A Magyar Hírlap augusztus 18-diki száma interjút közölt Anthony Sheenarddal, a Zsoldos Péter díjkapcsán Magyar neve: Szélesi Sándorcímen. Ebben a szerző nem csak a Mysterious Universe-ről ésregényéről beszél, hanem a sci-fi ésfantasy mibenlétéről is.

Vannak, akik úgy gondolják, hogy abbóllesz a sci-fi író, akit zavarnak a tények, másokszerint épp ellenkezőleg: csak a tények alapjánlehet jó sci-fit írni. Mi az Ön álláspontja? Aki jól olvassa a sci-fit, az tudja: ascience-fiction nagyon is mai dolgokkal, a jelen problémáivalfoglalkozik. Legtöbbször a félelmeinkkel: van, aki aklónozástól fél, az űrkutatástól,az idegen civilizáció gondolatától, abioélelmiszerek termesztésétől, az édesvízeltűnésétől, más a globalizációtól,a technikai civilizáció kihívásaitól;a jó sci-fi író elemzi a társadalomváltozásait, követi a tudomány fejlődését,figyelmezteti az embereket, utat mutat, elgondolkoztat. Magafél a klónozástól? Hűűű, amindenit… Mondom inkább így: nem értek hozzá.Sokat olvasok róla, akárcsak más, az embereketfoglalkoztató problémáról. Ámminél többet olvasok róla, annál világosabblesz előttem, milyen könnyű megvezetni tudattalanokat. Kifejtené? A klónozástiltásának és/vagy engedélyezésénekolyan erkölcsi, társadalmi és biológiaihatása lehet, amely veszélyeztetheti az emberi fajjövőjét. Sok a vita és az indulat az „embermásolása” körül, ideológiai kérdéslett a tudományból, sok tudós csak óvatosanmer nyilatkozni. A sci-fi nyelvén, a XXV. századi hősöksegítségével azonban kimondhatjuk azt is, amiértegyesek ma eretneknek tartanák őket. és éppenebben áll a science-fiction lényege: a sci-fitudományos igényességgel megírt, időbenés térben elmozdítható, valóságalapú fikció. Az Odüsszeia például- nem feledkezve meg mitológiai vonatkozásairól– egyfajta sci-fi volna? Semmiképp. AzOdüsszeia, ha így kérdezi, inkább fantasy. Pedig a benne szereplő szörnyeknek azért vannémi tudományos alapja, nem beszélve az emberifélelmek megjelenítéséről. Hátez az… Leegyszerűsítve úgy mondanám: ha az asárkány itt van a Földön, akkor fantasy; haegy távoli, idegen bolygón, és űrhajójavan, akkor sci-fi. Ha Odüsszeusznak, ugye, űrhajója lettvolna… Na tessék…, Dante: Pokol? Földitúlvilág: fantasy. Petőfi: Jánosvitéz? Óriások: fantasy. Verne:Nemo kapitány? Technikai civilizáció:sci-fi. Obrucsev: Utazás Plútóniába? Tudományos alapú, őslénytanos:sci-fi. Tolkien: Gyűrűk ura? Tündék,orkok, varázslók: ez az igazi alapfantasy. Ezek mindkomoly munkák a maguk nemében. Az igazántudományos fantasztikumot nehéz megírni, mertidőigényes; a szórakoztató sci-fi-t könnyebbű,mert nem kell vele annyit bíbelődni. Ez akkor válikfontossá, ha tudjuk, hogy az írók állnaka honorlista legvégén. A legmeghatározóbbaka terjesztők, majd következnek a kiadók, éslegvégén a szerzők. Az írók ezértnálunk kénytelenek mással is foglalkozni, éscsak otthon, reggel, este, fáradtan, jobb esetbenszabadidejükben, szabadságuk alatt írnak. Kevesektehetik meg, hogy olyan ütemben fejlődjenek, mint nyugatitársaik, akiknél egy rossz könyvhonoráriumtöbb évi megélhetést is jelenthet –nálunk egy-két havit, miközben egy jó könyvhónapokig, évekig készül. Merthogy azigazán jó sci-fi irodalmi alkotás, ésmint ilyen, meg kell érnie a szerzőben. Jóhogy említi: a sci-fit nem mindenki tekinti irodalomnak. Attól, hogy valami tudományos ésfantasztikus, lehet irodalmi. A