A játékkal, ezzel a felszabadult, üdítő tevékenységgel kapcsolatban általános vélekedés, hogy a gyermekek kiváltsága. Ha egy tinédzser vagy fiatal felnőtt merül el a fantázia birodalmában, azt legalábbis furcsálljuk. Pedig mind született játékosok vagyunk.
Elismerjük, hogy a kisebb gyerekek a játékon keresztül tanulják meg az igazán fontos dolgokat. A homokozóban azt, hogy hogyan jöjjenek ki a többi gyerekkel. Társasjátékozás közben a furfangos gondolkodásmódot. építőkockával a statikát, matematikát és fizikát. Ha azonban egy nagyobb gyereket, tinédzsert vagy fiatal felnőttet látunk, amint éppen teljesen belemerül az önfeledt játékba, azt legalábbis gyanúsnak, nem helyénvalónak gondolhatjuk. Különösen akkor húzzuk össze rosszallóan a szemöldökünket, amikor gyermekünk vagy életünk párja teljesen rabjává válik egy ismeretlen világnak, amit boszorkányok, mágusok, sárkányok, szörnyek és lovagok népesítenek be.
A szerepjátékkal, angol nevén Role Playing Game-mel Magyarországon a nyolcvanas évek elején még csak néhány unatkozó egyetemista ütötte agyon szabadidejét. A játék azonban rohamosan terjedni kezdett. Bár pontos felmérések nem készültek, a világon több tízmillió lelkes rajongója van a legendákon alapuló újfajta szórakozásnak. Az RPG-k számítógépes, hálózatban is játszható fajtáin előfordul, hogy egyszerre 5 millió ember „lóg” egyszerre.
Azok a serdülők és fiatalok, akik frusztráltak a valódi világ gyakran meglehetősen felszínes elvárásai miatt – amelyeknek úgy érzik, képtelenek megfelelni –, felszabadultnak érzik magukat a szerepjátékosok között. A fantáziavilágban különleges képességekkel megáldott hősökkel azonosulhatnak. Az előnytelen külső, vagy a sportban nyújtott gyenge teljesítmény miatt háttérbe szoruló fiatal hirtelen a figyelem középpontjába kerülhet, népszerűvé válhat a játékosok világában.
]]>
