Számos alkalommal megtámadták Dan Brown könyvét, mind a történelmi hitelességet, mind a Szentszék tényleges történelemformáló szerepét számon kérve rajta. Felmerülhet a kérdés, hogy tényleg ekkora felháborodást kelt-e egy történelmi thriller, vagy egy jól felépített PR része mind, ami történt. A film érkeztével most némiképp felvillantjuk a hátteret is.
Az utolsó vacsora
A Da Vinci-kódban Sir Leigh Teabing (Ian McKellen) különleges interpretációját adja ennek a legendás festménynek, amelyet Leonardo 1495-ben kezdett festeni és 1498-ban fejezett be. Ludovico Sforza, Milánó hercege, Leonardo támogatója adta a megbízást a műre, amelyet a milánói Santa Maria delle Grazie kolostor ebédlőjének falára festett a hagyományos nedves, freskó módszer helyett „al secco” eljárással.
Ez utóbbi szerint a száraz vakolatra hordtak fel enyves kötőanyagú festéket. Leonardo ólomfehér alapra lenolaj és tojás keverékéből, egyfajta majonézből álló kötőanyaggal vitte fel a színeket. Vasari 1556-os leírásából tudjuk, hogy már akkor annyira megromlott a festmény állapota, hogy csak a figurák körvonalát lehetett látni.
A 8.8 x 4.6 méteres kompozíció azt a pillanatot ábrázolja, amikor Jézus elmondja az apostoloknak, hogy egyikük el fogja árulni. Az apostolok érzelmeinek ábrázolása a sokktól a döbbeneten át Jézus kifejezéstelen arcáig radikálisan különbözött a korábbi alkotásoktól. A festmény nem korhű, feltehetően olyan asztalt, terítőt, székeket, evőeszközöket mutat, amelyek a 15. századi szerzetesek mindennapi tárgyai lehettek.
Leonardo négy háromfős csoportba rendezte az apostolokat, a kép közepét Krisztus uralja, az őt körülvevő üres tér elválasztja az apostoloktól. Jobbján egy nőies külsejű fiatal apostol ül, aki a kulcsot jelenti A Da Vinci-kód sokkoló végkövetkeztetéséhez.
Mona Lisa
A Mona Lisa az egyik leghíresebb, legismertebb kép, amit valaha festettek. Leonardo 1503-ban kezdte festeni a kifürkészhetetlen mosolyú nő portréját, és évekig dolgozott rajta. Három évvel halála előtt, amikor Leonardo Franciaországba költözött, magával vitte ezt a képét. A festményt először Fontainebleau-ben, majd Versailles-ban állították ki, mielőtt megtalálta volna végső helyét a Louvre-ban, ahol ma biztonsági üveg mögül mosolyog az őt bámuló tömegre. A Mona Lisa vitathatatlanul a múzeum legnépszerűbb látványossága.
Sok éven át La Gioconda néven ismerték a festményt, mert azt feltételezték, hogy Elisabettát, Francesco del Giocondo firenzei kereskedő harmadik feleségét ábrázolja. Ez azonban sosem bizonyosodott be kétséget kizáróan. Néhányan úgy gondolják, hogy maga Leonardo volt a modell, mások szerint az egyik Medici szeretője látható a képen.
Jean Renót régi érzelmek fűzik a képhez. „Újra és újra visszajövök a Mona Lisához – meséli. – Úgy érzem, mintha követnének a szemei, mikor elfordulok tőle. Mások a mosolyát csodálják, számomra azonban a szemében van a varázsa.”
Sziklás Madonna
1483-ban Leonardo megbízást kapott egy oltár központi képének megfestésére. A Sziklás Madonnának két változata készült, az eredeti vászonképet a Louvre-ban őrzik, a későbbi, fára festett változat a londoni National Gallery gyűjteményét gazdagítja. Mindkét képen Mária látható a gyermek Jézussal és Keresztelő Szent Jánossal, valamint egy arkangyallal.
