Rendhagyó módon kezdjük a rossz tulajdonságokkal, hiszen abból úgy iskevés van. Az egész sorozatot Ausztráliában készítette a Jim HensonCompany, amelynek neve hallatán jogosan merült fel az emberekben az akoncepció, hogy ez az egész Farscape nem más, mint egy „Muppet-show azűrben”. Ez részben igaz is lehetne, hiszen számos karaktert bábokkalkeltenek életre a cég profi trükkmesterei, de ennyiben ki is merült azösszehasonlítás. A készítők ugyanis annyira élővé tették őket,amennyire csak lehetett és a mindenféle huzallal és szerkezettel valómozgatás ellenére igazi színészi játékot tudtak létrehozni.(Szerkesztői megjegyzés: ezen cég egyes munkatársai, pl. a magyarszármazású Tóth Gábor résztvettek "A Sithek bosszúja" készítésimunkálataiban – többek között az ő nevükhöz fűződik a film végénlátható két csecsemő is, akik élethű kinézetük ellenére igen precízbábok csupán. – Miyazaki Jun) Némelyik karakter jófiú, mások rendkívülrosszak, de egyik sem egy szeretetreméltó kis házkedvenc, mely egytipikus sztereotípiát képvisel. Úgy kell rájuk tekinteni, mint olyanidegen lényekre, amelyek túllépik Claudia Black (Aeryn Sun asorozatban) megfogalmazása szerint a más sorozatokban felbukkanó„különböző mókás homlokú alienek” fogalmát, sőt ő maga a Muppetekellentétének nevezte őket: „Mit nem tenne Kermit sohasem? Megharapja amásik karját és húsdarabokat próbál lenyelni belőle! Lenyügöző!Használjuk őket!” Ugyanis ez a rövidke kis idézet is rávilágít arra, aFarscape célközönsége nem a gyerekek. Hiszen egyáltalán nem az fog azeszükbe jutni, hogy milyen édesek az a figura, amely éppen Claudiakarját csócsálja. A történések olykor igazán erőszakossá fajulnak,amelyre jó példa amikor egyszer ő maga is megcsonkítja az egyik társát.A készítők ugyanis nem riadtak vissza az összes karakter olyan sötéttulajdonságokkal való felruházásától sem, amelyet más sorozatokban csakelvétve tapasztalhatnánk. A realitás faktora mégis stabil maradt asorozatban, még ha gyerekek is nézik, egyértelmű lesz hogy ki mit miérttesz és sosem esnek át a másik oldalra. A történet magában hordozza azegyéretlmű üzenetet, hogy minden tettnek vannak következményei. Asci-fi sorozat világa azonban elszakadt a megszokottaktól annyiban,hogy itt nem a világot mentik meg valamilyen egyetemes morál alapján, saz írók nem féltek azt sem beleírni, hogy a jófiúk többször isveszítenek. Mint egy jó pszichóthriller, a Farscape a napfényben, akiszámíthatóság világában kezdődik, aztán ez a gyerekeknek valóhullámvasútszerű utazás fokozatosan átalakul egy szokatlan,nagysebességű pörgő kocsikázásba.
Most pedig 10 pontban összegyűjtöttük, hogy mi az, amely a Farscapetegyedivé teszi. Alapvetően a sorozatot úgy írhatnánk le, hogy „x számúföldnkívüli egy mentőhajóban”. A történet szerint ugyanis napjainkbólegy földi űrhajós, John Crichton (akit Ben Bowder alakít)féregjáratokat tanulmányoz a Szökevény-1 nevű egyszemélyes moduljával,amikor a járat beszippantja és az űr egy teljesen másik részén pottyanki belőle. Az út után hamar rádöbben, hogy egy harci szituációbantalálta magát, ezért végül leszáll egy hajón, hogy segítséget kérjen.Az utasok a Békefenntartók (Peacekeepers) elől menekülnek, akik a helyikatonai rezsim. A történet ezek után az ő kalandjaikról szól, ahogyanpróbálnak eliszoklni előlük, innen a sorozat magyar alcíme is. Kétkulcsfontosságú dolgot azonban máris érdemes leszögeznünk, mely ezt avilágot egyedivé teszi: Az első, hogy Crichton az egyetlen ember atörténetben, mindenki más idegen, s ez merőben eltérő koncepció a „többember 1-2 idegen társsal” típusú történetektől. Ráadásul John nem egyjövőbeli, nagyszerű tetteket végre hajtó fickó, nem egy bátor kapitányvagy egy új Flash Gordon, hanem napjaink embere, aki a miszemszögünkből látja az életét. Persze vannak adottságai, defogyatékosságai is. Egy idegen világban találja magát, de megteszi atőle telhetőt. Később további emberek is felbukkanak a sorozatban, deezt most nem árulhatom el, hogy miért. Azt kell, hogy mondjam, az egészelég gyakran úgy néz ki, hogy az emberek az idegenek ebben a sorozatban.
