Feleséggyilkosnagyúr. Szodomita, pedofil elmebeteg. Ördögimádó. Jeanne d’Arc hű harcostársa.Az orleans-i Szűz árulója. Mert Kékszakáll valóban létezett. De a mesénekcsak a fele igaz. A szakálla kék volt ugyan, ám nem volt hét felesége, és nemgyilkolta meg őket.
A valóság ennélsokkal bonyolultabb.
1886}
Gilles de Raislovag gúnynevét különös, kékes árnyalatú szakálláról kapta, de amíg atörténetek el nem terjedtek róla, bizony nem feleséggyilkosként ismerték.
Apja, anyjaközönséges földi halandó volt, 1404-ben Bretagne és Anjou határán, aMachecoul-kastélyban született. Apja 1413-ban hunyt el, anyja újra férjhezment, és magára hagyta a gyermeket, akinek nevelését a nagyapja, Jean de Craonvette kézbe – aki igencsak öreg és szenilis volt. A nevelés jelenleg anevelődést jelentette; senki nem törődött a kisfiúval, senki nem ügyelt rá, ígyaz önmagát nevelte.
1420-ban a nagyapjakiházasította… Azaz Gilles az ő tudtával és beleegyezésével elrabolta ésfeleségül vette unokatestvérét, a gazdag Catherine de Thouars-t. Maga Jean deCraon unokája feleségének nagyanyját vezette oltár elé; a fiatalasszony özvegyanyja is újra férjhez ment, menekvésképp erőszakos veje és annak nagyapja elől.Ãm ez nem mentette meg attól, hogy Jean de Craon el ne fogassa, és addig nefenyegesse, míg át nem adja neki özvegyi birtokait.
Mikor az özvegyanyós új férje követeket küldött Gilles de Rais-hez, az elfogatta és verembevettette őket, köztük a férj fivérét is, és csak tetemes váltságdíj ellenébenengedte őket ismét szabadon; az após fivére bele is halt a kegyetlen fogságbanszerzett bajába.
Tettei ellenéreGilles de Rais öt év múlva a királyi udvarba került –valószínűleg rokona,Georges de
Nem csakvagyonával, de kardjával is szolgálta Franciaországot; VI. Károly halála után abonyolult politikai helyzetben (fiát, Károlyt Bajor Izabella fattyánakbélyegezte, és a trónt lányának férjére, az angol királyra hagyta) sajátköltségén állított sereget az angolok ellen. Bátor, gyors, határozott hadvezér,meglehetősen jó stratéga; Orléans-nál is aktív és pozitív szerepet játszik aSzűz mellett, majd a további küzdelmekben is Jeanne oldalán tűnik fel.
Az orléans-igyőzelem után VII. Károly koronázásakor, 1429-ben őt bízzák meg, hogy elvigye aSaint-Rémy-apátságból a megszentelt olajjal telt ampolnát a reims-i dómba; ezena napon a király Franciaország marsalljává emelte az ekkor huszonöt éves ifjút.A további harcok során még nagyobb kegyet kap; felveheti címerébe a liliomot, akirályi ház jelvényét.
Amikor a Szűz azangol fogságba került, és pert indítottak ellene, majd megégették, végig Rouentérségében tartózkodott; egyes kutatók szerint ki akarta szabadítanifegyvertársát. Mások ezt kizártnak tartják, mivel pártfogója,
1432-ben meghalnagyapja, majd
1439-ben bedől egynőnek, aki azt állítja, ő Jeanne d’Arc, de ez az asszony hamarosan lelepleződik;a csalódott nagyúr még inkább visszavonul, és egyre különösebb pletykákterjengnek róla; birtokain jó pár gyermek eltűnik, holttesteket fognak ki afolyóból. Először arról suttognak, hogy egy rokona váltságdíjaképp Angliábaviszik az eltűnt gyermekeket apródnak, de a holttestek és a csontokfelszaporodása után már másról beszélnek. Ördögidéző szertartásoknál használtgyanták és füstölők szaga lebeg a vár körül, időnként sikolyok és nevetésszűrődik a szobákból a szolgák füle felé. Boszorkánymester hírében álló emberekjönnek-mennek a várak körül, alkimisták szállnak meg a nagyúrnál.
