Ismét beigazolódott régi kedvenc tételem, hogy nem kellahhoz feneketlen lelki mélységekbe, érthetetlen pszichodrámákbabocsátkozni ahhoz, hogy egy jó filmet nézzen meg az ember. Néha elégehhez egy kis lövöldözés, egy-két rosszfiú, na meg Willis bácsielengedhetetlen mackós mosolya.
Filmkritika: Willis bácsi visszatér – Túszdráma
Miről is szól ez a film? Mi is történik az ötletesfőcím-grafika utánő Senki sem fog nagyon meglepődni: Willis barátunkkiégett rendőr, egy tragikus üggyel a háta mögött egy békés kisvárosbaérkezik.
Itt aztán békés a sheriffélet, de a nézők ebből nemsokat tapasztalhatnak: pár fiatal vakmerően betör egy városszéli házba.Azért a tulaj se semmi, Kevin Pollack (naná, ki más is lakhat egy ilyenhatalmas, erődítményszerű, medencés, páncélszekényes házbanő) alakítja,és még a saját családja előtt is van némi titkolnivalója, ami miattpersze még nagyobb lesz a galiba, és a sheriff már megint meg kellmentsen pár embert.
Más ez mint a jól megszokott Die Hard, hiányzik belőle John MacClane cinizmusa, más a karakter teljesen. Leginkább a Kód neve: Merkúr-hoz hasonlít tehát, vagy a Zavaros vizeken című másik alkotáshoz, komor és izgalmas, az első jelenetet kivéve egyetlen nap története csupán.
Végigtudjuk, ki a gyilkos, nincs benne túl sok meglepő fordulat, de amellékszereplők kedvéért érdemes megnézni ezt a filmet. Érdekesek,emberszerűek, plasztikusak. Mindegyikük telitalálat: a csinoska, éppenkamaszodó lány, a képzeletgazdag kisfiú, az apa, akit Kevin Pollackjátszik, a betörő srácok. Na ők aztán tényleg minden pénzt megérnek, azegyik végig retteg, a másik folytonos vívódása tisztán kivehető. Aharmadik meg mintha maga a Sátán lenne, jön-megy, parancsolgat,lövöldözik… Ezek a srácok a film igazi főszereplői. Igaz, a háttérbenálló gengszterfőnök sem semmi, az ember elgondolkozik a film nézéseközben, hogy ki is itt a professzionális tárgyaló tulajdonképpen:Willis barátunk, vagy az álarcos pasas? Ki uralja a helyzetető
Deaz a legjobb talán, hogy egyetlen mozzanatot vagy szereplőt semerőltetnek túlságosan. Kényes az egyensúly, de sikerült megtalálni(talán a film utolsó öt perce nem kellett volna, olyan utólagodacsapott-ízű, de hát akkor sosem győzött volna a jó…) a kényesegyensúlyt. Látszik azért, hogy európai rendező készítette aTúszdrámát. Stílusos és szép képeket vetít végig a szemünk elé.Kellemes szórakozás a hideg téli estéken.
Szegedi László
]]>