A 2003-ban, tehát alig három éve létrejött Agave Kiadó mára a sci-fi könyvkiadás piacának egyik legmeghatározóbb tényezőjévé vált. Kezdetben a lelkes alapítók önerőből, azaz saját tőkéből finanszírozták a vállalkozást, és csak a közelmúltban jutottak el odáig, hogy az Agave már megáll a saját lábán, sőt töretlenül fejlődik. Varga Bálinttal, a kiadó ügyvezető igazgatójával beszélgettünk a jelenről, jövőbeli tervekről, és egy kicsit a magyar könyvkiadás helyzetéről is.


Végh András, SF Portál: Mi az Agave-kiadó vezérfonala?

Varga Bálint: Istenigazából nincsen vezérfonal. Aképpen próbáljuk definiálni magunkat, hogy sikerkönyveket adunk ki.

SFportal.hu: Mármint külföldön befutott könyveket.

V.B.: Így van, alapvetően a science-fiction és krimi műfajában. Valahol itt ennek a határsávján mozog az Anita Blake-sorozatunk, ami fantasy is, krimi is lehet. Ez olyan sikeresnek bizonyult, hogy önálló portfólióként kezeljük. Ezek mellett mindig vannak egyéb próbálkozásaink, és reméljük, a kiadónak most már van olyan elfogadottsága, neve, hitele, hogy ha mi kiadunk egy más témában született könyvet, akkor azt is megveszik az olvasók. Találtunk olyan magyar szerzőket, akiket teljesen elfeledtek mind az olvasók, mind az irodalomkritika, ők a harmincas évek sikerszerzői voltak. Ezek az eddigi Agave-kiadványoktól nagyon sok mindenben el fognak térni. Megjelenésükben is: keményborítós könyvek lesznek, a borító maga is egy korhű próbálkozás lesz, tehát ez egy másféle vonulat, ami reméljük, hogy meg fogja találni azt az olvasótábort, ami reméljük, hogy benne van.

SFportal.hu: Fantasy témájú regény miért nem szerepel a kiadandó könyvek között?

V.B.: Az az igazság, hogy mi nem értünk a fantasyhez. Ráadául ezt a piacot legalább három kiadó uralja. Tőlük évente rendszeresen minimum egy tucat könyv megjelenik. és én úgy gondolom, hogy a fantasy-olvasók rétegét nem nagyon lehetne bővíteni, nekünk azon a piaci szegmensen nincsen szerepünk, ha értenénk hozzá, akkor természetesen belevágnánk. De nem tudjuk, hogy mik a trendek a fantasyben; látjuk a könyveket, a szerzőket, nagyjából naprakészek vagyunk, de ez korántsem ad olyan szakmai megalapozottságot, ami lehetővé tenné ennek a műfajnak a felkarolását. Mert azt nyugodtan mondhatom, hogy a science-fictionben és krimiben olvasottak, felkészültek, tájékozottak és hozzáértők vagyunk. Tudjuk, vagy legalábbis nagy találati pontossággal sejtjük, hogy mi a jó, mi a rossz, mi az eladható, mi a nem eladható. A fantasyhez meg nem értünk. és én úgy gondolom, hogy az a piac amúgy is egy kicsit túltelített.

SFportal.hu: A sci-fié nem annyira?

V.B.: Nem. A sci-fi-ben rengeteg szabad vegyérték van. Nem véletlen, hogy annyi fantasy-könyvet adnak ki egy évben. Mert az a jó értelemben “megszállott” olvasóréteg – ha nem is olyan gyorsan, mint öt éve, de – fölszippantja. SF-nél ugyanez van. Vannak szerzőink, akik eleinte lassan indultak, mint például Iain M. Banks, most kiadtuk a negyedik regényét, egy hónap múlva nem tudtuk kiszolgálni a viszonteladókat, mert nem volt raktáron. Komoly vegyértékek vannak SF-ben.

