Godzilla sztorit összerakni nagyjából olyan kihívás lehet, mint pornóforgatókönyvet írni: kár vele erőlködni, a közönség az akció miatt tekinti meg a műalkotást. Az új Godzilla film esetében viszont nagyjából 45 percnyi előjátékon kell túlesni, mielőtt belendülne a pusztítás orgiája. Nem kell ahhoz 4DX moziba beülni, hogy átüssön az izzadságszag a sztorin, amin cserébe akkora logikai lyukak vannak, hogy azokban kényelmesen elfér akár két Godzilla is. Amivel semmi baj nem lenne, ha nem próbálná meg véresen komolyan venni magát, plusz legalább egyszer átgondolták volna, hogy legalább a legordítóbb hülyeségek kikerüljenek belőle. Sosem értettem, hogy ha eltapsolnak egy filmre 150 millió dollárt (plusz marketingköltséget), akkor miért nem tudnak legalább plusz pár ezer dollárt rászánni egy épkézláb forgatókönyvre. Mindezzel együtt sikerül egy borzalmasan hosszú felvezetést összerakni, amibe igyekeznek becsempészni némi karakterdrámát, ha már egyébként összeszedtek a produkcióhoz néhány tényleg tehetséges színészt. No, az Elizabeth Olsentől Ken Watanaben át Juliette Binocheig tartó impresszív névsort például tök felesleges volt összekaparni: rutinból játssza mindenki a féldimenziós karakterét, ami aztán úgysem köti le a nézőt. Hiszen a látványért ült be a moziba. Sokkal jobban sikerült volna ez a film, ha nem húzzák el a dolgokat, és meg sem próbálnak történetet írni: simán működne annyi, hogy a CGI-hoz értő szakemberek remek munkával összerakják az animációt, majd jó zeneválasztással készítenek belőle egy másfél órás videóklipet. Ezzel egyidejűleg megspórolva a színészgázsikat is. A látvány furcsamód néha túl sok. Vannak zseniálisan megkomponált jelenetek, mint a film eleji szenvelgést enyhítendő egy japán atomreaktor összeomlása. Esetleg amikor Godzilla elhúz egy csendes-óceáni hajóflotta alatt, óriási hullámokat vetve és megdobva a hajókat. Vagy személyes kedvencem, amikor San Francisco felett nagy magasságból kiugrik egy kommandóscsapat, hogy aztán siklóernyővel érkezzenek be a csatatérre – mindezt a főszereplő szemszögéből filmezve. A film két órája alatt azonban borzasztóan fárasztó is ez a vizuális orgia. Ráadásul viszonylag kevés olyan jelenet van, amit szép, tisztes távolból mutatnának be: a legtöbb eseményt valakinek a szemszögéből, vagy valaki háta mögül láthatjuk. Mindez azonban IMAX verzióban nézve legalább olyan ütős, mint Godzilla egy pofonja, úgyhogy csalódást nem okoz a dolog. Ennyire frankón még sose romboltak le városokat IMAX vásznon.]]>