James Bond és a Broccoli család kis időzavarba került az új Bond-film kapcsán. A kezdő ügynök 2001. szeptember 11. után követi el első két gyilkosságát és lesz duplanullás, és ám a korábbi húsz filmről tudomást se véve még nincs kialakult ízlése, s a nőkkel is inkább szópárbajt vív, mintsem elbűvöli őket. Mindegy, talán meg lehetne szokni, ám ehhez a kezdő kémnek nevezett szociopatához Daniel Craig egy kicsikét, egy icipicikét, egy leheletnyit öreg. 

Először is, Michael G. Wilson és Barbara Broccoli producerek, illetve Martin Campbell rendező bekeményített: kihúzták a könyvből a jó öreg Q-t, meg a Bond után élethosszig epekedő Moneypennyt. Ők azok az alakok, akik nem illenek bele egy szikár, amolyan ezredforduló utáni brutális akciófilmbe (persze a regényben sem voltak benne, de számomra Bondhoz húsz film után hozzátartoznak épp úgy, mint a szép kocsik). Aztán szakítottak a sármőr kém alakjával is (erről éppen eleget lehetett olvasni a sajtóban a casting után), és egy keményebb arcú, karakteres férfit kerestek. Hála istennek azért a haját befestették feketére (különben nem az angol, hanem a német titkosszolgálatnak kellett volna dolgoznia), és végül a gyilkosságokon sem sokat szépítettek, hiszen mindannyian tudjuk, hogy Bond fel van a legvégsőkre is hatalmazva, egy gyilkosság meg csak egy gyilkosság, minek bele az elegancia? Az eredmény egy szociopata bérgyilkos lett, aki a film első percében belefojt egy mocskos vécében egy törött csap vizébe valakit (fogalmunk sincs, miért), majd a harmadik percben szemrebbenés nélkül fejbe lő hangtompítós pisztolyával valaki mást. Ez a Bond tényleg kemény, el is mondja M párszor, hogy nincsenek érzései. Ez jó, mert látjuk, hogy a főnök is tudja: beosztottja személyiségzavaros és kezelésre szorulna. Sehol az elegancia, a lágy angolos humor, a megvillanó intelligencia. Ha ezt akarták Broccoliék, akkor sikerült nekik. De ez már nagyon nem James Bond, inkább valaki más… mondjuk, egy bunkó amerikai CIA-ügynök. Hogy ebből a Bondból hogyan lesz a film második harmadára ügyetlen hősszerelmes? Jó kérdés. Lehet, hogy Craig és az ötletgazdák túl sokszor megnézték a George Lazenby-féle Bond filmet is, az eléggé elüt a többitől – és most is ezt szerették volna elérni. Pedig ott se jött össze a szerelem… itt meg végképp nem illik egy szociopatához. Egy pályakezdőt játszó öregedő kémhez. Nem, ez nem Craigen múlt: ebből a forgatókönyvből és elképzelésből ezt lehetett kihozni. Hogy ez igazi Bond-film legyen (amit el akartak kerülni Broccoliék – sikerrel), ahhoz nem csak másik főszereplő, de Paul Haggis, Neal Purvis és Robert Wade helyett vagy mellett egy negyedik forgatókönyvíró (is) kellett volna. Vagy még pár tucat. A Casino Royale 1953-ból eredő története amúgy sem az a hajde izgalomba hozó sztori, egy texas hold’em póker nem éppen ad lehetőséget üldözéses jelenetekre (maximum a pókerasztal körül), azonban egy jól megírt pókerparti és annak avatott megkoreografálása megoldást jelenthetne a készítők számára. Ám Casino Royale-ban leforgatott pókerjátszma sajnos messze van még egy szimpla (kockásabroszos) konyhaasztal körüli feszültségtől; de filmes példánál maradva: mélyen alatta van a Maverick-féle játszmának is. Itt tíz játékos üli körbe az asztalt, de nyolc csak hulladék papírfigura, a gonosz kicsit sablonosan a homlokát masszírozza, ha blöfföl, Bond meg állandóan felteszi az összes vagyonát. Elég uncsi. Paul Haggis azonban még egy téren bizonyította forgatókönyvírói alkalmatlanságát: az érzelmi jelenetek többsége inkább nevetséges, mint nézhető. A sablonhalmazokat a nézőtér nevetéssel jutalmazta. „James, magának a kisujjában és a mosolyában is több férfiasság van, mint bárki másban a világon” – kábé ezekkel a szavakkal vall szerelmet a női főszereplő, akit Eva Green személyesít meg. Csak azért nem esik hasra, mert egy székben ül. A Casino Royale egy szimpla akciófilm, kiszámítható történettel, pár poénnal, ámde a Bond-os dolgok nélkül. Ha valaki szereti a régi filmekben az álomszép autók – egy-egy Aston Martin vagy BMW – vagy a Bondhoz tartozó érzéki nők feltűnését, az csalódik. Bondnak a Casino Royale-ban csak azért kell egy kocsi, hogy a kesztyűtartóból elővegyen dolgokat, például egy hangtompítós pisztolyt vagy egy defibrillátort, amiknek egy ilyen kémkocsiban a helyük. A Bond-mozisorozat megújítását egyébként nem a jellemző kiegészítők és a főszereplő jellemének átírásával kellett volna kezdeni, hanem a dramaturgiai sablonok elhagyásával. A legjobb jelenet egyébként az elején van, egy gyalogos üldözés. Ha valaki ezután feláll, és elhagyja a nézőteret, megnyugodhat. Nem sokat veszít.
 
Kapcsolódó anyagok:
Bemutató előtt a Casino Royale
Eva Green az új James Bond-lány
James Bond Begins – Merras blogja

]]>