Iron Man bemutatásával startoló Marvel Cinematic Universe egy kockázatos, ámde annál jobban tejelő lépés volt a Disney részéről. A The Avengers milliárd dollár fölötti bevétele önmagában is igazolja egy ilyen megafranchise létét – ám a sok kicsi sokra megy alapon a többi Marveles szuperhős teljesítménye is bámulatos – pláne, hogy a „kicsi” alatt így is százmilló dolláros nagyságrendű bevételeket kell érteni. Az MCU előtt is voltak már persze mozisorozatok, esetleg korábbi sorozatok rebootjai, de különböző főhősökkel különböző filmek bemutatása, és ezek tudatos összekapcsolása nem volt jellemző filmgyártásban. Az Avengers óta is szépen épül tovább az MCU, már van tévésorozat is, már zajlanak egyéb tévésorozatok előkészítő munkálatai is, és évekre előre ki van találva, hogy miket fogunk a moziban látni. Mindez rengeteg pénzt hoz a Disney konyhájára. Voltak persze rengeteg jegyárbevételt hozó sorozatok az MCU-n túl is, elég csak a Twilight-ra, a Harry Potter-filmekre, vagy épp az első két részén túljutott Hunger Games-re gondolni. Ezekkel az a nagy probléma, hogy ha egyszer kifutott a sorozat, akkor utána megcsappan az adott stúdió bevétele a következő években, hacsak nem talál egy újabb, hasonló sikerű szériát. Csoda, hogy Hollywood új buzzwordje a megafranchise és minden stúdió akar magának egy sajátot? Az io9 és a THR nyomán nézzük meg mi is, hogy mit akarnak bevetni a többiek, amivel talán versenybe kerülhetnek.

Warner Bros. – Superman, Batman és a többiek

A leghangosabban készülődő reménybeli kihívó a Warner, aki sokkal szerencsésebb helyzetben van, mint a Marvel, legalábbis ami a jogokat illeti: minden DC szuperhős mozijogaival rendelkezik, míg az eredeti Marveles hősök jogai szerteszét vannak szórva, talán még a szerkesztőségi padláson is találunk egyet. Minden bizonnyal a Chistopher Nolan-féle Batman-trilógia volt az utolsó önálló mozifilmes alkotás DC-témában. A Man of Steelt már eleve úgy lőtték be, hogy egy nyitófilmje legyen egy reménybeli szuperhős sorozatnak, az elmúlt év pedig a Batman Vs. Superman-casting híreitől volt hangos – vagy inkább az ennek okán elszabaduló rajongói véleményektől. A Batman Vs. Superman azonban a Warner reményei szerint csak a második lépést jelentené egy sokkal nagyobb durranás irányába: a Justice League mozifilm felé, ami a saját Avengers-stílusú filmjük lenne. A nagy kérdés, amire még nincs megnyugtató válasz, az az, hogy a tévésorozatok vajon részét fogják-e képezni egy DC Cinematic Universe-nek, ahol a S.H.I.E.L.D. is része az MCU-nak. Hiszen adva van egy rendkívül sikeres Arrow, amely a második évadának utolsó részeinél tart, idén érkezik az Arrow-ban felvezetett Flash, ami így ugyanebben a világban játszódik. De lesz ugye Gotham, Constantine és még számtalan egyéb sorozat is – ezekről sem lehet tudni, hogy akár az Arrow–Flash kontinuitásába beletartoznak-e, akár a mozifilmek hátteréül szolgálhatnak-e.

+1: Harry Potter

A DC képregényeken túl van még egy megafranchise-á és ezáltal újabb fejőstehénné alakítható sorozat a Warner birtokában, ez pedig a Harry Potter-széria. Ebből J.K. Rowling áldásával és közreműködésével lehet sikeres, valamint valószínűleg a végtelenségig nyújtható sorozat.

Fox – mutánsok és a Fantasztikus Négyes

Idén májusban meglátjuk, hogy mennyi mozijegyet lehet eladni az X-men mutánsaival, és legfőképp Hugh Jackman – Wolverine – remekül kidolgozott izomzatával. Bryan Singer rendező dolga nem egyszerű: a rajongók egy része által vitatott X-Men 3 történetvonalát kell összhangba hoznia az első két mozifilm valamint a First Class történéseivel. Azért nem egyszerű a dolog, mert bizony vannak folytonosságbeli problémák a két sztori között – amiket nem nagyon lehet értelmesen feloldani. Illetve egy megoldás lehetséges: egy J.J. Abrams Star Trek-rebootjára hajazó megoldás – gyanús, hogy pont egy időutazós szálat vettek elő az alkotók. Van azonban egy másik Marvel szuperhős csapat is a Fox birtokában, méghozzá a Fantasztikus Négyes. Az eredeti két F4 nem volt egy átütő siker, de ettől még a jogok megvannak náluk. A Fantastic Four rebootja 2015. júniusában érkezik, a második rész 2017-ben – és a tervek szerint ezek a filmek már a megújult X-Men sorozat világának is részei lesznek.

Sony – Pókember

Ha valami biztosan bosszantja Kevin Feige–t, a Marvel főnökét, az biztosan az, hogy sem az X-men csapatát nem használhatja fel – meg az, hogy Pókember sem ugorhat be a Stark toronyba. Még két Amazing Spider-Man film tutira fog készülni, nagy valószínűséggel egy Venom mozifilm is, egy Sinister Six epizód is jöhet 2018-ig. Jó kérdés, hogy önmagában a Pókember-világ tartogat-e elegendő muníciót ahhoz, hogy egy MCU-szerű szériát gyártsanak belőle.

Universal – Szörnyhegyek

Szegény Universal itt maradt egy darab szuperhős-széria nélkül, de őket sem kell félteni – ők is gondolkoznak erősen azon, hogy saját megafranchiset teremtsenek maguknak. Ellenben van egy rakás szörnyetegük, amiket el lehet helyezni egy közös univerzumban. A Kurtzman-Orci forgatókönyvíró páros most dolgozik egy Múmia-rebooton, ami első lépés lehet egy Universal Monsters Universe felé. Ahogy a Van Helsing rebootja is kapcsolódhat ehhez a tervhez. Ha ez összejön, akkor Frankenstein szörnyetegétől kezdve Drakulán át a láthatatlan emberig minden Universal-klasszikus egy újabb osztott világ szereplője lehet.

A Disney adu-ásza: Star Wars

Kell ezt ragozni? A Disney megszerezte a legjövedelmezőbb és legnépszerűbb sci-fi univerzumot magának, és bár nem erősítették meg hivatalosan, de biztosak lehetünk abban, hogy a Marvel-receptet fogják alkalmazni. Évente legalább egy Star Wars mozifilm ki fog jönni, de nem lepődnénk meg azon, ha az új trilógiát követően ezt is feltornáznák évi 2-3 darabra, ahogy azt az MCU kapcsán megszokhattuk. Az már biztos, hogy animációs sorozat jön a Rebels képében, de nem fog itt megállni a Disney. Ha valamelyik stúdiónak sikerülne is felépítenie egy, a Marvel Cinematic Universe-hez hasonló világot, a Star Wars jogai garantálják, hogy a Disney maradjon az egyik legsikeresebb hollywoodi stúdió. Az biztos, hogy az elkövetkezendő években a kialakuló megafranchiseok összecsapásának lehetünk szemtanúi – kérdés, hogy szükségünk van-e mindegyikre, illetve hogy jut-e valódi kreatív kapacitás mindegyik összehozására.]]>