NegyedszerKözép-Európa legnagyobb történelmi karneválján! Lehetne akár ez a címeélménybeszámolómnak, mivel éppen negyedik alkalommal látogattam el Szombathelyvárosába, hogy tanúja legyek a megelevenedő múltnak.

{mosmodule1886}
Néhányváltozás azonnal szembetűnt. A város főtere megújult külsővel várta avendégeket, és a Ferences kert is új beltartalmat kapott: várfal kerengővel,gyönyörű, oszlopok ölelte római stílusú kert – középen medencével. Maradt alelátó és az aréna, valamint a katonai táborok. De ne szaladjunk előre!

Délelőtt 10-reérkeztem Szombathelyre verőfényes napsütésben, aminek külön örültem a péntekiesőzések után. Ilyenkor, még a tömeg előtt érdemes körülnézni a vásárban, melytöbb utcán keresztül, elképesztő méretekben és mennyiségben uralta a karnevált.Bármerre néztem, mindenfelé kézművesek és portékáik – többen közülük helybenkészítették el remekművüket -, a karnevál szelleméhez igazodó büfék, ésmegannyi jelmezes.

A vásárról többhelyszín is “nyílt”. Egyik közülük a Keleti udvar, ahol pálmafák,fedett arcú hölgyek varázsolták elém az ezeregyéjszaka meséit. éppenhastáncoktatást folyt, mikor odaérkeztem: bárki vállalkozhatott rá, hogykipróbálja ezt a nem is olyan egyszerű táncot. A Keleti udvart követően a Borokutcáját is meglátogattam, ahol jóféle Villányi Oportót kóstoltam, éshallgathattam egy kis muzsikát is a zsinagóga árnyékában. Erről jut eszembe:bármerre mentem, mindenhol zenészekkel találkoztam; a legnagyobb élményt egycsapat dobos adta, akik műanyag és fém vödrökből csaltak elő ősi ritmusokat.

Egy kemencébensütött, hagymás-szalonnás kenyérlángos után a Ferences kertben töltöttem adélutánt. Szemtanúja voltam a légiósok menetelésének és gyakorlatozásának. Alegizgalmasabb az volt, mikor az aréna egyik sarkában felállították a skorpiót(nyílvető) és azzal lőtték a teknős alakzatot felvett katonákat, míg egy fábólépült toronyból egy másik íjász tüzelt rájuk. De a java még csak ezutánkövetkezett: lóval ugratták át a pajzsot maguk elé tartó légiósokat, amikülönösen veszélyes volt, mivel a ló rendszeresen megcsúszott az esőtőlfelázott talajon.





A légiósokatgladiátorok követték, akik egy órán keresztül szórakoztatták a népesközönséget. Caracalla császár minden küzdelem végén a közönséget kérdezte: életvagy halál? és a nép ujjfeltartással jelezte szándékát.

Ezután Kassai Lajosbemutatója következett. A világhírű lovas íjász egyre kisebb, mozgó célpontokralőtt lovaglás közben, olyan tűzgyorsasággal és légiességgel, hogy a nézőmár-már azt hihette, ezt bárki meg tudja csinálni. A Ferences kert után a Romkertbe látogattam el. Útközben svájcbólérkezett muskétásokkal futottam össze, amint éppen puskaporral töltöttékméretes fegyvereiket. A közönség kíváncsian állta körbe a jelmezes katonákat,még nem tudták, mi következik. A muskétások vezetője németül adta ki aparancsokat: tölts, fojtás, kanóc, és a végén a tűz. Olyan hangosan szóltak afegyverek, hogy a környező ablakok is beleremegtek. Egy kisgyermek sírnikezdett, egy idős nő a szívéhez kapott.

A Romkertbenmegcsodáltam egy ókori padlómozaikot, végigsétáltam az eredeti római úton, ésismét kézművesekbe botlottam, akik szívesen segítettek elkészíteni egy méhviaszgyertyát, vagy éppen egy bőrsarut.

Ismétvégignéztem a híres Rabszolgavásárt, ahol Calmaricus Egoismus adta el újabbáruit. Egy kis humoros műsort követően bemutatásra kerültek a rabszolgák, és aközönség valóban licitálhatott rájuk.  Aki a legtöbbet ígérte, az negyedórára igénybe vehette a rabszolga szolgáltatásait – virágkötészet, szobrászat,idegenvezetés – és kapott egy viasztáblát az adásvételi szerződésről.

A Romkertben tanújalehettem egy Vesta szűz élve eltemetésének, és egy római esküvőnek is, aholborral kínálták a közönséget is. Mire idáig jutottam, leszállt az este, de mégcsak akkor kezdődött a karnevál igazi látványossága, a fáklyás felvonulás!

A római katonákat,gladiátorokat és polgárokat, akik gyalogszerrel avagy harci kocsin vonultakfel, honfoglalás kori magyar harcosok követték. Íjászok és sámánok népes hadavolt ez. Utánuk István korabeli lovagok és Koppány hívők következtek, majdSzent László katonái is elvonultak a tapsoló és integető közönség előtt.Zászlóforgatók és tűznyelők következtek, majd hastáncosok tömege lepte el azutcát. Mátyás király feleségével, és a Fekete Sereggel vonult fel, és a sort amuskétások zárták, akik a végén megint elsütötték puskáikat.

Zárszóként annyit:ha valaki azt kérdezi, mi volt a legemlékezetesebb dolog, amit láttam, mindig afelsorakozott Savaria Légió jut eszembe, amint kardjaikkal pajzsukat vervekántálják:

“Romaeterna!
Pannonia eterna!
Savaria eterna!”

 

 

 

]]>