A másik pedig az, hogy John új társai sem a hagyományos egysíkúkarakterek. Ugyanis ők nem katonák, nem is társasági lények Moya (ahajó neve) fedélzetén, hanem szökött fegyencek. Mindnek meg van a sajáttörténeti háttere és célja, amelyet fontosabbnak tart a többiekérdekeinél. Ez egyikük egy kék színű papnő (Zhaan), egy családjátelveszítő fiatal katona (D’Argo), egy puccsal leváltott király (Rygel),egy kitagadott Békefenntartó (Aeryn) és persze a mi földi űrhajósunk(John Cricthon). A főbb karakterekhez hozzá tartozik Moya, az élőűrhajó, akinek a belsejében utaznak, illetve a vele szimbiózisban élőPilóta karaktere is. Az első évadban csatlakozik még egy állandóútitárs, egy erőszakos konformista közösségből származó fiatal lázadólány (Chianna) személyében. Később persze még újabbak is felbukkanak,míg mások távoznak. A történet folyamán a karakterek között hol béke,hol belviszály dúl, mert ennek a vegyes csapatnak nincsen vezetője ésmire a bizalom kialakul, addigra ez a kaotikus helyzet személyestragédiákba torkollik. A Farscape ugyanis a sci-fi vonások mellett egyalapvetően egy karakterközpontú drámasorozat is egyben. Jó példa erre,hogy egyik epizódban a szeptember 11.-i eseményekről is beszélnek. Nos,de akkor lássuk a főbb erényeket a hosszúra nyúlt bevezető után! I. Viselkedés
Az egyik fontos dolog, hogy a Farscape nem egy steril világ, mint mássci-fi sorozatokban. A producerek alapvetően a Star Wars bárjelenetétszerették volna átültetni egy hetenként adásba kerülő sorozatba. Azegész hajó ugyanis egy rakás piszok. Ugyanis ha egy karakter megsérülvagy erőszakos lesz, akkor köpnek, böfögnek, hánynak, héliumotszellentenek. Van amelyik szeret fürdöni, van amelyik nem. Hány olyansci-fi világgal találkozhattunk idáig, amely azzal foglalkozik, hogyankell pisilni, amikor egy idegen lény szállja meg a testedet? Ráadásul aFarscapenek meg van a saját káromkodásai, amelyeket ráadásul atényleges szókapcsolatokba építenek bele. Ilyen például a gyakranhangoztatott „frell”, amely a „fuck” angol szónak felel meg.
