Március 28-án mutatták be a Budapest Sportarénában Szörényi Levente misztikus operáját, az Ãrpád népét. Azon túl, hogy a készítők misztikusnak nevezték a művet, még egy dolog az SFportal.hu-hoz köti: az alapdráma írója az a Fonyódi Tibor volt, aki a Mysterious Universe Katedrális- és Brett Shaw-történetei alapján szerzett magának hírnevet.
Az Ãrpád népe misztikus opera az államalapítás utáni zavaros korszakban játszódik, amikor a lázadásért vaksággal és ólommal büntetett Vazul fiai – András, Béla, Levente – a Kijevi Rusz területén találtak menedéket, s onnan követték nyomon a frissiben megalakult Magyar Királyságban Orseolo Péter működését. Az események pontos ideje is meghatározható: 1046 nyarától a következő év közepéig.
A történet szerint Mór püspök felkeresi Kijevben Vazul fiait, és felkéri Andrást a hazatérésre. A frissen nősült András hajlana a dologra, csakhogy kell neki öccsének, Leventének a segítsége is. Mert míg András a keresztény támogatókat tudja mozgósítani, addig Levente sokkal közelebb áll apja pogány táltoshitéhez, és a nép azon része inkább őt követi. Ketten együtt pedig legyőzhetik a német császár által támogatott Pétert.
A gond csak az, hogy András felesége, Anasztázia, szerelmes Leventébe. Miután Levente elutasítja őt, Anasztázia Andrást az öccse ellen hangolja. Amikor András egyedül hazatér, Péter seregei legyőzik, s ezen csak Levente és a pogány magyarok vezére, Vata tud segíteni. Együttesen hatalomra segítik Andrást, aki azonban gyenge királynak bizonyul, és a felesége illetve a német főparancsnok hatására eltaszítja magától a pogány magyarokat.
A darab végére a lelkiismeretével küzdő András megőrül, Leventét pedig a német íjászok lelövik, amikor visszakéri bátyjától Attila kardját. Levente halott, a király elméje megbomlott, a magyarságot megint káosz és meghasonlás fenyegeti – így fejeződik be a darab. Misztikus hangulatát a fel- feltűnő táltosok, az ő varázslataik és jövendöléseik biztosítják, illetve Levente szelleme, aki nem hagyja a királyt nyugodni… és a legvégén beléje költözik.
Fonyódi Tibor, az alapdráma szerzője, értő kezekkel nyúlt a témához: a honfoglaló magyarsággal kapcsolatos regénysorozata (amelynek az ötödik kötete idén tavasszal lát napvilágot) egyértelműen az irodalmi szakértőt hitelesíti. A történelmi konfliktusok nyomon követésébe személyes problémákat is vitt, és jól körülírható karaktereket teremtett, amelyek kapcsolatai azután elviszik a hátukon a darabot, megannyi konfliktushelyzetet teremtve.
A librettót szerző Pozsgai Zsolt egy helyen felborította a Fonyódi-féle alapdráma dramaturgiáját: András őrületét a darab elejére helyezve a történéseket végül is visszatekintve jelenítik meg a szereplők. Ez kicsit zavaróvá teszi a darab indulását és elvonja a figyelmet a végére a személyes szálakról. Igaz ugyan, hogy így erőteljesebb hangsúlyt kap az erkölcsi mondanivaló a mű végére, amikor is megjelenik Ãrpád szelleme és kiénekli a kimondandót. Pozsgai politikai aktualitást kapó utolsó mondatai, melyeket Ãrpád szájába ad, arról szólnak, hogy erővel kellene egyben tartani a meghasonlott magyar népet…
{mospagebreak title=Szereplők és színpadkép}A szereplők kiválasztása már a plakátok olvastakor érdekes darabot sugallt. Andrást ugyanis az Operaházból ismert Kiss B. Attila (Lohengrin megformálója vagy a Jenufában Steva szerepében) játszotta, míg Leventét a musical szerepeiről (a Jézus Krisztus Szupersztár címszerepe, illetve az Evitában Che) elhíresült zseniális hangú Feke Pál. Mellettük opera- és musical-énekesek egyaránt szerepeltek (Molnár László, Miller Lajos, Auksz éva), ami azt jelezte, hogy „kísérleti” darabbal lesz dolgunk, amely félig a legkomolyabb zenei műfaj félig a könnyed és népszerű darabok határán egyensúlyoz.
Ez végül is bebizonyosodott: Szörényi Levente igyekezett egy komoly operát írni, ám nem tudott elszakadni a gyökerektől. Nem egy esetben különös áthallása volt a darabnak a hajdani klasszikus, az István, a király felé (egy-egy ütemben vagy a dramaturgiában), illetve a hangszerelés is megpróbált középutas lenni, a szimfonikusokat esetenként egy rock-opera zenei megoldásai váltották fel, könnyedebb dallamoknál pedig néha a két világháború közötti sanzonfelvezetők is érződtek, amelyek után néha bartóki megoldások zárták le az énekeket. Ezzel együtt a darab érdekes – és jellegzetesen hazai, táncos-bokázós – keverékét mutatta a műfajoknak.
Az Ãrpád népe remek díszletekkel (ami Makovecz Imre nevéhez fűződik) és kiváló jelmezekkel (Kovács Yvette Alida) lett színre állítva. A hatalmas színpad igényelte a hatalmas segédszereplői és táncosi gárdát: legalább 150 statiszta és táncos forgott, hajlongott, táncolt a színpadon hol katonának, hol közembernek, hol a táltoshű magyarságnak öltözve. A monumentális és remekül megkoreografált látványt (Zsuráfszky Zoltán) csak néha szakította meg egy-egy főszereplő tétova bóklászása a színpadon – ezek a darab lassúbb jelenetei voltak.
Az opera nehezen induló zenei megoldásai akkor vettek fordulatot, amikor a második felvonásban feltűnt Kaszás Attila a német császári főparancsnok szerepében. A színész új minőséget hozott a műbe, az opera színpadához szokott énekesek és a musical-színészek közé. Mimikájával és közvetlenebb játékával együtt azonban a zene jellege is megváltozott: Szörényi Levente mintha magára talált volna a mű végére. Kiemelten a legjobb volt Levente és Rasdi kettőse, illetve egymásra találása.
A Nagy Viktor rendezésében elkészült kétfelvonásos darab impozáns és nagyszabású próbálkozás volt minden alkotó részéről – zeneszerző, írók, énekesek, díszlet, jelmez… stb – egy történelmi helyzet színpadra állítására. Nem biztos, hogy egy operának ez a feladata, de végül is magyar témával magyar földön nem könnyű egyensúlyt találni. Szörényi Levente életművének mindenképpen különleges része az Ãrpád népe, a zeneszerző alkotásainak ismeretében azt kell mondani, hogy már érett valami hasonló.
]]>
