A Carpenter-féle A köd nagyon kis költségvetésből készült, és csupán két ködgépet használtak a forgatás alatt. Az új változat forgatásakor az alkotók teljes mértékben kihasználták a modern technológia nyújtotta lehetőségeket. Bob Comer és a speciális effektusokért felelős csapat 40-50 különböző ködgéppel dolgozott, a 12 méter hosszú, felszereléssel dugig tömött trélerről nem is beszélve. A trélert mindenhova magukkal cipelték, ugyanis sohasem lehetett tudni, mire kell elővenniük a következő pillanatban.

érdekes azonban, hogy gyakran az egyszerűbb, régebbi technológiák jobban működtek. „Körülbelül egy hónapot töltöttünk el különböző bonyolult berendezések tesztelésével – meséli a speciális effektusok koordinátora. – Amikor azonban élesben ment a dolog, kiderült, hogy a legegyszerűbb ködgépek működtek jobban. Eleinte nitrogént és széndioxidot használtunk, de végül kihajítottuk az egészet, és visszatértünk a szárazjéghez, furnérlemez-dobozokhoz és ventilátorokhoz. Az eredmény nagyon jól látható a filmben.”

A ködöt propilén glikol és glicerin keverékéből állították elő, amely hevítésre ködöt képez. Az így keletkezett ködöt hatalmas ventilátorokkal mozgatták, vagy, a „bosszúálló köd”-effektus esetében, porlasztókkal fújták szanaszét. „Többféle köddel dolgoztunk – meséli Wainwright. – A ’bosszúálló köd’-öt két ember állította elő, egy-egy kézi porlasztóval és fényforrással felszerelve. Az emberek szórni kezdték a ködöt és a kamera felé szaladtak. A köd olyan sűrű volt, hogy gyakorlatilag feketének látszott, de a fényforrás megvilágította, ezért úgy tűnt, mintha egy felhő támadna a kamerára.”

„Aztán ott volt a ’lopakodó köd’ – folytatja a rendező. – Szárazjég és gőz keverékéből állították elő. A ’lopakodó köd’ messziről indul, és mintegy legördül a lejtőn. A hatalmas felhő megérkezik és mindent elborít. Van egy remek jelenet, amikor Spooner Nick halászhajójának fedélzetén tartozik, és a dolgok váratlanul rosszul kezdenek alakulni. A kamera végigpásztázza a fedélzetet és látni a ködöt, amint közeledik a víz fölött, eléri a hajót, és mintegy bekúszik a hajóba, akár egy kígyó. Félelmetes látvány. és jobb, mint bármely CGI-felvétel.”’

Ez persze nem jelenti azt, hogy a számítógépes animációt teljes mértékben mellőzték. A CGI-technológiát többek között arra használták, hogy szükség esetén „egyéniség”-et kölcsönözzenek a ködnek, vagy hogy eltávolítsák a szaladó lábakat a „bosszúálló köd” alól. Azonban Comer és csapata többnyire saját ügyességükre hagyatkozott a speciális effektusok megvalósításakor. „Külső helyszíneken ködöt teremteni nagyon nehéz – magyarázza Comer. – A legkisebb fuvallat is tönkreteszi, hiába mestere az ember a szakmának. A legtöbb esetben egyszerűen szerencsénk volt. Az egyetlen rossz éjszaka, amire emlékszem, az volt, amikor külső helyszínen forgattunk, az Elizabeth Dane fedélzetén. 60 km/h-s szél fújt, zuhogott az eső és a sátrak majd elszálltak, a feladat pedig az volt, hogy talaj menti ködöt generáljunk. Nem volt könnyű.”

Az „igazi” köd alkalmazása segítette a színészeket a karakterek megformálásában. „Sok jelenetben, amikor a köd a forgatókönyv szerint teljesen összezavar minket, mindez szó szerint megtörtént – idézi fel Welling. – Egyszerűen nem láttunk semmit. Rupert egyedi, titokzatos látványvilágot teremtett.”

Időnként a helyszín ugyanolyan félelmetes volt, mint a film maga. „éppen egy temetőjelenetet vettünk fel, alkonyatkor, és mindenütt köd volt – meséli Welling. – Emberek bukkantak elő az erdőből, iszonyatos sminkkel, és elsétáltak előttünk. Sokkal félelmetesebb volt, mint ahogy azt a forgatókönyv alapján elképzeltük.”

„Az első éjszakai forgatás során azt a jelenetet vettük fel, amikor ülök a kocsimban és a fiamat, Andyt keresem – meséli Blair. – Nagyon sötét volt odakint, gomolygott a sűrű, mindent elborító köd. Körülölelte a kocsit, különböző alakokat öltött. Ez volt az első köd-élményem a forgatás alatt, és bizony kirázott a hideg.”
 
Szerencsére a forgatás ijedelmeit időről időre eloszlatták az ilyen alkalmakkor elkerülhetetlenül bekövetkező humoros történések. „Volt például egy jelenet, amikor a ködgépes emberek szaladni kezdtek a kocsim felé, kezükben a porlasztó és a lámpa – idézi fel Welling. – Egyre közelebb és közelebb kerültek, és az egész nagyon ijesztő volt. Aztán váratlanul valami nekivágódott a kocsinak. Az történt, hogy az egyik ködgépes ember nekirohant a kocsi elejének, ugyanis nem látta, mi kerül útjába. Miután megbizonyosodtunk, hogy nem esett semmi baja, mindannyian nevetni kezdtünk. Persze a kárvallott nevetett a legjobban.” Kapcsolódó anyagok:
Filmajánló: A Köd
A köd – egy remake születése

 ]]>