Tehát „the frelling ship” valójában „kibaszott hajót” jelent, de eztpersze csak az érti, aki ismeri ezen szavak igazi jelentését. Tehát akarakterek, legyen szó katonáról, harcosról vagy éppen űrhajósról,előszeretettel alkalmazzák ezen kifejezéseket, amelyet máshol nemlehetne. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a sorozat az alpári humorrahegyezné a hangsúlyt, egyszerűen csak valósabbá akarták tenni ezzel azegészet. II. Humor
A sorozat a dráma jelleg mellett azonban sok poént is rejt magában,hiszen az utasok egymás hétköznapi cselekedeit sem értik igazán. Még alegsötétebb, legrémisztőbb Farscaep epizódban is ott vannak a derűspillanatok, az egymondatos benyögések, a maró szarkazmus. LeginkábbJohn szövegein lehet ezt érezni, aki kedvenc tévéműsorait is szívesenfelemlegeti egy vita közben, melynek humorát csak a nézők értik meg. III. Döntések
A Farscape messze túllépte azt a határt ameddig egy megszokott sci-fivilágban a hősöket be szokták dobni, ráadásul nincs isteniközbeavatkozás, hogy a slamasztikából kikerüljenek minden alkalommal. Aszereplők nehéz döntésekkel szembesülnek, ráadásul olykor nem jólválasztanak. Még a főtörténethez kevésbé kapcsolódó epizódokban is vanvalami csavar, s a készítők igyekeztek kevés klisét felhasználni.Persze a szokásos klónozás, tudatcsere vagy éppen időutazás itt isfellelhető, de ez utóbbi megoldása sem volt szokványos. A cselekedetnekkövetkezményei, a győzelmeknek komoly ára van és ez megint a realitásszintjén tartja a világot. Ráadásul olyan témákat is feldolgoznak, minta kínzás, szexuális erőszak, prostitúció vagy kábítószerek. Még a jónaktekinthető főszereplők múltjában is sötét titkok vannak és ezért nem isigazi mintaképek. Látszólag ez elszomorító lehet, de szükséges akarakterek fejlődéséhez, hogy a sorozatos szerencsétlenségek révénmegtalálják a jobbik énjüket. IV. Karakterfejlődés
Sok sorozatban még ha át is érezzük a főszereplők érzelmi életét, mégakkor is tudjuk, hogy a következő héten vagy a következő évadbanvisszatérnek. Aki azt hiszi, hogy minden karakter megéli a holnapot, aznagyon téved. A Farscapeben, akárcsak a valós életünkben, az eseményekmegváltoztatják a karaktereket. John az első évadban még idegen volt avilágban, a technikákhoz alig értett, de a későbbi évadokra mármegtalálta a helyét. Ugyanígy Aeryn érzelmi elszakadás aBékefenntartóktól és hozzáállása a csapathoz is fokozatosan változikmeg, nem egyik epizódról a másikra. V. Színészek
Henson rendkívüli alkotói szabadságra tehetett szert Sydneyben, amelyrelehet Amerikában sosem lett volna lehetősége. A stáb munkáján érződik,hogy örömmel csinálták és nem a pénzért vagy hírnévért. A producereknekolyan színészeket kellett választaniuk, akik 1-2 mondatot is remekhangszínnel tudnak előadni, ráadásul később már olykor a velük együttírták a forgatókönyveket. Anthony Simcoe (D’Argo) végig egy maszkotvisel, ezért is lett roppant kiemelkedő a szemeinek játéka. Gigi Edgley(Chianna) olyan ügyesen játszik a hangjával is, hogy a tolvajkarakterét nem lehet nem szeretni. Claudia Black játékéról Brian Hensonazt nyilatkozta, hogy „elég csak 10 másodpercig nézni és nem tudodabbahagyni”. S ez valóban így van, zseniális stábot hoztak össze és mégaz egy epizódos vendégszerepekre is olyan tehetséges színészekettaláltak, hogy más sorozatok főszereplői nem képesek így játszani. VI. Nők
Alapvetően a tévében kétféle női karaktert láthatunk. Van ugyebár apotenciális áldozat, aki egy férfi általi megmentésre vár vagy van amásik típus, a „kemény” nő, aki férfiasan, katonásan viselkedik mégtűsarokban is. A Farscape karakterei azonban nem egysíkúak. Nemfinomkodóak, de nem jelenti azt, hogy elveszítették volna a nőisségüketa cselekedeteik alatt. Zhaan egy olyan anarchista papnő, aki növénykéntolykor mérgező spórákat bocsát ki magából és állandóan ügyelnie kellmagára, nehogy ártson a többieknek, ha engedne vad vágyainak. Chiannaegy lázadó kamasznak tűnne az emberek között, aki viszont a törékenységlátszatát keltve jut feljebb a gyakran világi céljai felé. Aeryn pedigkatona, nem egy lány-katona, hanem egy igazi profi, akinek elismerik aképességeit a többiek és úgy kezelik, mintha csak férfi lenne. Amikor aBékefenntartók megszállják Moyát, akkor láthatjuk, hogy ő az egyetlennő közöttük, ami nem véletlen. Máskor persze ellágyul, de ezt atöbbieknek a világért sem vallaná be. Tudja, hogy mit akar és hogy mithogyan szerezhet meg és ezzel el is jutottunk a következő ponthoz. VII. Szex
