ANTAL József, A harmadik fázis, Galaktika, 206. 52-59. A három(négy)lépcs?s biológiai fegyver ötlete még elég friss; de az is nagyon ügyes narrációba van öltöztetve. A nézőpontok sokfélék: egyoldalúan hallott telefon mint keret, a cselekmény jelene, a búcsúlevél közelmúltja, a novella régmúltja. Ezek természetesen folynak egymás után, hiba nélküli előadásban, amelyben monológ, dialógus, elbeszé-lés váltakozik. A cselekmény úgyszólván eltörpül a múltról való beszámoló mellett. A szerkezet nem arányos, különösen az első harmad kibontakozása vontatott. A csattanó jó. A lélekábrázolás – annak ellenére, hogy a szöveg nagyobbik része lelkifurdalásról szóló beszámoló – egysíkú, csupán jelzésekre szorítkozik. ANTAL József, IT és most, Hipergalaktika, 01. 54-64. Az alapötlet (a kínai technikai fölény trójai falova) ügyes, eredeti és időszerő, újkori félelmeket artikulál. Az ezt tartalmazó epikum – egy világméret? összeesküvés és az áldozatoldali zsarolás körüli titkosügynöki/bűnözői akció – érdekes események interglaciálisa, közjátéka: inkább jelzi, mintsem okozná a feszültséget. A szerkezetet fölgyorsíta-ná az in medias res kezdés, de minthogy a két fegyveres támadás közötti időben lefolyó, összeütközés nélküli ese-ményt tartalmaz, nincs elég erős fokozó hatása. A csattanó jól beépített és szellemes; csattanós jellegéből kicsit el-vesz az MI (Skynet) túlbeszélt, hosszú monológja. A két ukrán szereplő jól eltalált alak; annak ellenére, hogy a sze-repe kurta, Bogdan az élőbb személyiség, Lonya személyisége elnagyoltabb, szétfolyóbb. Kihagyott lehetőségként tartom számon, hogy a jövő Budapestjéről nem kapunk képet, noha a fogalmi jelzések (zsidó negyed, kínai negyed, Ritz, Duna pláza) megvannak; érdekes lett volna a Moszkvához szokott ukrán szemével látni magunkat és jövőnket. A két szereplő beszéde egyénített, de egészében az írói nyelv kissé színtelen. Az orosz szavak képzése nem mindig helyes (Goszudarsztvennij […] Insztyituti: többes számú főnévhez egyes számú jelző járult; Lonya férfinévként: talán majd a jövőben). ANTAL József, Végítélet-variációk, Galaktika, 211. 42-44. Az írásm? csupán ötletek halmaza; ezek jó ötletek, elismerésre méltók. Hozzá a környezet, a két jóbarát (fizikus és író) szintén jó ötletekből, eltalált apróságokból áll. B. KÓSA Katalin, A végső fázis, Új Galaxis, 11. 66-71. Érdekes, jó írás az elidegenedésről. Elemeiben nem eredeti, a szemlélő alapállás azonban az. Csak az egyes szám első személy? elbeszélőt jellemzi a szöveg, a kés?n eszmélő, enyhén konzervatív elbeszélőről elég alapos képet kapunk. Borongós, pesszimista jövőkép meglehetősen jó tolmácsolásban. BÁN János (Kim LANCEHAGEN), A.K.I. = Amnézia, Cherubion Könyvkiadó, 2008. (Cherubion Science Fiction, 36.) 303-350. Er?teljes, hátborzongató és korántsem elhessegethet? rémkép a médiakráciáról. Az alapötlet maga (a média nem-csak megörökíti, hanem serkenti és fenntartja a feszültséget, a harcot) nem új, de soha ilyen erőteljes epikumban még nem olvastam, és új a szappanopera-környezet is. A cselekmény nagyon feszült, az információadagolás tökéletes, az alakok rendszere kiegyensúlyozott, a személyiségek kiválóan vannak megalkotva (a személyesség és a nyilvánosság tudata!). A párbeszédek jellemz? erej?ek, célratör?ek. A környezetrajz puritán, de eltalált. BAROK Márk, Az ?szinte, Galaktika, 206. 