Pontosan tíz évvel ezelőtt készítették az űrkutatók első felvételeiket a legutoljára felfedezett és talán a legkevésbé ismert bolygóról, a Plútóról. A felszín feltérképezéséhez a híres amerikai teleszkóp, a Hubble volt a tudósok segítségére.
{mosgoogle center}
A 76 éve, Naprendszerünkben utolsóként felfedezett, egyben legkisebb bolygóról addig keveset tudtunk. Mivel távolabb van a Földtől, mint bármelyik másik égitest a Naprendszerben, még a körülötte keringő holdak számáról is csak elképzelések vannak. (éppen tavaly május 15-én fedeztek fel további kettőt az addig ismert Charon mellett.) Továbbá még az is vita tárgya, hogy a Plútó egyáltalán bolygónak tekinthető-e, és nem csupán egy kiszakadt és elsodródott kőtömbnek a Kuiper-objektumok közül. Tény, hogy elnyújtott ellipszis alakú pályája utóbbiakhoz teszi hasonlatossá. Valamivel kisebb, mint a mi Holdunk, de a tömege csak ötödakkora.
Az űreszköz által Földre sugárzott képekből aztán fontos felfedezéseket tettek a NASA kutatói. Kiderült, hogy a Plútó teljes felületét jéggé fagyott nitrogén alkotja, ami a Nap melegének hatására kissé megolvad, sűrű párát képezve a felszín körül. Ez -230 fokra hűti le a bolygót. (Perdöntő bizonyítékokra azonban még majd’ tíz évet várnunk kell, akkor ér ugyanis a Kuiper-övbe az idén január 17-én indított New Horizons űrszonda.)
A Hubble teleszkóp még viszonylag fiatal eszköz, 1990 április 24-én juttatta ki a világűrbe a NASA (amely mellett az európai űrkutatási hivatal, az ESA is részt vesz a kutatásban). Kezdetben rengeteg probléma volt vele: ahányszor a Föld árnyékába került, remegni kezdtek a napelemtáblái, és ez nagyban zavarta a pontos megfigyeléseket. Ennek tetejébe még a giroszkópok fele is meghibásodott, így 1993 telén az Endeavour űrhajósainak nagyjavítást kellett végeziük rajta, máskülönben vége lett volna a Hubble küldetésének. Szerencsére az elemek cseréi sikerültek, és azóta is érkeznek az érdekesebbnél érdekesebb fotók a Földre, igaz, már nem sokáig, mert a NASA a leszerelését tervezi a jövő évben. Az optikai műhold-program második tagja, a kanadai MOST (Microvariability and Oscillations of STars) 2002 óta kering a világűrben, idén pedig a Francia Űrügynökség, a CNES igyekszik útnak indítani a COROT nevű távcsövét.
Kétségkívül a Hubble-nek köszönhet a tudomány páratlan űrfelvételeket: a Plútó nitrogénjeges felszínén kívül vele örökítették meg a Szaturnuszon lezajlott gigantikus légköri vihart, vagy éppen a szomszédos, Androméda galaxist. Az alig több, mint 13 méteres űreszközön egy 2,4 méter átmérőjű főtükör kapott helyet, és a teljes teleszkóp 12,3 tonnát nyom.
Képek: hubblesite.org
]]>
