Két hónap alatt két animációs film, amelyben a magyarok dolgoztak: a régi szép időket idéz? tempó, amikor még a magyar rajzfilmgyártás a topon volt. Aztán ha a számadatok mögé pillantunk, és megnézzük a termékeket, rájöhetünk, hogy nincs miért örülnünk. A Macskafogó 2. a legrosszabb rajzfilmek közé tartozik, amit valaha láttam, és bár a magyar-belga-francia-olasz koprodukcióban készülő A Napkirálynő csillagokkal jobb, nem éri el a nosztalgikus emlékezés arany aurájába vont Az idő urai című rajzfilm színvonalát. Talán nem illik elvárásokkal leülni egy film elé, ám a rajzfilmek különös helyzetben vannak, sokkal inkább hasonlítjuk őket mondjuk Disney-hez, Pixarhoz, régi magyar rajzfilmekhez, ne adj isten régi koprodukciós alkotásokhoz… Hasonlóképpen vártam A Napkirálynőt, melynél arra számítottam, hogy valamiféle misztikus Az idő urai lesz, egy animációs kaland a jövő helyett a múltba, egy kisfiú mesebeli története helyett egy fiatal lány történetét felvillantva. Misztikumban nincs is hiba: a rajzfilm nem történelmi mesefilm, nem gyerekeknek készült, hanem az animációs műfajt kedvelő felnőtteknek. A misztikus szál erős egy gyereknek, a rajzok pedig talán furcsa nosztalgiát válthatnak ki az óvodás korosztályból a jó öreg Walt stúdiójában készülő alkotások után, istenem, mennyivel élvezetesebb egy Szilaj vagy egy Némó nyomában a gyerekeknek. Ám a helyzet valójában nem ennyire rossz, ha az ember nem készül fel, és nem vár semmit: a kezdeti kicsit zavaros bevezető után összeáll a sztori és elindul a kaland. Kérdés persze, hogy elgondolkodtak-e a készít?k, kinek is készül a film. Azoknak, akik járatosak az egyiptomi mitológiában vagy azoknak, akik elhiszik, hogy a piramis csúcsa, mint a virág kelyhe, kinyílik ki a nap felé. A kisgyerekeknek, akiknek bizonyos jelenetek biztos unalmasak vagy a felnőtteknek, akiknek bizonyos jelenetek határozottan gyerekesek. És megint itt van egy kérdés: filmkészítéskor be kell-e l?ni célközönséget? Vagy elég csak a magunk feje után menni. Vagy az Európai kultúra annyira sznob és öreg, hogy már képtelen gyerekeknek rajzfilmet készíteni? Disney-éknél megy… régen nálunk is ment. Most valami nagyon nem stimmel, tudom, már benne járunk a New Age-ben, és a spiritualitás, mint a tengerár hullámai a gyanútlan halászfalun csapnak át a fejünk felett – de így kell ezt tálalni? Vagy ez nem más, mint felkészítés a jövőre, mely a múltunkban rejtezik, és amit gyermekeink visznek majd tovább? Én a magam részéről szerettem volna egy gyerekesen bájos rajzfilmet a gyermekemnek, vagy – és itt ezen a vagy-on van a hangsúly – egy felnőtteknek szóló elgondolkodtató, misztikus alkotást. A kettő egyvelege kicsit zagyva, egyszer nézhet?, de nézhet? produkciót produkált. Függetlenül a négy résztvevő ország szakembereinek számától. És azért azt is be kell vallanunk, hogy az ?si Egyiptom kultúrájából, misztikájából jobbat is ki lehetett volna hozni. Szóval az értékelésem: közepes. A Macskafogó 2. egyes alája és Az idő urai ötös föléje között félúton. ]]>