74-83. Az alapötlet érdekes és eredeti, de ingatag erkölcsi alapokon áll. A kiinduló tétel ugyanis ebben az abszolút vég-letben nem értelmezhet? sem pozitív, sem negatív értékként: sem az állandó igazmondás, sem az állandó hazugság nem olyan érték, amely (így, abszolúttá kiterjesztve) tragikus veszteségnek vagy a társadalmi hanyatlásnak jele vol-na, sőt, abszolúttá kiterjesztve valószínőleg mindkettő fenntarthatatlanná tenné a társadalom működését. Az ingatag alapeszme azonban kiváló formában valósul meg. Az epikum, noha önmagában nem hordoz túl nagy feszültséget, szerencsésen egészül ki a tételezett jövő társadalomról adott információkkal, a harmadik szereplő jól megalkotott és ábrázolt személyiségével, bonyolult és érzékletes viszonyaival, valamint a környezet (nem a gazdag-ságával, hanem az eltaláltságával kiemelked?) rajzával. A szerkezet arányos, csattanója visszasugárzik a m?re, cini-kus mellékzöngéje egyben idéz?jelbe is teszi az ?szinteség mint szolgáltatás üzleti tisztességét. BIHARI Péter (Peter SANAWAD), Jane, ügyelj Csitára! = Amnézia, Cherubion Könyvkiadó, 2008. (Cherubion Science Fiction, 36.) 239-254. Bonyolult tudatcsere-kavalkád idegen bolygón a majomszerő ?slakosok és az űrhajósok között. Sok jó ötletet használ föl, de ezek nem rendeződnek fokozó sorba, nem erősítik egymás hatását (pl. az álom, a fa). Charles Darwson egy másik mitológiába tartozik, mint Jane és Csita, ide Tarzan kellene. A folyamat végül ésszerőtlen fordu-latokkal telít?dik; megoldása is megmagyarázatlan. A figurák elkülönítése nehéz, mert nincs határozott kontúrú sze-mélyiségük. CSUPOR Béla, Eric Mon két élete, Új Galaxis, 11. 38-53. A m?: sci-fibe oltott krimi. A sci-fi szál a klónozás, a krimi ennek fölhasználása b?nös célokra. Ez nem újdonság, még akkor sem, ha minden szereplő b?nös, erkölcsi diadal tehát nem születik, így nem is oldoz föl katarzissal. A jó, gyors felütés után a cselekmény viszonylag lassan bomlik ki. Megértését nehezíti, hogy a klón és az eredeti elkülöní-tése a nevekkel nem elég egyértelmű. A szereplők nem személyiségek, egyedi jellemük nincs. A helyszínek még jelzés szinten sincsenek fölvázolva. Nyelve korrekt, de színtelen. CSUPOR Béla (Corpus Laeb HADRYN), Felhőbolygó = Amnézia, Cherubion Könyvkiadó, 2008. (Cherubion Science Fiction, 36.) 267-287. Tragikus történet két bolygó légkörének szerelméről. A sérült űrhajó elpusztítja az egyiket, a másik az űrhajóso-kat. Horrorisztikus elemekkel dúsított, kalandos történet. Értéke maga a cselekmény, a figuráknak nincs határozott jellemük. Jelenetezése megfelelő, nyelve tömör. CSUPOR Béla, Katarzis, Új Galaxis, 11. 160-176. Jövőkép a médiakráciáról. A probléma élő – megoldás az exodus: valamilyen módon a valóság győzelme a virtualitás fölött. A cselekmény szálai jól adják ki a mintázatot igazgatótól az öregasszonyig. Az epikum némiképp többet jósol, mint megvalósít (bizonyos feszültségek nem oldódnak ki, vagy egyszerűbben fejlődnek ki, mint poten-ciálisan lehetne). Az alakok jól eltaláltak. A párbeszédeknek van egyéni jellegük. F. TÓTH Benedek, Mellékhatás = Mellékhatás, Bp., Graal Könyvek Kiadó, 2007. 135-154. A klasszikus időcsavar ügyesen elgondolt ötlete, kell?képpen vegyül benne a magyarázat és a homály. Ráadásnak az emberiség álma, a fitté tev? sugárzás. Epikuma gyors, a párbeszédek gördülnek; a környezet rajza csak jelzett, bár az élőfa-burkolat tetszet?s ötlet. F. TÓTH Benedek, Pillanatfelvétel, Galaktika, 211. 66-74. Az alapötlet egyéni és új (az emberiség utolsó perceit megörökít? fotók mint pályaművek), bár csillagászatilag ir-reális. A cselekmény nem eléggé célirányos: a feszültség kettős irányú, részben az emberiség, részben a főhős és a pályadíj sorsa felé irányul. A két feszültség nem erősíti egymást, hanem negatív interferenciát kelt, oszcillálva a két irány között. A főhős személyisége árnyalt és gazdag; költ?i a csillagászati felvételeket tolmácsoló nyelv. F. TÓTH Benedek, Showtime = Mellékhatás, Bp., Graal Könyvek Kiadó, 2007. 