’77-ben születtem, Hatvanban – a kettő nem keverendő!Korán megszerettem a betűket, első osztályban mártélre kiolvastam az egész olvasókönyvet,később apámmal és nővéremmel hármasbanjártunk az újhatvani fiókkönyvtárba.A könyvek illatát, a padló reccsenéséta szobák csendjében máig is föl tudomidézni…
Természetesen kisgyerekként rendreneki kezdtem regényt írni, és mégtermészetesebb módon ezek egyike jutott háromoldalnál tovább, pedig zömmel már SFtémájúak voltak: olvasmányaimban ekkorraaz indiános és történelmi regényekenát elérkeztem az SF-hez.Tizenévesen aztánegyre jobban bosszantott, hogy egyes írók mennyirelenyűgöző világokat képesek megteremteni akönyveikben, s kamaszkori bizonyítási vágyambanúgy éreztem, ez a képesség nem lehet csakaz övék, nekem is mennie kell – így kezdtem elvégre valóban írni. Nem kis mértékbena kiberpunk és William Gibson hatása alatt; akinekregényeit tucatszor kiolvastam, minden egyes mondatátgondosan ízlelgetve és befogadva. 1998-ban befejeztemelső regényemet, a Hiperballadát, és ettől azidőtől kezdve viszonylagos rendszerességgel jelennek megnovelláim a különféle antológiákoldalain. A regényeimmel kevesebb szerencsém volt:2005-ben már a harmadikat írom, ám mégcsupán az első jelent meg…
Budapesten élek,voltam már távközléstechnikus, képvágó,riporter, zenei újságíró, dolgoztamállatkertben és csomagolóüzemben egyaránt…Most éppen szerkesztő-újságíróvagyok. Novellák:
Neontánc.Feketecsuklyások, Cherubion, 1999.
A Vadászat. AJessa fátyla, Cherubion, 1999.
Odafent. Holtak galaxisa,Cherubion, 2000.
JátékValóság. Átjáró8, 2003.
Neuro nulla. Átjáró 11., 2003.
Analógia, Átjáró 15., 2004.
Szirénének, Galaktika 181., 2005. Regények:
Hiperballada. Inomi SF&F, 2005.]]>