{mospagebreak title=Történelmi háttér}A templomos lovagok
A templomos lovagok 1118-ban alakultak meg Jeruzsálemben, amikor a várost elfoglalta az első kereszteshadjárat során a keresztény hadsereg. A jeruzsálemi új királyságot az 1100-ban megkoronázott I. Balduin irányította. Kastélya egyik szárnyát, a korábbi Al-Aksza mecset egy részét elfoglalta a lovagrend, amelynek vezetője Hugues de Payens volt. A mecset helyén állt egykor Salamon temploma. Ez alapján nevezték őket templomos lovagoknak, vagy röviden templomosoknak.
A katonai szerzetesrend a Szentföldet meglátogató keresztény zarándokok védelmére alakult. Szegénységet és cölibátust fogadtak. Jelük fehér alapon vörös kereszt volt. Az 1128-as troyes-i zsinaton fogadták el latin nyelvű rendi szabályzatukat. Hamarosan elérték, hogy a pápa teljes önállóságot biztosítson számukra, hatáskörüket pedig kiterjesztették a szerzetesek védelmén túl mindenre, ami a jeruzsálemi Szent Királyság érdekében állt. Tizedet szedtek, adókat hajtottak be, kölcsönöket folyósítottak, kamatot szedtek, vagyis bankot működtettek. Vagyonuk és befolyásuk egyre nőtt, a világi vezetők, uralkodók pedig egyre inkább ellenük fordultak. A templomosoknak szerte Európában voltak birtokaik, a Szentföldön és Cipruson pedig váraik.
1307. október 13-án, pénteken IV. Fülöp francia király letartóztatta a templomosokat és elkobozta vagyonukat (innen ered az a babona, hogy a péntek 13. szerencsétlen nap). Az elfogott templomosokat megkínozták és válogatott eretnekségek és perverziók bevallására kényszerítették őket. Néhány tárgyaláson ártatlannak találták a vádlottakat, de ők hiába menekültek meg, nem tudták újra létrehozni a rendet. Jacques de Molay, a rend utolsó nagymesterének 1314-es máglyahalálával véget ért a templomosok 200 éves története.
A Sion-rend
Regényében, A Da Vinci-kódban Dan Brown azt állítja, hogy a Sion-rend egy létező szervezet, amelyet 1099-ben alapítottak, és hogy a párizsi Bibliotheque Nationale-ben őrzött pergamenek alapján tagjai közé tartoztak az irodalom, a képzőművészet és a tudomány vezéralakjai. A Bibliotheque Nationale dokumentumairól azonban kiderült, hogy modern hamisítványok, amelyeket Pierre Plantard helyezett el a gyűjteményben. Plantard bevallotta, hogy ő „alapította” a rendet három barátjával 1956-ban, és egyszerű tréfának indult az egész. 1981-ben választották meg a rend nagymesterévé. A „Dossiers Secrets” néven elhíresült iratok szerint a tikos szervezetet 1099-ben Godefroi de Bouillon alapította, aki az első kereszteshadsereget vezette Jeruzsálembe.
A Columbia Pictures bemutatja
az Image Entertainment és Brian Grazer/John Calley produkcióját
„THE DA VINCI CODE”
Szereplők: Tom Hanks, Audrey Tautou, Ian McKellen, Alfred Molina, Jürgen Prochnow, Paul Bettany, Jean Reno
Forgatókönyv: Akiva Goldsman. Eredeti regény: Dan Brown. Producer: Brian Grazer, John Calley
Executive producer: Todd Hallowell, Dan Brown. Fényképezte: Salvatore Totino. Látvány: Allan Cameron
Vágó: Dan Hanley, A.C.
E., Mike Hill, A.C.E. Jelmez: Daniel Orlandi. Zene: Hans Zimmer
Rendezte: Ron Howard
Színes, szinkronizált amerikai film, 2006
Játékidő: 143 perc
www.intercom.hu/adavincikod
