Alien ikonikus szörnyetegét, a xenomorph-ot. Utóbbi filmnél ő tervezte a kifejlett mumus mellett az arctámadót és a tojást (a filmben látható mellkasrobbantó viszont Roger Dicken alkotása), valamint az Acheron felszínét és az idegen űrhajó külsejét és belsejét egyaránt. Munkái olyan jól sikerültek, hogy nemcsak a világhírt hozta meg Giger számára, de Ridley Scott 33 évvel később újra együtt dolgozott vele a Prometheuson, ahol nemcsak az Alienben látott űrhajódizájn, hanem több, korábban ahhoz a filmhez tervezett lény is megvalósult (a film végi óriás arctámadó például Giger eredeti arctámadó tervén alapult). [caption id="attachment_17582" align="aligncenter" width="614"] Giger leghíresebb teremtménye.[/caption] Giger továbbá tervezett egy lényt az Alien3-hoz is, de azt David Fincher végül nem használta fel, s ugyanúgy elvetette Joel Schumacher a Batman Foreverhez tervezett batmobilt. Giger másik legismertebb fel nem használt látványtervei az 1976-ban előkészített, de leforgatásra már nem került Alejandro Jodorowsky-féle Dűne filmhez születtek meg. Eme filmterv bár sosem valósult meg, nélküle nem valószínű, hogy Giger világhírűvé vált volna. Ugyanis a Dűnén dolgozott Dan O’Bannon is, az Alien írója. Amikor Scott nem találta a megfelelő látványtervezőt filmjéhez, O’Bannon megmutatta neki Giger Necronomicon című művészeti albumát, benne a híres Necronom IV-gyel, amelyen az alien alapjául szolgáló lény volt látható. A többi innen már történelem, vagy éppen legenda. [caption id="attachment_16172" align="aligncenter" width="630"] A Necronom IV, amely az alient ihlette.[/caption] Gigerhez több létesítmény is kötődik vagy kötődött az elmúlt harminc évben. 1988-ban nyílt meg Tokióban a Giger Bár, ezt azonban Giger kifejezetten utálta. A bár mögött álló japán cég ugyanis nem várta meg a művészúr végleges terveit, a belső dizájnt a durva vázlatok alapján készítette el. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a cég pár év múlva tönkrement, ezzel együtt a bár is lehúzta a rolót. Két másik Giger Bár nyílt Svájcban, az egyik 1992-ben Giger szülővárosában, Churban, a másik Gruyèresben, ezek már teljes mértékben a művész látásmódját képviselik, hiszen maga tervezte a bútorokat, és szigorúan felügyelte az építkezést. 1998-tól 2002-ig a New York-i Limelight diszkó egyik VIP termét Giger műveivel díszítették fel, de a diszkó csak a nevet „értékesítette”, valójában sosem állt szándékukban valódi Giger Bárt berendezni. [caption id="attachment_17584" align="aligncenter" width="611"] A churi Giger Bár. Itt lenne aztán hangulatos egy SFportal farsangot rendezni.[/caption] 1998-ban Gruyères-ben nyílt meg a HR Giger Múzeum, amely a művészúr privát gyűjteményének darabjait is magába foglalja, többek között Günter Brus, Ernst Fuchs, Gottfried Helnwein, Arnulf Rainer, Franz Ringel, Thuri Werkner és saját műveit. 2003-ban itt nyitotta ki kaputi a már említett harmadik Giger Bár. Giger munkásságát felhasználta az Ibanez gitárokat gyártó és értékesítő cég is, amely Giger engedélyével és aláírásával adott ki gitárszériát. Emellett Giger komoly hatást gyakorolt a tetoválások és a fétisek világára is. Mindent összevetve, H. R. Gigert egyedi, szürreális látásmódja jelenséggé, filmtörténelmi ikonná és elismert művésszé tette világszerte. Nyugodjék békében!]]>