1440. szept. 13-ánGilles de Rais-t a nantes-i egyházi bíróság elé idézik. A vád: gyermekekmeggyilkolása, szodómia, démonidézés, istengyalázás és eretnekség.
Október 23-án felakasztják,majd tüzet gyújtanak alatta, de nem sokkal elhamvadása előtt kiemelikmaradványait, koporsóba teszik, és eltemetik egy nantes-i templomban. Kétbűntársát, Griart-t és Poitou-t ugyanezen a napon felakasztották, majd teljesenelhamvasztották. Alkimistája, Prelati börtönbe került, de megszökött, és egyjelentős vár kapitánya lett. Blanchet-et száműzték, és minden vagyonát elvettéktőle. További bűntársai a marsall kérésére kegyelmet kaptak.
Igaz volt-e a vád?Hiszen a mesék a feleségek meggyilkolásáról beszélnek, itt pedig gyermekekrőllenne szó…
A kutatás eredményemostanra egyértelmű; igaz volt. A számos furcsaság –a per rövidsége, a szinteszóról szóra egyező tanúvallomások, a tetemek eltüntetésének módja- ugyan azártatlanság mellett vall, de a lovag beismerő vallomása, a részletek egyediségeés elevensége bizonyíték arra, hogy azt a valóság teremtette.
A marsall elfogottemberei (Francesco Prelati, ördögidéző és alkimista, Blanchet, egy nem éppszentéletű pap, és két szolga, Henri Griart és Poitou) részletesen vallanak agyermekek beszerzéséről és a gyilkosságokról. Legtöbbször a kis koldusok, anagyúr kórusába felvett gyermekek, szegény emberek fiai estek áldozatul. Szépenfelöltöztették, alaposan megvendégelték őket, utána Gilles kedvét töltötterajtuk, olykor a fajtalankodás előtt felakasztotta, majd levette, vagymegsebezte őket, aztán vagy ő maga, vagy valamelyik embere megölte aszerencsétlent. A marsall utána gyakran megcsókolta a gyermekek fejét, csodáltaszépségüket, felnyitotta testüket és gyönyörködött belső szerveik látványában,vagy haláluk láttán nevetett. A ruhákat és a tetemeket utána egy kandallóbanégették el, a maradványokat a folyóba dobták. Poitou bevallotta, hogy maga isGilles de Rais szeretője volt. Prelati vallomásában szerepel, hogy ő magaördögöt idézett, egy Barron nevezetűt, szép fiatalember képében; ez egyszermegverte, de általában –miután Gilles egy gyermek szemét, szívét és kezétáldozta Lucifernek- ajándékokat adott a nagyúrnak. (Az alkimista nyilvánvalóanelbolondította a hiszékeny marsallt; egy ízben Prelati egy aranylemezt mutatottneki, ám egy nagy kígyó kúszott elé, mely láttán a lovag elszaladt, és egyolyan feszülettel tért vissza, mely az igazi Szent Kereszt egy darabjáttartalmazta. Az arany –Prelati szerint a szent jelkép miatt- vörösrézzéváltozott.)
Ãm nem csakbűntársai vallottak így; maga Gilles de Rais is beismerte, holott nem kínoztákmeg. Ha nem bűnös, nyilván eszébe sem jut beismerni a dolgot.
A szóról szóraegyező vallomások az egyházi és a világi perben gyakoriak a korban; a jegyzőnem vélte szükségesnek kétszer lefordítani az elhangzottakat latinra, ráadásula kérdések ugyanazok voltak, és a bírák csak megerősítést vártak rájuk.
és még egy apróság,ami a bűnösség mellett vall – a tisztviselő, aki letartóztatta a lovagot, még1467-ben sem kapta meg jutalmát. Ha nem szabályos az ügy, kifizették volnamihamarabb, csak fogja be a száját.
és hogy hogyan letta kéjgyilkosból feleséggyilkos?
Na, te hogyanmondanád el az ilyesmit a gyermekeidnek? A parasztok okosabbnak vélték azilyesmit nem elmondani az ártatlan gyermekeknek… inkább azt mesélték nekik, afeleségeit ölte meg. Ãgy lett Gilles de Rais lovagból Kékszakáll néven mesehős…Aztán a francia mese cifrázata elterjedt, és végül Kékszakáll az átlagembertudatában ma már nem a Szűz harcostársaként, hanem a feleségeit megölőnagyúrként él tovább.
]]>