sci-fi műfajban is van olvashatóés olvashatatlan írás, és számosrossz szerzője mellett megtalálhatók a kiválóságokis. Kiválóságok mint: Asimov, Lem,Bradbury, K. Dick, C. Clark… Ők a XX. századiklasszikusok, a sci-fi nagymesterei. Asimov a könnyedszórakoztatás művésze, A. C. Clarke keményentudományos alapú, Bradbury a nagy mesélő, K.Dick a társadalom torzulásaira figyelmeztet, Lem írásaialapvetően filozofikus igényűek. De akadnak ma is ilyeníróegyéniségek, David Brin példáulClarke-hoz hasonlóan tudományos igényű, KevinJ. Anderson pedig olyan nagy mesélő, mint Asimov – az máskérdés, hogy Magyarországon kevésséismerik őket. A Zsoldos Péter Díjodaítélésnek indoklásában, melyeta Sötétség előtt című regényéértkapott kiemelték kitűnő jellemábrázolásait;ezek szerint hőseinek csak a neve kitaláció, amúgymind archetípus, jól körülhatároltkarakter. Sokkal könnyebb elmesélni ésátadni bármit, ha azonosulni tudunk a hősökkel,ha gyűlölni, szeretni lehet őket. Egy szórakoztatósci-fi főhőse például lehet egy Bruce Willis típusúfigura. A mélyebb, elemzőbb sci-fi-be ezzel szemben nem kellakcióhős, megeshet, hogy egy könyvtáros, tanárvagy éppen csillagász áll a középpontban,akit ugyanazok a gondok foglalkoztatnak a mindennapokban, mint bárkimást. A Sötétség előtt címűregénye megírásakor mi foglalkozatta? Azalapötletét a mai világunk kiszolgáltatottságaadta, az a fajta adat-áradat, amelyből szinte már-márképtelenség kiválasztani az igazságnakmegfelelő információt. Eljutunk odáig, hogyannyiféle igazság lesz, ahányan mondják,magyarázzák vagy annak tartják. A regényegy vér-szórakoztató sci-fi sorozat, aMysterious Universe része, melyet Fonyódi Tiboríróbarátommal találtuk ki. Főhősöma 30. században él, ő York Ketchikan. Megmenti a szépnőt, lezúzza a gonoszokat, s miközben száguldozikaz űrhajóval, különböző technikai-misztikusproblémákat old meg. Igen ám, csakhogyMysterious Universe világa nagyon összetett, ésugyanúgy lehet szórakoztató mint félelmetes.A Sötétség előttnek éppen ezértmások a hősei, más időszakban játszódik,nem Ketchikan korában. Ez a 24. század, melyben azinformáció-áradat az egyén számáramegszűrhetetlen, és semmit nem tudhatunk biztosan. Háromszereplőn keresztül láttatom mindezt: egy paranoid, egyskizofrén és egy túlérzékeny emberáll a középpontban. Így sokkal kiélezettebba szituáció, és félelmetesebb a valóságképlékeny mivolta. Mind vakon botorkálnak egyellenséges külvilágban. Szóvalezért Sötétség előtt a regény címe… Ez valós veszély. Az információvalvissza lehet élni, adni-venni lehet, torzítani,befolyásolni, manipulálni vele. Márcsak tudhatja, hiszen újságíró is volt. Kipróbálhattam magam számosműfajban, a szépprózától kezdve aforgatókönyvíráson át egészena tudósításig. Egyedül politikusi beszédetnem írtam, itt még nem tartok… Pedigolykor mintha meglehetősen vegyes műfaj volna az. Úgyérti, hogy a választások előtt fantasy, amúgylegtöbbször sci-fi?… Nem is rossz regényötlet…De komolyra fordítva: kisiskolás koromban olvastamWildertől a Teremtés nyolcadik napját, és aregény egyik főszereplője egy újságíróvolt. Azt hiszem, ez az olvasási élmény tereltengem később az újságírás felé.A sci-fi világába vezető úton viszont azolvasmányokon túl az ott megszerzett barátságokis meghatározóak voltak. Mert ha barátok közöttvagyunk, azért ez az univerzum mégsem olyan félelmetes.

]]>