Vannak esetek, amikor egyes emberektől a falra bírok mászni – legyenekbármilyen jó barátok, legyenek bármilyen jószándékú és kedves egyedek.Ez pusztán mentalitásbeli probléma – néha felesleges idegen lényekrőlírni, mert az emberiségen belül is akkora nagy szakadékok vannak, hogyleírhatatlan.
Engem pl. a hihetetlen mértékben negatív emberek tudnak kikergetni ebből a világból. "Úgysem fog sikerülni", mondják, "lehetetlen ezt megcsinálni", folytatják, "ennek bukás lesz a vége", fejezik be. "Megpróbálni is felesleges", teszik hozzá.
Emberileg velük semmi bajom, csak ilyenkor az agyamban mindig bekattanvalami. Nem azt mondom, hogy én rózsaszín szemüvegen keresztül nézem avilágot (bár egyesek szerint igen), csak egész egyszerűen teljesenellentétes ezzel az én mentalitásom. Én abban hiszek, hogy mindenprobléma egyben megoldási lehetőség is, az akadályok azért vannak, hogylegyőzzük őket.
Majd’ másfél hónapot eltöltöttem Brodnál – az első héten fel akartamvágni az ereimet, annyira negatívnak tűnt a gondolkodása. És hát ugyemás dolog baráti társaságban, heti néhány alkalommal találkozni, ésakkor elviselni a negatív hullámokat, mint együtt lakva tömény dózisbankapni. 🙂 Aztán vagy megszoktam a dolgot egy hét alatt, vagy Brodotváltoztatta meg valami hirtelen pozitív energiahullám, mindenesetretúléltem a Broddal (és macskájával) együtttöltött heteket.
A mai napig meg voltam győződve arról, hogy Brodnál negatívabb embernem létezik a Földön (lásd Brod blogját, ugye, a Nagy PirosVilágmegsemmisítő Gombbal felszerelve)… de a mai napon találkoztamegy nála is negatívabbal. Szóval, bocs Brod, de lőttek az elsőhelyezésednek, éppencsak lecsúsztál a második helyre.
Időről-időre megfogadom magamnak, hogy nem mondok olyanokat, hogy "ennél rosszabb már nem lehet",mert az Univerzum valahogy mindig bebizonyítja az ilyen irányútévedéseimet – tartanom kellene magamat ehhez a fogadalomhoz. 🙂
]]>
