Antonio Bay egy álmos és unalmas kisváros. 1979-ben JohnCarpenter remek kis horrort forgatott erről az unalmas kisvárosról,amit Rupert Wainwright meg sem próbált felülmúlni. Sajnos a 21. századelején Antonio Bayt még halott tengerészek tucatjai sem tudják izgalmashellyé tenni.
{mosgoogle center}
Miértis készít Hollywood remake-eket? A jelen film tökéletesen példázza,hogy nem azért, mert felül szeretné múlni a nagy elődöt. Erre akkor semlenne sok esélye, ha történetesen törekedne rá, ám sajnos nem istörekszik erre. Rupert Wainwright A köd című filmje mindentekintetben gyengébb a réginél. Az oka ennek a céltalanság: arendezőnek és a producereknek fogalmuk sem volt, hogy kinek készítik afilmet, és így azt sem tudhatták, mit is akarnak csinálni az eredetialapanyagból.
A köd úgy horrorfilm, hogy közben családi film is akar lenniegyben, így egyetlen csepp vér sem folyik benne. A feltűnőszellemalakok lassan mozognak, úgyhogy még egy ablakba dobbantósablon-macska is jobban megemeli az adrenalint az ember vérében, már haebben az alkotásban lenne ilyen macska. A misztikum is teljesen elvész;a klasszikus alkotás sem azért volt borzongató, merthogy lépten-nyomonsokkolt bennünket Carpenter, hanem mert meg tudta teremteni azt asejtelmes aurát, amelybe a néző a feje búbjáig elmerült.
Az egész egyértelműen aforgatókönyv és a rendezés számlájára írható. Túl sok a szöveg, és kevésaz újdonság. Adva volt egy klasszikus alapanyag (a forgatáson jelenvolt Carpenter), amihez nem mertek érdemben és újító szándékkal nyúlni.Csupán árnyalni akarták a régi történetet, ebből viszont túl sok dialóglett, és például teljesen feleslegesen kerültek bele a filmbe azElizabeth-féle rémálmok. Míg a Carpenter-filmbe a külvilágból megérkezőElizabeth-et semmi nem köti a városhoz, addig a Wainwright-alkotásbanElizabeth a nagy visszatérő, aki itt született, és élt, csak aztánelhagyta Antonio Bayt. Ebből eredően kicsit meg lehetett változtatni afilm végét – sajnos hátrányára… Nem is tudom, hogyan gondolták, hogyegy hihetetlenül sablonos, ezerszer látott megoldás ki tudja váltani azeredeti, aranykeresztet magához ölelő szellemkalóz képét.
A színészekkel nem lehet gond, legfeljebb annyi, hogy a Smallville-nézőknekkell egy kis idő, míg a mindig ápolt, ifjú Supermant alakító TomWellinget el tudják fogadni borostásan is. A szereplőstáb többi tagjátnem igazán láthattuk más filmben, sorozatban, és jelen esetben semigazán zavaró a jelenlétük, ami azt jelenti, hogy nem játszanak semrosszul, sem kiemelkedően. Mondjuk, nem állították őket nagy kihívásokelé… Ãm ha itt is visszatekintünk a régi változatra, akkoralulmaradnak: Jamie Lee Curtis összehasonlíthatatlanul jobb Elizabethvolt, mint most Maggie Grace.
A rendező nem tudta felidéznifilmjében (az ezerfajta köd- és füsttechnika és CGI-trükkök ellenéresem) azt a mélyről jövő, szinte zsigeri félelmet, amit az ismeretlenbőltámadó ellenség képe okozhat. Az 1871-es történések képi felidézése semtett jót a történetnek: a szellemalakoknak arcot adott. Megismerhettükőket, és többé nem féltünk tőlük. Ugyanakkor az ártatlan áldozatokszámát minimalizálták, a végén leginkább a rosszak és bűnösök halnakmeg.
Rupert Wainwrighttól is többet várhattunk volna: a Stigmata egy jól felépített misztikus alkotás volt. A köd igyekezettkiegyensúlyozott lenni, hogy ne kerüljön rá korhatáros karika, és ez akiegyensúlyozottság kiöl belőle mindent, ami érdekes lehet. Egyhorrorfilm ne akarjon korrekt lenni. Rosszul áll neki.
]]>
