Hiányzol, mint Michael Bayből a tehetség – énekelték ezt az Amerika Kommandó – Világrendőrség című filmben. Én ezt a véleményt csak részben osztom: élveztem nézni a Sziklát, az Armageddont, és a Bad Boys első részét is. Izgalmas, látványos akciófilmek terén Bay képes azt nyújtani, ha túlszárnyalni nem is, amit az ember elvár.
A nálunk szeptember elsején bemutatott A Sziget esetében azonban csalódtam benne. Lehet, hogy azért, mert ez a rendező első olyan filmje, ahol nem fogta a kezét producerként Jerry Bruckheimer, talán mert hozott anyagból dolgozott – The Clonus Horror (1979). Bármi legyen is az oka, a film megbukott, méghozzá nem is ok nélkül: nem üti meg, mindössze egy átlagos akciófilm szintjét.
Van benne izgalom, kaland, némi humor is, az alapötlet azonban lapos, elcsépelt. Egy kis maró gúny hiányzik belőle, társadalomkritika, amire a klón téma remek lehetőségeket nyújt. Az alkotók mégsem éltek ezzel a lehetőséggel, és ahogy bomlik ki a cselekmény egyre inkább látjuk, hogy semmi pluszt nem nyújt ez a film, néhány feszes és látványos akciójeleneten kívül. Több mint két és negyed kihasználatlan óra, elpazarolt nagy színészek.
Két dolog írható fel pozitívumként. Az első, hogy Scarlett Johansson elképesztően gyönyörű, a második az az aprócska ironikus kikacsintás, amit Ewan McGregor ereszt meg a klónjával szemben.
Akinek ez elég, hogy kipengesse a pénzt a drága mozijegyre, annak jó szórakozást! Aki viszont valami igényesebbre vágyik, az nézze majd meg az Éjszakai Årséget. ]]>
