WorldCon a világ legnagyobb non-profit rendezvénye, rekorder a látogatók és a meghívottak számát tekintve, idestova már több mint 60 éve kerül minden évben megrendezésre a világ valamelyik pontján, hogy lehetőséget adjon az „elvetemült” SF rajongóknak, hogy találkozzanak kedvenc szerzőikkel és egymással. Michaleczky Péter élménybeszámolója.

Idén Glasgow, Skócia egyik legnagyobb városa adott otthont a WorldConnak. A Clyde partján, a régi kikötőtő szomszédságában helyezkedik el a Scottish Exhibiton Center, a modern épületegyüttesben közel két tucat kisebb-nagyobb terem, két nagy auditórium, valamint hat hatalmas kiállítócsarnok található. A WorldCon az egész komplexumot betöltötte: párhuzamosan átlagosan tíz-húsz program közül választhattak a látogatók, de akit nem érdekeltek az éppen futó előadások, megnézhették a csarnokokban kiállított festményeket, vehettek néhány könyvet, vámpírrelikviát, pólót, húszoldalú rúnakockát vagy ember méretű, autóalkatrészekből összehegesztett Alien-szobrot, prospektusokat gyűjthettek a különféle szervezetek és találkozók asztalainál, vagy egész egyszerűen leülhettek a több tucat kávézó és söröző valamelyikébe beszélgetni. A közel négyezer látogató megtöltötte Glasgow szállodáit, mondták, hogy az utolsó napokban szinte lehetetlen volt szállást találni a városban. A szervezők kibérelték a belvárosi Hilton első emeletét, ahol esténként folyamatos partik várták az érdeklődőket. Eredetileg a szervezők ötezernél is több érdeklődőt vártak, de július elején az amerikai látogatók egy része lemondta az utazást az utolsó pillanatban, attól félve, hogy a londoni terrorhullám elsöpri a WorldCont (oké, a valódi indok inkább a dollár gyengülése és a font megerősödésé volt). A rendezvényre meghívott előadók közt számos ismert író szerepelt: Robert Sheckley, Christopher Priest, Jane Yolen, Robert Silverberg, Greg Bear, Connie Willis, Alan Lee, Harry Harrison, Joe Haldeman, George R. R. Martin, Ian McDonald, Terry Pratchett, China Mieville és még sorolhatnám. Az egyes írókkal minden nap találkozhatott az ember, a Trading Hallban folyt a dedikálás, a meghirdetett időpontban az érdeklődők hosszú sorokban kígyóztak szatyornyi könyvvel megpakolva kedvenc szerzőik asztala előtt. Valamint folyamatosan voltak előadások, ahol két-három író, előadó egy-egy témáról beszélt a hallgatóságnak kisebb-nagyobb termekben. A szervezők rutinosan minden napra szerveztek „kiscsoportos” kávézásokat, ahol lehetőség nyílt közvetlen módon beszélgetni mondjuk Robert Silverberggel vagy éppen Terry Pratchettel. A Kaffeklatschok a rendezvény ideje alatt folyamatosan mentek, bár szemfülesnek kellett lenni, mert ha az ember időben nem iratkozott fel kedvenc szerzője Kaffeklatsch-ára, akkor könnyen lemaradhatott róla. A WorldCon legnagyobb eseménye a vasárnap esti Hugo-díjkiosztó gála volt az Auditoriumban. Ugyanitt volt látható péntek este a Lucas Back in Anger címet viselő humoros színdarab, amelyet Phil Raines és Ian Sorensen írt és adott elő másokkal együtt. Róluk annyit érdemes tudni, hogy az elmúlt években több paródiát is írtak, az elmúlt WorldConokon hatalmas siker volt a The Matrix: Remaindered, a A Fistful of Hobbits and Dune, valamint a The Sand of Music. A Lucas Back in Anger igyekezett 60 percben összefoglalni a teljes Star Wars-saga történetét, számos kiszólással és odamondással. Mégis sokak számára a szombat esti attrakció, a maszkabál volt a legfőbb esemény. Már péntek este megjelentek a különös ruhákba öltözött figurák, a Hiltonban sikerült lencsevégre kapnunk egy igazi skót klingont, aztán másnap elszabadult a pokol, amerre ment az ember mindenfelé tündérek, robotok, Star Trek egyenruhás tisztek nyüzsögtek. Mivel az estét egy kalózhajón töltöttem, sajnos a maszkabálról nem tudok beszámolni. {mospagebreak title=”Hello Peter! How are you?”