Michaleczky Péter élménybeszámolójának második része.
Bid-partik a Hiltonban Mint már említettem, a szervezők kibérelték a Hilton galériáját, hogy helyet adhassanak a különféle szervezetek partijainak. A WorldCon ideje alatt minden este nyolc-kilenc körül az emberek elkezdtek szállingózni a Hiltonba (1. kép – gyors, elmosódott fotó egy tipikus partiról a Hiltonban), hogy szétnézzenek a partikon, szerezzenek egy-két pint sört, pár kupica vodkát, némi hot-dogot, japán wasabis chipset, finn fekete kenyeret és tex-mexet. éjfél körül a Hilton galériája meglehetősen érdekes képet nyújtott, mindenfelé emberek hevertek a földön söröspoharakkal, a Hilton személyzete pedig meglehetősen idegesnek tűnt. A partik túlnyomó többségét az egyes rendezvények szervezői tartották, így lobbiztak a potenciális szavazók körében, hogy az egyes évek WorldConjait itt és itt tartsák. Kis csapatunk azon volt, hogy lehetőség szerint minden pályázót támogasson, hamar tele lettünk kitűzőkkel és matricákkal, cserébe azonban végijárhattuk az tex-mexszel és vodkával megrakott asztalokat, és beszélgethettünk emberekkel. Itt futottam össze a szlovák SF magazin főszerkesztőjével, Ivan Alaksával, akivel pertut ittunk, és megállapítottuk, hogy mindketten törjük egy kicsit a magyart. Az első napot követően minden nap ellátogattunk a Hiltonba, a legemlékezetesebb partit a japánok adták, akik a 2007-ben Yokohamában megrendezésre kerülő WorldConra igyekeztek minél több látogatót elcsábítani. Szusit és zöld teát szolgáltak fel, valamint egy rakás eredeti japán rágcsálnivalót és édességet. Ian rendkívül népszerű volt a japán lányok körében, miután kiderült, hogy ő az Orgasmaschine szerzője. Egy csapat fiatal lány ugyanis pont a húsz-harminc évvel ezelőtt írt regény figuráinak jelmezébe volt beöltözve, és csak a közös fotót követően döbbentek rá, hogy ki az, akivel le lettek fényképezve. Utoljára egy régi Beatles koncert felvételén láttam ennyi ájuldozó lányt… elképesztő volt. Volt egy-két zártkörű parti is, például Peter Weston rendezett egy senior találkozót, amire csak azok voltak hivatalosak, aki már legalább négy WorldConon részt vettek. (Weston egy középkorú brit SF rajongó, aki autó-ajtókilincsek árusításából egyik napról a másikra megszedte magát, és most a millióit arra költi, hogy találkozóról találkozóra utazik a feleségével.) Vasárnap este volt a Hilton a legzsúfoltabb, és nem csak azért, mert ott tartották a szervezők Hugo-díjkiosztó utáni elegáns partit, hanem mert legalább három nap kellett, mire híre ment, hogy mi megy a belvárosi szállodában. A folyósok dugig tömve voltak emberekkel, az egyes partikra szabályosan sorba kellett állni, ha be akart jutni az ember. {mospagebreak title=Panelek és programok} Panelek és programok A programok minden nap délelőtt tízkor kezdődtek. A termekben egyszerre párhuzamosan egy tucat előadás ment, sokszor a minket érdeklő programok egy időben kezdődtek. Általában egy témát jártak körbe az előadók, például John Clute, Robert Silverberg, Ian Watson és Ian McDonald a science-fiction esztétikájáról beszélt (4. kép) egy órán keresztül. Aztán voltam egy meglehetősen unalmas előadáson, ahol Terry Brooks és Cecilia Dart-Thornton beszélt másokkal közösen a fantasy klisékről (A legkisebb fiú, akiből nagy király lesz, de mi van, ha mégsem?), nagyrészt Brooks beszélt, a többiek pedig ásítoztak. Egyébként Cecilia Dart-Thorntonról majd később lesz még szó. Teljesen véletlenül végighallgattam egy előadást a szupervulkánokról. Az előadást egy skót professzor tartotta, akinek az az elmélete, hogy a Yellowstone Park alatt található szupervulkán 70 éven belül kitör, és elpusztítja az emberiséget, ezért George W. Bushnak még lehetőség szerint idén fel kellene robbantania néhány atombombával a Yellowstone Parkot, hogy nagyobb krátert nyitva, hamarabb vége legyen a közelgő katasztrófának. Bullshit! Szombat délben Jane Yolen beszélt más írókkal arról, mennyire rossz, hogy a gyerekek csak Harry Pottert olvasnak, mivel Rowling univerzuma bugyuta, az ötven évvel ezelőtti fantasy sablonjaiból építkezik. Joe Haldeman és Harry Harrison pedig érdekes beszélgetést folytatott hétfő délelőtt a militarista SF-ről, valamint a jövő hadseregeiről. és még folytathatnám, a több száz programból nehéz volt válogatni. Hiányoltam viszont a filmes és tévés vonulatot, nem voltak nagy, premier előtti filmvetítések, csupán néhány elszórt beszélgetés a Star Gate univerzumról, a Star Wars filmek hiányosságairól. Szerintem még több látogatót vonzott volna a WorldCon, ha egy-egy SF film alkotói, színészei is megjelennek.

{mospagebreak title=ESFS Business Meetings} ESFS Business Meetings Mivel a WorldCon egyúttal EuroCon is volt, az európai SF szervezet (European SF Society) ugyanitt tartotta évi rendes közgyűlését (6. kép), szavazott a díjakról és a 2007. évi EuroCon helyszínéről. A rendezvény ideje alatt minden nap egy-egy másfél órát kapott az ESFS a Moat House alatti labirintus egyik termében, de az idő már az első nap kevésnek bizonyult. Az orosz, az ír és a dán delegáció hosszasan ecsetelte, miért lenne jó Moszkvában, Dublinban vagy éppen Koppenhágában tartani a 2007. évi EuroCont. (5. kép – Az orosz delegáció) Az egyes országok küldöttei végül fölényesen Koppenhágára szavaztak, aminek valószínűleg az volt a legfőbb oka, hogy egyrészt nemrég volt Dublinban EuroCon, másrészt Moszkva nem túl barátságos hely februárban. Szombaton került sor az európai díjak jelöltjeinek kihirdetésére és a mindent eldöntő szavazásra. Külön büszkeség, hogy a Galaktika elvitte a legjobb magazinért járó díjat, méghozzá fölényes szavazati többséggel, Szélesi Sándor pedig jelöltként a második helyen végzett a legjobb európai írók között. Az Encouragment Awardot László Zoltánnak ítélte idén a magyar delegáció. Idén változás történt az ESFS vezetésében, Pjotr Cholewa lemondott az elnöki posztról, amelyet Dave Lally foglal el a következő közgyűlésig, Roberto Quaglia pedig maradt alelnök. A díjakat ünnepélyes keretek között vasárnap adta át az ESFS vezetősége.  {mosgoogle center}
]]>