Ja, az a bizonyos kérdés…
Hát igen, előfordul néha, hogy ezt megkérdezik tőlem. 🙂 A válaszadás pedig egyszerű is meg nem is. Azt hiszem, sok oka van.
Az egyik nyilvánvalóan az, hogy az angol szakos, angol nyelvű szöveg faló hátteremből kifolyólag egyszer csak eljutottam oda, hogy ezt már meg merészelhettem tenni. Vesztenivalóm nem sok volt. Gondoltam, ha bukta lesz, úgysem fog tudni róla senki, mivel nem is szóltam róla senkinek, egy próbát meg mindenképpen megért… Aztán meg láttam, hogy ez bejön. Még többet írtam, még többet jelentem meg, és valahogy ez kezdett normálissá válni.
A ‘mert megtehetem’ mellett itt volt még az is, hogy kedvem volt hozzá, hogy szeretek is angolul írni, meg hogy az olyanfajta írásokra, mint amikkel én próbálkoztam, itthon úgysem volt piac. (Vagy legalábbis akkor még nem láttam ilyesmit sehol.)
Lehet, hogy sokak szemében ez hazafiatlan dolog, de ez engem ebből a szempontból nem igazán foglalkoztat. Egyébként meg nincs szó arról, hogy elhagytam volna az anyanyelvemet vagy ilyesmi. Abból úgyis csak egy van, és bennem is él az igény arra, hogy használjam, és ez az írás szempontjából is igaz.
Végül is most is itt vagyok, és megint szöveget hozok létre…
Konkrét terveim nincsenek arra nézve, hogy mit fogok írni magyarul vagy hogy mikor, de valamikor majd még szeretnék.
Most is írtam verseket, de ezek angolul vannak, és már vannak terveim is arra nézve, hogy hová fogom őket elküldeni. Később talán lesz több is, más is, más nyelven is. Konkrét ígéreteket ugyan nem teszek, de én szeretném.
