Filmkritika: A szellemlovas

Most jöttem rá, hogy Jim Carreynek versenytársa akad gumiarcúságban, ez pedig nem más, mint Nicholas Cage. A szellemlovassá átváltozó színész arca kész ál-arc, nyúlik és változik, bár megeshet, hogy a gallérja alól kilobbanó spirituális t?z is kicsit javít a fény-árnyék viszonyokon, ezért aztán a képsorok becsapják a néző szemét. Igaz, ugyan, hogy kés?bb nincs sok gondja a főszereplőnek a mimikájával, ezért aztán addig kell apait-anyait beleadni, amíg van arca.

A szellemlovas megint egy Marvel világból előrobbantott képregényfilm: a Sátán első számú fejvadászáról szól, aki a pokoli t?z erejével rendelkezve legyőzhetetlen és nem csupán az emberek világában, de a démonokkal szemben vívott küzdelem során is. A túlvilági t?z ugyanis mindent visz, uralkodik az elemek felett. A sztori központjában egy motoros kaszkad?r srác áll – Johnny Blaze –, aki apja életéért cserébe eladja a lelkét Mephistónak. Blaze nem rossz gyerek, csak meggondolatlan, és az adásvétel körülményei sem tiszták, de ezt a partner ismeretében előre sejti mindenki. Az ördög azonban még évekig békén hagyja a fiút, és csak akkor keresi meg, amikor az már élete delén jár. Blaze feladata nem egyszerű: négy démont kell hidegre tennie. A démonok Mephisto hatalmára törnek. A történet nem túl bonyolult: van benne egy motor, egy nő, négy démon meg egy ördög. Ja és egy öregember, aki egy temet?ben múlatja mindennapjait és be- besegít Blaaze-nek. A szellemmotoros megindul, nyomában lángol az aszfalt és felpattogzik az út. A feje körül t?z lobog, a tekintete üres, a hangja reszelős. A rendőrök l?nek rá, ?szintén megvallom, a helyükben én rég elfutottam volna – de hát ez egy képregényfilm. A film azok közé az alkotások közé tartozik, amelyek egyszer sikeresen kikapcsolják az embert a mindennapokból. Nicholas Cage olyan színész, aki mindent el tud adni, még ezt a mozit is. Bizonyos történetszálak ugyan billegnek és túl gyorsan van az elejük-végük belefércelve a sztoriba, de ha hosszabb lenne a film, nem biztos, hogy jó lenne. Ha egy szó kellene a film és a „műfaj” kapcsolatát érzékeltetni, azt mondanám: tipikus. Aki kedveli a képregényeket vagy a szellemsztorikat, üljön be rá. Kapcsolódó anyagok: Filmajánló – The Ghost Rider