A könyvesboltba járók biztos többször is látták már azt a három vastag kötetet, amit a Szukits Kiadó jelentetett meg Raymond Chandler összes Philip Marlowe törtenete címmel. Keverik is aztán, hogy ki az író és ki a főhős, gyakran még a könyvesbolt munkatársai is.
A sakkozó detektív
Nem csoda: Chandler halhatatlan detektíve, Mr. Marlowe már rég önálló életre kelt, önálló mémmé, regényekben és novellákban üldözi a bűnösöket, Humphrey Bogart arcot is adott hozzá. Å a ballonkabátos, magányos, marcona detektív. Lássuk, miből ered ez az egész kultusz?
Rögtön érthetővé válik Marlowe híre és jelentősége, ha elolvassuk a történeteket. Három kötet jelent meg, mindegyikben három-négy regénnyel, illetve novellával. Az ötvenes évek Amerikáját rajzolja elénk Chandler hihetetlen érzékenységgel és érzékletességgel.
A második világháború épphogycsak elmúlt, virágzik a korrupció. Itt él a cinikus magándetektív, Philip Marlowe. Egyedül lakik, titkárnője sincs, irodájában csak egy régi csengő jelzi a kuncsaftot. Aztán bejön néha egy-egy gyönyörű szőke nő, és a lehető legnagyobb bajba keveri a detektívet. Marlowe magányos hős, nem angyal. Egyáltalán nem. Å is tudja, hogy más az igazság, más az erkölcs és más a törvény. Mocskos egy város ez, ahol él, és a rendőrség nem a rendet őrzi, hanem inkább csak saját tekintélyét. Cinikus figura, nincs szüksége senkire. A természet mégis meglágyítja, sokáig el-elnézi az útszéli fákat, esténként pedig régi partikat játszik újra igazi sakknagymesterekkel. Na jó, csak könyvből és csak a döntő lépéseket.
Ismerős a kép? Nem csoda. Két Chandler-regényt is megfilmesítettek már (Humphrey Bogarttal, mint már említettem), és ha hazamegyünk, szüleink könyvespolcán bizonyára találunk majd egy-két ilyen könyvet. Marlowe rezignált alakja évtizedekre meghatározta a férfiideált, beivódott a köztudatba.
Ponyva ez, de nem baj, mert pontosan ábrázolja a gazdagokat, a gyönyörű és kegyetlen nőket, a világot, és tényleg meglepő, hogy ki a gyilkos (én pölö egyik regényben sem jöttem rá magamtól). Lenyűgöző és izgalmas írások ezek tehát, és ami azért egy egyetemistának nem hátrány, a Szukits sem kér érte egy vagyont. És biztos vagyok benne, hogy az Elkéstél, Terry! végén mindenki sóhajtani fog egy nagyot.
A második világháború épphogycsak elmúlt, virágzik a korrupció. Itt él a cinikus magándetektív, Philip Marlowe. Egyedül lakik, titkárnője sincs, irodájában csak egy régi csengő jelzi a kuncsaftot. Aztán bejön néha egy-egy gyönyörű szőke nő, és a lehető legnagyobb bajba keveri a detektívet. Marlowe magányos hős, nem angyal. Egyáltalán nem. Å is tudja, hogy más az igazság, más az erkölcs és más a törvény. Mocskos egy város ez, ahol él, és a rendőrség nem a rendet őrzi, hanem inkább csak saját tekintélyét. Cinikus figura, nincs szüksége senkire. A természet mégis meglágyítja, sokáig el-elnézi az útszéli fákat, esténként pedig régi partikat játszik újra igazi sakknagymesterekkel. Na jó, csak könyvből és csak a döntő lépéseket.
Ismerős a kép? Nem csoda. Két Chandler-regényt is megfilmesítettek már (Humphrey Bogarttal, mint már említettem), és ha hazamegyünk, szüleink könyvespolcán bizonyára találunk majd egy-két ilyen könyvet. Marlowe rezignált alakja évtizedekre meghatározta a férfiideált, beivódott a köztudatba.
Ponyva ez, de nem baj, mert pontosan ábrázolja a gazdagokat, a gyönyörű és kegyetlen nőket, a világot, és tényleg meglepő, hogy ki a gyilkos (én pölö egyik regényben sem jöttem rá magamtól). Lenyűgöző és izgalmas írások ezek tehát, és ami azért egy egyetemistának nem hátrány, a Szukits sem kér érte egy vagyont. És biztos vagyok benne, hogy az Elkéstél, Terry! végén mindenki sóhajtani fog egy nagyot.Szegedi László
]]>
