Szerintem minden képregényrajongó erről álmodik. Hogy kedvencképregénye úgy legyen megfilmesítve, ahogy azt megrajzolták, ahogy aztleírták. Igaz, hogy Magyarországon már megjelent a Sin City párepizódja magyarul, ám az internet segítségével sikerült hozzájutnom azeredeti amerikai anyaghoz is, és mondhatom: Tarantino, Rodriguez ésMiller jó munkát végzett.A vásznon megelevenednek a képregénykockák, a hősök (mert ezeket abukott alakokat tényleg hősöknek lehet nevezni, a kifejezés klasszikus,ókori görög színművekben használt értelmében, hisz kellően meglakolnakbűneikért) hús-vér figurák, a lányok szépek és megkapóak, a rossz fiúkpedig nagyon rosszak, álljanak a törvény bármelyik oldalán. Négytörténet fonódik itt egybe ebben a képzeletbeli városban. Személyes kedvencem, Bruce Willis hozza a formáját. Vén rendőr bácsitalakít, akinek a nyugdíjazás előtti utolsó napon megváltozik az élete.A finom vacsorát már sosem fogyaszthatja el: utolsó ügye, asorozatgyilkos csúnyán elbánik vele. Ami meglepő, hogy a lerobbantzsaru társát Michael Madsen játssza – a képregény alapján először nemrá gondoltam volna. De Madsen nagyon jó, mély, rekedt hangja elárulja,ki kettejük közül a sötétebb figura. De persze Mickey Rourke a csúcs. Bevallom, én valamiakciófilmben láttam őt utoljára, akkor épp van Damme életétszomorította nagyon aktívan – hát ahhoz képest rá sem lehet ismerni.Többször is meg kellett néznem a stáblistát, hogy azonosíthassam.Szerepe szerint egy kedves lelkű utcalány halálát akarja megbosszulni.Marv, ahogy a képregényben látható, úgy a filmet isvégigverekedi-issza-narrálja. Nagyot alakít. Sötét hangja ráadásuligazi élmény: mindenkinek ajánlom, hogy szinkron nélkül (is) nézze meg! A Clive Owen – Rosario Dawson – Benicio Del Toro által fémjelzett szál(ha élhetek ezzel a képpzavarral) nem sikerült túl erősre. Clive Owenegy visszavonult bérgyilkost alakít, aki a város prostinegyedébe követnégy rosszarcú figurát. Az utcai pillangók kicsinálják a kötekedőfazonokat, és a város törékeny békéjének érdekében a már említettex-bérgyilkosra vár a feladat, hogy eltüntesse a hullákat. Ez azonbantöbb bonyodalomba is kerül, sőt, komoly dolgok derülnek ki a háttérből.Lövöldözés, vér van dögivel, de picit olyan közjáték-feelingje van adolognak. És most a fiatalokról. Elijah Wood is kivetkőzik végre ajófiú-szerepből, de legalább nem voltak gondjai a szövegtanulással: akarakternek és a képregénynek megfelelően egyetlen mondatot sem mondki. A prostikat játszó lányok (Brittany Murphy, Devon Aoki, AlexisBledel) csinosak, szépek, és kegyetlenek, ha kell. A csúcstermészetesen Jessica Alba, s bár a képregénnyel ellentétben nemvillantja ki kebleit, igazán meg lehetünk vele elégedve. Úgy táncol abárasztalon, hogy akárcsak Bruce Willis-nek, nekünk is eláll alélegzetünk: "Nancy Callahan. Age nineteen." És hosszú csönd. Miről kéne még itt szót ejteni? Nem tudom, van-e valami, amirőlszuperlativuszok nélkül lehetne beszélni. Talán a zene hiányos picit,minimális vonósszekciót szólaltatnak meg, épphogy csak aláfessék kicsitaz eseményeket. Nem kell hatalmas soundtrack-re számítani. De jobb is,mert a film jelenetei nem valók holmi zenecsatorna képernyőjére, sokkalkomolyabbak annál. Folyik a sok vér, ami gyakran sárga (a kedves nézőkmajd megtudják, miért), sosem lehet tudni, mi történik legközelebb, akimeghalt, tényleg meghalt-e (mint annak idején a Dallasban), és ha igen,ki áll érte bosszút. Szóval sötét film, nagyon Tarantinós. Megéri megnézni mindenképpen.Plazában, művészmoziban, haverokkal, hűséges kedvessel, aki szereti amegrázó filmeket. Sőt, még egyedül is be lehet ülni rá.
A katarzis nem marad el. Szegedi László ]]>