Ez már érdekesen hangzik, ugye? Ez ugyan nem „Lust in space” („kéjvágyaz űrben”) típusú sorozat, de a karaktereket persze áthatja a nemiség.Persze a vonzerő eléggé nehezen juthatna át a festett vagy éppenmaszkot viselő színészeken, ha nem lennének tehetségesek. 2000 nyaránpéldául a nyolc legszexisebb női sci-fi karakter közzé bekerültmindhárom Farscape karakter is és ez nem véletlen, hiszen egyikük semmondható a tipikus, arányos szupermodellnek a hollywoodi dívákkalösszevetve. A Farscapeben a karakterek valóban élnek és gyakranszeretkeznek is egymással vagy egyéb pajzán dolgokat művelnek, mely aharci jelenetek közötti sikalmlósabb történetvezetést teremt. Zhaanpéldául meztelnül a napfénytől orgazmust él át, John megvizsgálja Aerynmelleit, amikor egy baleset miatt tudatot cserélnek vagy éppen Chiannasem riad vissza az egyéjszakás kalandoktól. Persze minden a jóízléshatárán belül marad, nem mutatnak ténylegesen semmit, de mégis átlépikazt a határt, amely más sci-fi sorozatokban már kivágásra került volna. VIII. Nézőközpontúság
A történetek befejezése után a legtöbb néző alig várja, hogy láthassa afolytatást. Közben persze nyitva hagynak olyan kérdéseket, hogy arajongók maguktól találják ki a várakozás alatt a folytatást. Akészítők igyekeztek minnél kevesenn technoblablát használni, hogy ez nerémiszthesse el nőzéket, tehát nincsen szó fotontorpedókról,interdimenzionális erőterekről, kvantumfázis pajzsokról. Inkább azegész ilyesmire emlékeztet: „Crichton, most mondom el utoljára, hogyműködik! Felfogtad?” IX. Regény
Amikor a Babylon5-t befejezték, számos rajongó szeretett volna hasonlófelépítésű sorozatot látni, mivel az egy rendkívül jól megtervezettsci-fi volt. Tudták, hogy honnan hová szeretnének eljutni. Ugyanezérvényes a Farscapere is, David Kemper mindig eltervezte, hogy az évadvégére mit kell elérniük. A szerkezet jól felépített és a részek egyreinkább összekapcsolódnak, nem ritkák a dupla, sőt triplarészek sem. Jópélda erre a 3.évad, mely ugyan két szálon fut, mégis olyanak aforgatókönyvek, mintha egy könyv két összefüggő fejezetét párhuzamosanolvasnánk. Egyszerűen magával ragadó, de ugyanakkor kockázatosvállalkozás is volt, hiszen az emberek nem feltétlenül értették utána atörténetet, ha 1-2 rész kihagytak. Később sajnos ez lett a sorozatveszte is, mert a nézettség fokozatosan csökkent és így leállították a4.évad végén, bár végül az 5.évad helyett elkészítették a ThePeacekeeper wars – Békefenntartók háborúja című kétrészes TV-filmet,amely a sorozat lezárása is lett egyben. X. Realizmus
Összességében tehát ezen elemek teremtik meg a sorozat rendkívüliatmoszféráját, egy fokozatosan kiteljesedő drámáét az űrben. S bárkétségtelenül vannak benne fantasy elemek, a karakterek reakciói ésinterakcióit rendkívül valósak, bár ez a Farscapeben egyben sötétet isjelent. Amikor szökött fegyencekről van szó, akkor nyilván nem lehet azéletüket fenékig tejfelszerűen leírni. Olykor éhesek lesznek, máskorhozzájutnak pár luxusholmihoz. Ha a hősök állandóan csak győznének éssosem szenvednének és tudnánk, hogy mindig megússzák, akkor nem lennekihívás semmi sem a számunkra. Így tehát a mély válságból kilábalókarakterek számára minden egyes kis előrelépés igazi sikerré válik,amelyet mi hétről hétre velük együtt élhetünk át. Remélem sikerült ráhangolni benneteket a Farscape világára, mindenkinekjó szórakozást kívánunk a Viasat3-n újra adásba kerülő sorozathoz! Fordította és kiegészítette: Nováki Ákos Tamás (Platschu) Forrás: http://www.farscapeworld.com
]]>