SFportal.hu: Melyik típusú könyv fogy a legjobbanő

V.B.: Alapvetően három szerző, ami remekül fogy: Philip K. Dick, tőle most már a tizedik könyvet adjuk ki, a Steven Saylor-sorozat gyönyörűen teljesít és nagyon büszkék vagyunk rá, Banks is kezd felzárkózni, valamint a Laurell K. Hamilton, azaz az Anita Blake-sorozat is. Ezen a négy szerzőn kívül is voltak sikeres próbálkozásaink, meg persze kevésbé sikeresek. A könyvkiadás alaptörvénye, hogy ha lehet, sorozatot adunk ki, és annál úgy kell számolni, hogy az első három kötet bukta. Akkor ne is álljon neki az ember sorozatot kiadni, ha nincs pénze az első három kötetre. A harmadik után viszont beindul. és erre a legékesebb példa volt a Hamilton: a harmadik után terveztük azt, hogy visszafogunk, évi kettőt adunk csak ki, és akkor az úgy meglódult, hogy döbbenten álltunk előtte.

SFportal.hu: Új szerzők keresése folyik? Új sorozatok várhatók?

V.B.: Igen, mindenképpen. Megmondom őszintén, itt sincsen túl könnyű dolgunk. Mert úgy gondoljuk – külföldi kiadói tapasztalatok alapján -, ha egy adott sorozat sikeres, akkor feltételezhető, hogy az abba a zsánerbe tartozó többi sorozat is sikeres lesz. Úgy gondoljuk, hogy a történelmi krimi már nagyon jól fogy, lassan már egy éve azon dolgozunk, hogy találjunk egy legalább olyan jó szerzőt, mint Saylor. Még eddig nem sikerült. Science-fictionnél Dick mellé próbáljuk valamiféle újraértelmezésként Jeff Noon-t behozni, aki valamilyen szinten ugyanazt a szellemiséget képviseli, és ott van most az új sorozatunk, Richard Morgan könyve, ami már fordítás alatt áll. Mindenképpen azt tervezzük, hogy az SF-vonalban évente két új szerzővel kijövünk. Csak ugye mostanában új trend van: míg a nyolcvanas évekig a novellák, illetve a rövidebb lélegzetvételű regények futottak, a kilencvenes évekkel eljöttek a monstrumok. Van olyan szerző a polcunkon, akit nagyon szeretnénk kiadni, de angolul hatszáz oldal. Még ha teljesen vissza is fogjuk magunkat, csak a borító ára legalább háromezer forint. és annak a vásárlórétegnek, akik az SF-et a legjobban fogyasztják – a fiatalabbak – nem mindegy, hogy egy könyv 2480, vagy pedig 2980 forintba kerül. Nem érzem azt, hogy érdemes lenne nekünk egy hat-hétszáz oldalas könyvet per hecc lefordítani, mert nem látom azt, hogy mi a vége, hol lehet ezt eladni.

SFportal.hu: Ha már a borítóknál tartunk: nagyon nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy azok igényesek legyenek. Ez egy külföldi példa, vagy pedig saját kezdeményezés? Mi adta az ötletető Miért olyan fontos ez?

V.B.: A könyv is egy termék. A rendszerváltást követően nem volt semmiféle szakmai kontroll, nagyon sok olyan kiadó jött létre, amelyek addig “tiltott gyümölcsöket” próbáltak kiadni, olyan könyveket, amelyek a szocializmus alatt nem jelenhettek meg. Sajnos nagyon gyakran a kiadói igyekezet nem párosult az igényességgel. A kilencvenes évek első harmadától nagyjából a végéig volt egy borzalmas időszaka a magyar könyvkiadásnak, amikor gusztustalan borítóval adtak ki jó könyveket, amelyeket rosszul fordítottak le, és még csak nem is szerkesztettek, korrektúráztak. Szétestek a könyvek, förtelmes volt a borító, és úgy gondoltuk, hogy azokat mi nem vennénk szívesen a kezünkbe, és k ülönben is tiszteljük meg a reménybeli olvasóinkat azzal, hogy olyat adunk nekik, amely termékként is megállja a helyét. Nyilván jó könyveket akarunk kiadni, de szerintünk ugyanolyan fontos, hogy a terméket, a produktumot is élvezet legyen kézbefogni. Az első ilyen lépésünk után Salgótarjánban, egy science-fiction-találkozón több olvasó jött oda hozzánk, és melegen szorongatták a kezünket, hogy el nem hisszük, mennyire hálásak azért, hogy ezentúl nem kell a metrón a kedvenc könyveiket újságpapírba csomagolni. és innentől kezdve láttuk azt, hogy ez egy nagyon helyes vonal.

