Pár nappal ezelőtt beszereztem két szálat. Ãœvegből készültek. Nem akartam azt írni, hogy művirág, mert mindeki egyből borzasztóan giccses darabokra kezdene gondolni, ezek viszont egész jól néznek ki. A lényeg a díszítő funkció volt, de a poén az nem itt van elásva.
Szóval nem volt mibe tennem, minden szatyrot kilyukasztott volna, dobozt meg nem adtak hozzá. Úgyhogy kézben szállítottam haza. Rövid idő alatt fölfigyeltem arra, hogy a virágomat mindenütt kíváncsi, mondhatni mohó női pillantások kísérik. Virágom mágnesként vonzotta a női tekinteteket. De tényleg, mindenfelé. Rá volt írva az arcokra a kérdés, hogy vajon hol szerezhettem. Néhányan kifejezettem irígykedve néztek. Komolyan.
Hogy Hamletet idézzem, (bár tudom, ő nem egészen erre gondolt):
Gyarlóság, nőci a neved.
Csak hogy egy kicsit vidámabb vizekre evezzünk, már így a kertészkedés után. 🙂
]]>
