Richard Biggs-el, akit a magyar közönség a Babylon 5 Stephen Franklin doktoraként ismerhetett meg. A beszélgetésszövege és hanganyaga a VI. Sci-Fi Napon megjelent multimédiás CD-nvált hozzáférhetővé. Miyazaki Jun: A Babylon 5 sorozat véget ért, és az utolsó részekben a sci-fi történelem talán legszebb búcsú jeleneteit láthattuk. Azt szeretnénk tudni, a színészek hogyan élték meg ezeket a búcsúkat,  hogyan váltak el egymástól? Richard Biggs: A negyedik évad végén még nem tudtuk, hogy lesz-e ötödik évad, tehát mi már akkor elkezdtünk elbúcsúzni egymástól,hiszen azt hittük az lesz a Babylon 5 vége. Úgyhogy egy ideig még ilyen hamis búcsúzkodások voltak közöttünk, mivel a negyedik után lett ötödik szezon, utána pedig még volt 4 film is, úgyhogy ez így ment elég sokáig. Szóval elbúcsúztunk a negyedik év végén, aztán elbúcsúztunk az ötödik év végén is, aztán elbúcsúztunk minden film után, mivel azt hittük nem látjuk többé egymást. És ez így ment egészen addig, ameddig már valóban a vége jött, de akkor már csak egy “Viszlát, úgyis látjuk még egymást”-tal köszöntünk el. 🙂 MJ: Filmekről beszélve: az utolsó Babylon 5 film a “Legend Of The Rangers” volt. Látta ezt a filmet? RB: Nem láttam. Továbbléptem, és már nem nagyon érdekelt mi történik. Az életem és a karrierem folyatódott tovább. Nem is terveztem, hogy részt veszek benne, persze ha megtörtént volna, biztos nagyon jó lett volna, de nem voltam úgy vele, hogy “remélem bejön, mert kéne a meló”. MJ: Mi a véleménye a Crusade-ról? RB: Úgy gondolom egy picit lassú volt, és nem volt olyan izgalmas mint a Babylon 5. Csak egy kis csapat volt, nem az egész Babylon 5 banda, ami azért sok bonyolultságot eredményezett annak a történetében. És persze az emberek, nem tehetnek róla, de persze, hogy összehasonlították a kettőt. És ha ezt megteszed nem leszel boldog. MJ: Mit gondol, mivé fejlődhetett volna, ha nem hagyják abba a 13. rész után? RB: Nem tudom. Olyan története kellett volna legyen, amit azzal az 5-6 karakterrel is élvezni tudsz, mivel csak ennyi volt ott. A Babylon5-ben ott volt egy csomó idegen, egy csomó különböző ember, ebben a sorozatban meg csak 5 vagy 6 karakter volt. Ezért nagyon jó karaktereknek kellett volna lenniük, és nagyon jó történeteknek ahhoz, hogy szépen lassan megszeressék és törődjenek velük az emberek. Szóval, nem tudom. MJ: Ön visszatérő szereplője lett volna a sorozatnak, nem? RB: Ez volt az ötlet, amikor megkértek, hogy játsszam egy részben, remélték, hogy később még lehet belőle valami. És én is azt hittem. De aztán mondták, hogy törölték a sorozatot, pont amikor azt a részt vetítették. MJ: Szeretne egy másik Babylon 5 sorozatban vagy filmben szerepelni? RB: Igen, de nem ez a legfőbb vágyam. Színészként szeretnék valamit megismerni, jónak lenni benne, aztán tovább lépni. Nem akarok félelemből vagy szükségből kitartani olyasmi mellett aminek már vége.Tovább akarok lépni, és remélni, hogy sikeres lesz a jövő. MJ: És ha nem Franklin Doktor volna, hanem mondjuk valami idegen? RB: Jó, de nem akarom azt a sok bigyót az arcomra rakni. 🙂 MJ: A végére két személyesebb jellegű kérdésünk volna. A vallás és filozófia mindig is fontos része volt a sorozatnak. A való életben a színészek mennyire gondolkoztak el ezekről a a kérdésekről amiket a sorozat felvetett? RB: Én csak a magam nevében beszélhetek, de voltak részek amik nagyon elgondolkoztattak a vallásról, és mint mondtátok a filozófiáról, kapcsolatokról és a fejlődésről. Mondjuk mint színész ezekről úgyis el kell gondolkozni. Elgondolkoztató volt, voltak vitáink, beszélgetéseink Joe-val és a többiekkel. Találkozókon megbeszéltük a szociális és morális kérdéseket. Nagy része volt, és valószínűleg mindannyiunkra hatással volt egy kis időre, néhányakra örökre. MJ: Az újságírók általában a saját kíváncsiságukat elégítik ki a kérdésekkel, de ritkán kérdezik meg a színészt, arról hogy mit akar  -kérdés nélkül – mondani. Mi szeretnénk hallani, hogy mit mondana ön? RB: Hát, meg kell értenetek, a sorozatnak már 5 éve vége, és én már tovább léptem fizikailag és mentálisan is. Színészként 100%ig el kell kötelezned magad egy szerepnek, de amikor a szerep véget ér meg kell tanuljál 100%-ig elszakadnod attól a szereptől és tovább menni. Veszélyes, ha nem teszed. Akkor mindig a múltba nézel vissza, megpróbálod visszaszerezni amid akkor volt, és ez egy picit romboló. Megtanultam, hogy amikor a shownak vége, tovább kell lépni. Szóval ez egy jó kérdés, de már nemigen tudok mást mondani, mint hogy köszönöm az élményt, amit nagyon élveztem és élvezek még most is, ha úgy döntök,hogy eljövök egy ilyen találkozóra, és újra élem életem egy részét.Köszönöm a lehetőséget. MJ: Mi köszönjük. Az interjút készítette: Miyazaki Jun és Gelei Péter Fordította: Gelei Péter ]]>