} „Hello, Peter! How are you?” A rendezvény augusztus 4-én, csütörtökön kezdődött, jómagam a prestwicki reptér felől érkeztem Glasgowba, délután háromra beszéltünk meg találkozót Ian Watsonnal és Roberto Quagliával a Moat House halljában. (A Moat House név a Clyde partján elhelyezkedő, húsz emeletes szállodát takarja, amelynek — a rendszeresen odalátogató amerikai vendégek kedvéért — nincs 13. emelete, két hallja van és az alsóbb szinteken egy előadótermekből, folyósokból és galériákból álló labirintus található, amely összeköti a szállodát a SECC komplexummal.) Az első ember, akivel találkoztam Harry Harrison volt, meglepő módon a négy évvel ezelőtti találkozásunk után megismert, és nagy hangon üdvözölt, amint beléptem a Moat House második halljába, ami később egyik kedvenc törzshelyünkké vált (jó sör, kényelmes fotelok, hagis-burger). Később összefutottunk John Clute-tal, majd Robert Sheckley feleségével, aki azzal fogadott minket, hogy Robert nem tudott jönni, mert még mindig nagyon gyenge és lábadozik. (Sheckley tavasszal Kijevben két hetet töltött lélegeztető gépen, miután elkapott egy ronda influenzát.) Iannel és Robertóval annyi időnk maradt csupán, hogy végigrohantunk a hatalmas csarnokokon, részt vettünk először egy ceremónián, ahol Glasgow egyik képviselője köszöntötte a WorldCon résztvevőit. Utána pedig bejártuk a Trading Hallt és a galériát, ahol Jim Burns-szel arról beszélgettünk, hogy a képein ábrázolt keblekre miképpen reagálnak az olvasók. Elmeséltem, hogy kisebb felzúdulás volt Magyarországon az Átjáró Burns-címlapjai miatt (akik olvasták az sf.hu fórumait, emlékezhetnek, hogy többen kifogásolták a túlzott erotikát a címlapokon), mire Burns hamar elmesélte, hogy ugyanez történt az Egyesült Államokban is és Nagy-Britanniában is. De jó hír a nagy keblű heroinák kedvelőinek: Jim Burns még nagyobbakat tervez festeni…
A Trading Hall nagy részét könyvárusok foglalták el, új és használt könyveket egyaránt lehetett vásárolni. A SF Foundation asztalánál sikeresen megvásároltam 1 fontért az első könyvcsomagot, amelyet később további kötetek követtek. Mivel Ian szobája volt a legközelebb, azt használtuk ideiglenes raktárnak — hétfőre egy kisebb könyvtár gyűlt össze nála. A Trading Hallban a könyvesek mellett volt egy-két igen érdekes elárusító asztal: például az egyik helyen horror-macikat lehetett venni, hátrébb pedig Alien, Yoda és egyéb SF szobrok voltak kiállítva. A szobrok érdekessége az volt, hogy mindegyikük egyedien tervezett modell volt, amelyet a készítők használt autóalkatrészekből hegesztettek össze. (8. kép) Emellett felfedeztem egy dobókocka-árust is, ahol különféle mintájú, 4-20 oldalú, kézzel festett szerepjáték-kockákat lehetett venni darabját 1 fontért. (7. kép) Aznap nem sok időm maradt arra, hogy keressek egy-két érdekes előadást, az este igen hamar eltelt. Ekkor szereztünk tudomást arról, hogy a Hilton első emeletén éjszakába nyúló partik kezdődnek. Úgyhogy kilenc körül bevágtuk magunkat egy oldschool taxiba, és meg sem álltunk a Hiltonig… Kapcsolódó: WorldCon & Eurocon 2005 – Glasgow – Panelek és programok
WorldCon & Eurocon 2005 – Glasgow – Kiadók és díjak {mosgoogle center}
]]>