{mospagebreak title=Kiadói tervek}SFportal.hu: Mik az Agave-kiadó idei tervei?

V.B.: Minden folyik a maga medrében. Augusztus táján fog megjelenni a már említett Richard Morgan első könyve, Hamilton kilencedik része, elvileg Jeff Noontól is jövünk a következővel, a Pollennel. Ősszel folytatódik Lawrence Block sorozata, karácsony előtt jön majd egy Saylor, még egy Hamilton, még egy Dick, és ekkor fogjuk kiadni Susanna Clarke-tól a Jonathan Strange & Mr. Norrel című regényt, ami egy hatalmas epikus mű, tulajdonképpen fantasy, de mégsem az. Az 1820-as évek környékén Angliában játszódó mágusos, varázslókirályos, Napóleonos, csatás, hallatlanul jó könyv, irgalmatlanul nagy siker külföldön, tavaly Hugo-díjat kapott Skóciában, a Times magazin szerint az év könyve volt. Egyébként ez még nem jelent semmit: én úgy gondolom, hogy egy ilyen relatíve kis piacon lehetetlen megmondani, hogy mi sikeres, vagyis sikerkönyvet keresni az valóban olyan, mint egy sötét szobában fekete macskát kergetni: nem lehet előre tudni semmit. Teljességgel érthetetlen és kiszámíthatatlan a piac, és lehetne hosszasan sorolni azokat a könyveket, amelyek Horvátországban sikeresek  – nálunk kisebb helyen – , és itt nem mennek. Nem értjük, mert nem lehet ráfogni sem a nyelvre, sem a kultúrára, sem másra. Az is alapvető probléma egy kiadónál, hogy ez egy hihetetlenül speciális piac. Ugyanis teljesen szétnyílt az olvasók tájékozottságának ollója: vannak, akik naprakészek, minden friss megjelenésről tudnak. Előfizetnek a kiadó hírleveleire, rendkívül felkészültek. Ők egy nagyon kicsi réteg. Ugyanakkor van egy másik réteg, akiknek semmilyen kapcsolata nincs a külföldön megjelenő könyvekkel, külföldi trendekkel, és amikor valami ott befut, az iszonyú késéssel jut el hozzánk, és mivel nincsen megfelelő információforrása a leendő olvasóknak, ezért nem is biztos, hogy az nálunk is sikeres lesz. A Da Vinci-kód erre volt a legszebb példa: rengeteget eladtak belőle, nagyon sokat. De hozzá kell tenni, hogy ahhoz képest, hogy külföldön mekkora siker volt, itthon alig páran versengtek érte. Tehát nem volt egy olyan öldöklő harc, mint amire az ember számított volna. Lutri.

SFportal.hu: A Susanna Clarke-könyv is lutri lesz?

