c. műveit.

4. Az újplatonizmus aplatóni, az arisztotelészi, a sztoikus és a püthagóreusi tanok vallásosötvözete.

5.  Plótinosz (205-270): egyiptomi származásúfilozófus, az újplatonikus iskola megalapítója.

6. Pl.: a JelenésekKönyvében (Jel 6;9) ; az apostoli levelekben (Róm 2;9 / 8;15 // Zsid 12;23…stb.)

7. Tertullianus (kb.:160 – 220): Karthágóban született, teológus, az első latinul író keresztényszerző.

8. Órigenész (kb.: 185– 254): alexandriai származású ókeresztény író, korának talán legnagyobbhatású, legtöbbet idézett, sokat vitatott, hol kiátkozott, hol szentesített,kivételes termékenységű Biblia-értelmezője, hatalmas életművéből kevés eredetiszöveg maradt fenn. Már életében a görög egyház legjelentősebb éslegvitatottabb teológusa lett.

9. Nüsszai Gergely(kb.: 335 –  394) kappadokiai egyházatya,a krisztológia területén a legjelentősebb alkotók közé sorolja az ókeresztényirodalomtörténet.

10. Szent Ágoston /Aurelius Augustinus (354. 11. 13. – 430. 08. 28.): az észak-afrikai Tagastéban(a mai Algériaterületén) született, a legnagyobb nyugati egyházatyaként tisztelt püspök,teológus, keresztény író.

11. Aquinói SzentTamás (kb.: 1225 – 1274) a Nápoly közelében lévő Rossasecca-ból származó olaszteológus, filozófus, igen termékeny keresztény író, a skolasztikalegkiemelkedőbb alakja. A lélekről szóló tanát tárgyaló jelentősebb művei: Deanima [A lélekről] ; De immortalitate animae [A lélek halhatatlanságáról] ; Depotentia [A lehetőségekről].

12. René Descartes(1596-1650): francia racionalista filozófus, természettudós, matematikus… Az Őbölcseleti rendszerével kezdődött az újkori filozófia antropológiai fordulata.

13. Immanuel Kant(1724-1804): a klasszikus német filozófia kiemelkedő képviselője. Königsbergbenszületett, 1755-től a helyi egyetem magántanáraként dolgozott.

14. Posztulátum =alaptétel (lat.)


]]>