Az idén is megrendezésre került az immár ahetes számmal büszkélkedő Ãtjáró Fesztivál a budapesti Millenáris Parkban,június 9-11. időponttal. Sajnos több másik, a fesztivállal egyidőbenmegrendezésre került esemény (valamint a vizsgaidőszak) elvonta a célközönségfigyelmét, de az időjárás is közrejátszhatott abban, hogy nagyon kevesenjelentek meg a külföldi vendégeket is felvonultató rendezvényre. Szerencsére a látogatókpozitív élményeket szerezhettek…
Az olyan örök optimisták, mint jómagam, akik bíztakabban, hogy tuti, hogy lesz valami jó, valami fergeteges is ez alatt a háromnap alatt, felfedezhetett magának olyan dolgokat, amelyek eddig elkerülték afigyelmét. (Nekem sikerült Szélesi Sándor ajánlására „betévednem” egy író-olvasótalálkozóra, amelynek előadóját még csak névről sem ismertem, és kiderült, hogynagyon is kreatív alkotó, a regénye részletei alapján hamar kedvenccé válhat.)
A szervezők részéről biztosan felmerült néhánynegatív gondolat a foci világbajnokság miatt, a Millenárisban ugyanis felállítottakegy kivetítőt, sörsátrakat, és a fűre ledőlve lehetett élvezni a meccseket. Nemvagyok fociellenes, de Adrian Paul vagy az íróvendégek senkit nem érdekelnek?! Pozitívumapersze ennek is volt: könnyebben a közelükbe lehetett férkőzni egy kis beszélgetésre.
De kezdjük a rendezvény elején: a megnyitó bőfélórás csúszással kezdődött, aminek jómagam örültem, hisz hála a magyarvasútnak, késve érkezett fel a vonatunk Budapestre. A hivatalos megnyitó után,ahol a külföldi vendégek – Adrian Paul, Mira Furlan, Harry Harrison, Ian Watsonés Roberto Quaglia – köszöntötték a közönséget, de természetesen csakis SzélesiSándor után, aki bevezetett minket néhány rövidfilmmel a korábbi fesztiválokhangulatába. A megnyitó után a Teátrum színháztermében latinos dallamokathallgathattak a vendégek, majd este nyolc körül a Jövő Háza halljában állófogadás kezdődött. Folyt a pezsgő, fogytak a szendvicsek, és ismeretségekköttethettek. Igyekeztem „körbetáncolni” a Carmina vonósnégyes zenéjére atermecskét, beszélgetni minél több emberrel, és sikerrel jártam: szereztemjónéhány új ismerőst, ami félénk természetem esetében nagy szó.
A fogadás után, akik még ébren bírtak maradni,megtekinthettek még két filmet: az éjszakaiőrjárat című remekművet, valamint az X-Menmásodik részét, a harmadik epizód aktualitásából adódóan.
A második, szombati nap meglehetősen zűrösenindult, nem is beszélve arról a masszív felhőszakadásról, amely átvonult afőváros felett. (Ãtkoztam is a levelibékámat, aki azt mondta, gyönyörű idő leszegész hétvégén… hát, eláztam, mint a kóbor kutya.) A kevés látogató miattátrendezett programcsomag nem kis feszültséget okozott, mind szervezői, mindlátogatói körökben. Nekünk viszont sikerült egy jópofa szórakozást találni: megkezdtüka „fabatkák” intenzív” gyűjtését. A fabatkákból a kezdőtőkét néhányprogramfüzetben lehetett megtalálni, mi is úgy fedeztük fel, hogy elszórtam azinduló mennyiséget… Lehetőség volt ruletten, vagy Monopoly játszása közbengyarapítani a zsebünkben lapuló fabatkaösszeget, amelyet elvben vasárnaplehetett volna beváltani. A nyereményjáték hivatalos szempontból elmaradt, de akét legtöbb fabatkát összegyűjtő embereket megkeresve, ajándékcsomaggalengedték útjukra. Volt ott (majdnem) minden: könyv, füzet, toll, StarWars-játékfigura…
Visszatérve még a szombat estére: nohacsúszással (már meg sem lehet lepődni), kezdődött az aznapi záróbuli, a karaokeest. A feszültség rögtön fölengedett, és fantasztikus buli kerekedett a Fogadóban;a közönség mindig együtt énekelt az alkalom szülte énekessel, énekesnővel.
]]>