V.B.: Naná! Nagyon izgulunk, hogy mi lesz vele. Nagyon hosszú a könyv, és még nincs is kész, tele van illusztrációkkal, még nem tudjuk a magyar címét sem, tehát tengernyi problémánk van vele. Az szerintem egy sokkal szebb, érdekesebb feladat, hogy egy teljesen ismeretlen, első könyves írónő gigantikus, epikus munkájával próbáljunk meg olvasókat szerezni, és egy picit bővíteni a mostani bázisunkon. Nekünk ez az egyik legfontosabb célunk. Most már kiadtunk több, mint ötven könyvet. Nagyon elégedettek és büszkék vagyunk magunkra, de úgy gondoljuk, hogy mind üzleti, mind image-szempontból rendkívül hasznos lenne, ha ez az olvasói bázis még szélesebb lehetne. Számtalan alkalommal bukkant fel olyan könyv a kezünkben, amiről tudtuk, hogy ha valamiben van tíz-tizenötezer példány, akkor ez az. De vállalhatatlan volt a könyv, mert rossz volt, mint a bűn. Mert lehet, hogy eladunk belőle ennyit, amiből a mi olvasói bázisunk is megveszi a magáét, csak akkor azt fogják mondani: “Gyerekek! Most akkor ezután hogy bízzunk bennetek?” Adtunk ki könyveket, amelyek nem voltak sikeresek, de nem azért, mert rosszak voltak. Olyat, ami rossz lenne, nem. Mert leginkább azt szeretnénk, hogy egy olyan könyvet adjunk ki, ami hihetetlenül jó, remek borítót készítettünk hozzá, és abból adunk el tíz-tizenötezer példányt. Minden kiadónak ez a célja: évente találni egy könyvet, amiből el tud adni tíz-tizenöt-húszezer példányt. és akkor semmi gondja nincs.

SFportal.hu: és hány példánynál tart most a rekorder az Agavénál?

V.B.: (Felnevet.) Ezt én nem fogom megmondani!

SFportal.hu: Több vagy kevesebb?

V.B.: Jóval kevesebb. Ez egy paranoiás szakma, itt mindenki féltékeny a másikra, nincsen központi szabályozása se a könyvkiadásnak, se a könyvkereskedelemnek, nincsen egy ipari sztenderd, hogy hányféle könyvméret van, nincsenek szabályozott árak. Mert az angol piacon az a legcsodálatosabb, hogy egy 1300 oldalas könyv ugyanúgy hét fontba kerül, mint egy 200 oldalas. és itt jön a verseny! Hogy melyikből tudom eladni a többet, és ez nem az ártól függ. Nálunk az a probléma, hogy itt mindenhol árháború folyik. Vannak kiadók, amelyek sikerkönyveket adnak ki keménykötésben, védőborítóval, 1300 és 1600 forint közötti áron, ami az olvasónak rendkívül vonzó. Csak amikor hazaviszi és elolvassa, akkor azt látja, hogy a papíron átüt a festék, a fordítás katasztrofális, a borító értékelhetetlen és még a korrektort is megspórolták rajta. Mi ezekkel nem tudunk versenyre kelni, amikor nálunk egy 200 oldalas, puhakötésű könyv is minimum 2280 forintba kerül. Addig, amíg ezek a viszonyok nincsenek szabályozva, ebben az országban senki, soha nem fog elmondani példányszámot senkinek. Ez engem rettentően frusztrál. Nem mint kiadót zavar ez, hanem én az olvasó helyébe képzelem bele magamat, akinek nem a minőség, hanem az ár alapján kell döntést hoznia. Szintén egy súlyos probléma, hogy míg kinyitunk egy angol vagy amerikai könyvet, az impresszumban benne van, hogy a könyvtárban milyen zsáner alá kell azt besorolni. A kiadó megjelöl egy fő kategóriát, és azon belül még két-három alkategóriát. Ha bemegyünk idehaza egy nagyobb könyvesboltba, akkor sajnos arra kell figyelmesnek lennünk, hogy a kriminél science-fiction van, a szépirodalomnál pedig krimi, ami egy ideális helyzetben jó dolog, mert a műfajok alapjában véve értelmetlenek. De elvégre az olvasónak tájékozódnia kell. és ha már maguk a könyvet értékesítők nem elég felkészültek arra, hogy tudják, melyeket melyik polcon kell elhelyezni, akkor legalább legyen ennek egy kiadói segítsége. Mi ezt mindig megtesszük. A könyben ugyan nincsen benne, de minden kereskedelmi partnernek a könyvről szóló promóba beleírjuk, hogy mi a műfaj.

SFportal.hu: Milyen médiafelülete van az Agave-kiadónak? Beleértve a hirdetéseket is.

