Odegnál Róbert Rév – A hívó című képregény-albumasikert aratott mind a szakma, mind a közönség köreiben. A rangos elismerésekkeldíjazott alkotó, aki 2006-ban a legjobb európai művésznek bizonyult az Európai Science-Fiction Szövetség küldötteinek döntése alapján az Átjáró Nap – 2.Magyar Képregényfesztiválon dedikált, de eközben szakított időt néhánykérdés megválaszolására is.


Odegnál Róbert az Átjáró Napon– Hogyan és mikorismerkedtél meg a képregényekkelő – Természetesen még gyermekkoromban kezdődött. Conan és StarWars képregényeket, és hasonló ausztriai kiadványokat forgattam először, tehátolyan füzeteket, amikhez akkoriban hozzá lehetett jutni. Mint a fiúk általában,én is a sci-fi és fantasy történeteket kedveltem. – Mint alkotó, mitszeretsz a képregényben mint műfajbanő – Jó dolog látni, ahogy alakul egy sztori a kezem alatt,legyen az bármilyen elvont témájú is. Az egész folyamat érdekes; kitalálokvalamit és fél év, vagy egy év alatt eljutok oda, hogy az egészet viszontláthatompapíron megjelenítve. – Mit szeretsz jobban,dolgozni egy munkán, vagy ha már az egészet készen látod magad előtt? – Egyértelműen azt élvezem, ha dolgozom egy sztorin. Persze,csak akkor, ha tudom, hogy meg is fog jelenni. – Hogyan tekintesz aRév – A hívó című kötetedre? – Ez már teljesen saját alkotás, nem olyan mint az eddigimunkáim, a könyvborítók és illusztrációk. Azokba eddig mindig beleszóltak mások– persze ezt nem negatívumként mondom, hiszen aki olyat csinál, annak ezt is elkell fogadnia. A Hívót azonban már teljesen magamtól, magamnak csináltam. Perszegondoltam a közönségre is, amennyire lehet, bár ez utóbbiban még nem vagyok annyiraprofi. Főleg, hogy szinte hobbiból, szabadidőmben az egyéb munkáim mellettkészítettem el, úgy ahogyan a második részt is. – Mekkora terjedelmű sorozatottervezel a történetből? – Összesen három részt tervezek, s az egyes részek egyrehosszabbak lesznek. Bár az eddiginél több időt nem hiszem, hogy rá tudok szánni.Azt azonban nem akarom, hogy az album standard mérete, azaz a 48 oldalasterjedelem befolyásoljon. Az biztos, hogy a három munka egy kerek egész sztorilesz.
– Mit lehet tudni,milyenek az eladási tapasztalatok az első kötettel kapcsolatbanő – Aki egy kicsit is ismeri a hazai újság-, illetve könyvterjesztésbuktatóit, az tudhatja mik a nehézségeink. Amíg például egyes boltokban ki semteszik a polcokra az albumot, addig híre sem megy az érdeklődők között. Sokszormég az ismerőseim is csak kérdezik, hogy hol lehetne megvásárolni, mert seholsem látják kirakva. Az ilyen terjesztési hiányosságok nagy kerékkötői a kötetszélesebb körben történő ismertté válásának. Ebben a helyzetben pedig mégmegbecsülni is nagyon nehéz, mennyi fogyhatna el. Annyit szerintem itthon is ellehetne adni, hogy a bevételek – ha már a munkaköltségeket nem is –, de legalábba nyomdaköltséget behozzák. Ehhez azonban a boltokban is ki kellene rakni, ésakkor az emberek legalább megtudnák hogy ilyen alkotások is léteznek. – A Rév – A Hívóvalkapcsolatban külföldi megjelenésről is szó volt, elsősorban Franciaországróllehetett hallani. Ez ügyben vannak újabb fejlemények? – Egyelőre a francia megjelenés is csak a tervezésiszakaszban van, még folynak a tárgyalások az ottani megjelentetésről. Emellett győzködöma kiadót, hogy próbálkozzunk meg az angol nyelvű kiadással. Angolul sok helyenbeszélnek a világon, így egy ilyen kötet akár Németországban, Hollandiában,vagy más helyeken is eladható lenne. Szerintem érdemes lenne egy ilyen verzióeurópai terjesztését kipróbálni. De mindenképpen olyan terület kell ehhez, aholnyitottabbak a műfajra, mivel a Hívó nem egy „szokásos” képregény. – Tudni lehet rólad,hogy a „sötét” témákhoz, világokhoz vonzódsz. A magyar képregény jövőjét isilyen sötétnek látod, annak tükrében, hogy ilyen sokan látogattak el a 2.Magyar Képregényfesztiválra? – Őszintén szólva meglepődtem, hogy ennyien eljöttek a mairendezvényre. Szerintem a magyar képregény ügye ugyanúgy be fog indulni, ahogyana magyar film is beindult két-három évvel ezelőtt. Természetesen nagyon sok munkátkell majd belefektetni, a témákat pedig el kell vinni kommersz irányba, ami nemfeltétlenül baj, hiszen lehet abból is lehet jókat csinálni.

]]>