Könyvajánló: A gépezet

 

A Galaktika magazin nem titkolt szándéka, hogy az újrainduló sorozat első állomása lesz a hajdani Galaktika Baráti Kör felélesztésének. A klubtagok számos szolgáltatáshoz, könyvhöz és egyéb kiadványhoz jutnak majd hozzá kedvezményesen, induláskor rögtön A gépezet című kötethez.

Az 1855. év szmogtól fojtogatott Londonja a világ közepe. Innen manipulálják a szétforgácsolódott Észak-Amerika helyi politikai csatározásait, vezénylik a brit seregek diadalmas krími menetelését és építgetik a törékeny diplomáciai kapcsolatokat az újonnan megnyíló, egzotikus Japánnal.

Az angol főváros – és az egész birodalom – felemelkedését Lord Charles Babbage-nek köszönheti, aki gőzhajtású számítógépezeteivel forradalmasította a tudományokat, a hadviselést és a mindennapi életet. A brit hegemónia azonban veszélyben forog, és e veszély forrása egy kis doboznyi lyukkártya, aminek titkát senki nem ismeri.

Sybil Gerard, egy kivégzett luddita vezér leánya és dr. Edward Mallory, a radikális elméleteiről elhíresült őslénykutató külön utakon erednek a rejtély nyomába, ám hamarosan szembesülniük kell a ténnyel, hogy a fél világ titkos és kevésbé titkos ügynökei szintén részesei ennek a történelemfordító játszmának, s céljuk elérése érdekében a gyilkosságtól sem riadnak vissza.

William Gibson és Bruce Sterling, a kiberpunk két legjelentősebb szerzője ezúttal összefogott, hogy megalkosson egy hihetetlenül valóságos alternatív világot. E két modern író-óriás közös művével indítjuk ismét útjára a Galaktika Fantasztikus Könyvek irigylésre méltó hagyományokkal rendelkező sorozatát, hogy elgondolkodtató és izgalmas olvasnivalót kínáljunk a minőségi SF hazai rajongóinak.

William Ford Gibson 1942. március 17-én, a dél-carolinai Conway-ben született. Már gyermekként is falta a sci-fi regényeket, imádta Alfred Bester, William Burroughs, J. G. Ballard írásait. Akkor kezdett el a science-fictionnel foglalkozni, amikor a University of British Columbiára járt angol szakra, ahol 1977-ben szerzett diplomát. Ebben az évben jelent meg első novellája, Egy hologramrózsa szilánkjai címen

Nem sokkal később publikálja a Hátország, a New Rose Hotel és a Johnny, a kacattár című elbeszéléseket, valamint az Izzó króm című kisregényt. Ezeket és még pár korai novelláját az itthon is megjelent Izzó króm című kötetbe gyűjtötte össze, amely 1986-ban jelent meg. A gyűjteményben található írásokban már fel lehet fedezni azokat az elemeket, amelyek később mindörökre Gibson nevével forrtak egybe. A lerobbant nagyvárosok, a nagyvállalatok mindenhatósága, az információ birtoklásának mindennél nagyobb vágya, a kibertér, olyan elemek, amelyeket Gibson az akkori jelen, a nyolcvanas évek továbbgondolásával hozott létre.

A következő fontos állomás az orwelli esztendő, 1984. Gibson ekkor kap megbízást egy regény írására, amivel három hónap alatt kell elkészülnie. Az addig csak novellákat jegyző Gibson kétségbe esik, folyamatosan úgy érzi, hogy a regénye ellaposodik, ezért minden írói eszközt bevet, hogy fenntartsa az olvasó figyelmét. Az eredmény megváltoztatta az egész science-fiction irodalmat. A Neurománc a megjelenése évében három díjat is besöpört, elnyerte a Hugo-, a Nebula- és a Philip K. Dick-díjat. Hatalmas közönségsiker, ám néhány kritikus nem értette Gibsont.

Brian W. Aldiss is negatívan nyilatkozott a könyvről, szerinte egy olyan világban, mint amiben a regény játszódik, nem is lehetne élni. Ám a kritikák ellenére a Neurománc megváltoztatta a sci-fi addigi arculatát. A csillogó űrbázisokról a mocskos nagyvárosokba helyezte a sztorit, az ember hatalmas ereje helyett a gépek hatalmas erejéről, és az emberek gyengeségéről, értéktelenségéről beszélt.

Bruce Sterling nagyjából egyidős Gibsonnal (1954-ben született), és érdeklődési körük is sok hasonlóságot mutat. Első elbeszélése, a "Man-Made Self" 1976-ban jelent meg, egy texasi SF-szerzőket összegyűjtő antológiában. Bemutatkozó regénye két évvel később még nem talált különösebb visszhangra. Az Involution Ocean, egy idegen bolygó sivatagját járó "bálnavadászhajó" története nem tűnt különösebb újdonságnak a piacon. Ám már a második, a The Artificial Kid (1980) a majdani kiberpunk elemeivel kacérkodik. Ezt az irányzatot Sterling tovább erősítette egy fanzin megjelentetésével, illetve az ennek anyagából összeállított reprezentatív antológia, a Mirrorshades szerkesztésével.

A ’80-as években elsősorban esztétaként tevékenykedett, de közben építeni kezdett egy átfogó, tudományos alapokon nyugvó jövőbeni világot, amelybe több elbeszélés és egy regény (Schismatrix) cselekményét helyezte el. A sorozat fő problematikáját a genetikai átalakítások illetve a mesterséges szervek útján történő életmeghosszabbítás híveinek szembenállása adja. Egy másik regény, az Islands in the Net (1988) ismét kiberpunk elemekből építkezett, majd következett a Gibsonnal közösen írt Gépezet, ez a barokkos részletezettségű, dickensi vízió egy fejlett technika által fojtogatott viktoriánus Londonról.

A következő évtizedet Sterling egy ökokatasztrófa-regénnyel (Heavy Weather) indította, majd írt egy tanulmányt a komputerkalózokról (The Hacker Crackdown), ezzel is jelezve visszatérési szándékát a kiberpunk műfajához. Könyvei színteréül azóta legszívesebben az egészen közeli jövőt választja, mai világunk problémáit vetítve ki a következő egy-két nemzedékre. E folyamat szerves részét képezi futurológiai műve, a 2002-ben megjelent Tomorrow Now, mely az elkövetkezendő ötven év technikai fejlődésének a társadalomra gyakorolt hatásait vizsgálja.