V.B.: A legelején nekünk egy fillérünk nem volt reklámra. Ennek ellenére sok könyvünk tokkal-vonóval elfogyott. Leszámítva azt a pár darabot, amit otthon őrzünk, nincs, és a boltokban sem lehet kapni. Fizetett hirdetéseket talán az első év után tudtunk megengedni maguknak, de alapvetően megpróbálunk interneten megtalálható médiumokkal megállapodni, különböző formában. Az Agave honlapján elvből nincsen bannercsere, nem is lesz. Egyetlenegy banner van fent, a Fókusz Online- é, az is azért, mert ők az egyetlen internetes könyváruház, aki külön oldalt szentelt nekünk, és egy remekül kiépített kapcsolatunk van vele. Ezen kívül nem próbálkoztunk. Az idei év ebből a szempontból is változás lesz, mert most metróplakátjaink lesznek, fizetett hirdetéseket teszünk közzé a Magyar Narancsban és a Pesti Estben. és ami külön öröm, hogy nekünk soha nem kellett hirdetési vagy együttműködő partnert keresnünk, mert van olyan tizenöt-húsz médium – ami szerintem nem kevés egy könyvkiadó esetében – , akikkel folyamatos kapcsolatban állunk, és ők gyakorlatilag minden megjelenésünkről írnak.

SFportal.hu: Személy szerint milyennek látja a science-fiction jövőjét?

V.B.: Itt meglehetősen érdekes folyamatok vannak. Nálunk az SF-könyvek nagyon jó fordításban, remek borítóval, kiváló minőségben jelennek meg. Amennyiben szükség van rá, úgy a könyveket ellátjuk utószóval is. Ez vagy a szerzőé, vagy pedig felkérjük azokat a fiatal irodalomtörténészeket, akik nagyon szeretik a könyveinket, és ennek megfelelően tudományos munkákban írnak róluk. Ez az egyik legfontosabb dolog, amit tehetünk azért, hogy a science-fictiont elfogadják. Úgy hiszem, komoly érdemünk van abban, hogy Dick-et és Bankset egyetemi szinten tanítják. Előbbit ráadásul nem csak Magyarországon, hanem Szlovákiában is, magyar egyetemen. Saylort is tanítják különböző kurzusokon. Ugyanakkor a másik oldalon ott vannak olyan kiadók, amelyek a science-fictionben is csak egy lehetőséget látnak a gyors meggazdagodásra, és belecsapnak. Sajnos ennek többnyire eléggé rossz végeredménye van: felhergelik az olvasókat, nem teljesítik az elvárásaikat, a könyvek nem megfelelő szakmai háttérrel készülnek el. Mi – annak ellenére, hogy ezzel a néhány SF-szerzőnkkel piacvezetők vagyunk a tudományos-fantasztikus irodalomban – nagyon örülünk annak, ha bővül a science-fiction piac, például, hogy a Galaktika újrakezdte a könyvsorozatát. Ez egy nagyon komoly dolog, mert tudom, hogy a Galaktika mögött egy megfelelő szakmai bázis van. Ha ők úgy döntenek, hogy egy Gibsont ki kell adni, akkor annak egy szakmai oka is van. én úgy gondolom, hogy előbb-utóbb talán az olvasók valóban dönteni fognak, és azokat a kiadókat – és nem csak rólunk van szó – is támogatni fogják, akik valamilyen szinten úttörő munkát végeznek. én azt hiszem, hogy legalább öt, ha nem nyolc-tíz év kell ahhoz, hogy elérjük az 1989-90 előtti szintet. Akkor volt egy mérhetetlenül tájékozott, intelligens, művelt olvasói réteg, amelyet a kiadók a kilencvenes években förtelmes kiadványaikkal elfordítottak az SF-től. Tehát azt hiszem, hogy a felelősség legalább annyira a miénk, mint a többieké, akik science-fiction kiadással foglalkoznak, és hiszem azt, hogy szívós, hosszú, kitartó munkával vissza lehet állítani a science-fiction becsületét és olvasótáborát is. Kapcsolódó anyagok:
Az Agave könyvek 2006-os kiadványai Kapcsolódó fórumok:
Agave SF fóruma
Philip K. Dick fóruma


]]>