179-199. Az ötlet (a médiafogásnak szánt invázió valódi) nem új. A kivitele jó, az epikum gyors és célratör?, egyetlen fölösleges szó nélkül. Az alakok jól eltaláltak, a párbeszédek peregnek. A megoldás kicsit melodramatikus. FEDINA Lídia, Hazatérés, Galaktika, 209. 44-46. Az ötlet (hazatér? űrhajósok megváltozott világot találnak) nem új, és a különböző méret? emberek ellentétét Jó-kai Mórtól kezdve többen megírták. Maga a feldolgozás eleven, de nem epikus jellegű. A szerkezet arányos, jó a feszültségív, s az utolsó mondatig kitart. A két szereplő életteli, bár beszédük, viselkedésük nem domborítja ki elég-gé a tételezett személyiségkülönbséget. A nyelv eleven. FEHÉR László, Betanított = Erato, Bp., Delta Vision Kft., 2007. 243-268. A fölvetett probléma (alternatív igények kielégítése, modern munkaszervezési módszerek) létezik, így a téma időszerő és eredeti. A cselekmény csapongva tart a homályos cél felé, a szerkezet egyvonalúsága ellenére zaklatott és szétszórt. A szöveg szükségtelenül homályos; a megoldás nem látszik összhangban lenni a fölvetett problémával. GAJDÁCS Ádám, Zuhanás, Galaktika, 213. 36-54. Az alapötlet – az egymásnak ütköz? két civilizáció egy-egy ?rvadász pilótájának utolsó órája – részleteiben új, bár egészében ismert. Az ezt hordozó cselekmény azonban elhanyagolható: a novella már a tétlenül lefelé hullástól veszi föl a fonalat, és halad a halálukig. Az író inkább a pusztulásig vezető univerzális történelem elmondását tekint-hette fő feladatának, némi oldalvágással az óriás multicégek felelőtlensége, a kolonializációs politika irányában. A soványka cselekmény azonban rendkívül bonyolult narrációban ölt testet: makroméretbena hadjárat és a hozzá veze-t? események földi és n’koray szemszögből; mikroméretben a két űrhajós néhány emlékének és gondolatának leírá-sával; csattanó gyanánt, de teljesen szervetlenül csatlakozik hozzá a bolygó még preindusztriális szinten élő népessé-ge egyik tagjának zárszava. A bonyolult szemszögváltások nem elég jellegzetesek (nincsenek elkülönítve sem nyelvi, sem nyomdai eszközökkel), különösen a makroszint? események elbeszélésekor néha alig észrevehet?k, de mikroszinten is eléggé egysíkúak. Annak ellenére, hogy két különböző civilizáció halálra menő képviselőit ábrázolja, az ábrázolás felületes, a különbségek küls?dlegesek, a figurák személyiségekké nem válnak, az olvasó rokonszenvét nem ragadják meg. A technikai leírások mellett nem kapunk képet egyetlen színhelyről sem, még a pusztuló ?rvadászhajók belsejéről sem, sőt a hangsúlyos helyzetbe került, zárórésznek szánt „harmadik nézőpont” is csak néhány általános vonással van jelen. A nyelv korrekt, de arra elégtelen, hogy az olvasó figyelmét megtartsa (teljesen hiányzik belőle a képszerőség vagy szellemesség). HAJDÚ Éva, Iuc1ph3R, Galaktika, 215. 74-75. A „kis apokrif” a társadalmat irányító MI megszületésének ismert ötlete, egyéni jellegét a bibliai teremtésmondára való állandó utalásai, párhuzamai adják. Az ötlet mellett elenyész? a cselekmény, nincs környezet- és személyiségábrázolás. Az ötlet kifejtése ügyes és arányos; a biblikus és számítógépes nyelv egybejátszása ihletett. HERR Nándor (Tim MORGAN), Lélekveszt? = Amnézia, Cherubion Könyvkiadó, 2008. (Cherubion Science Fiction, 36.) 215-224. A klónkészítésről; kicsit mélyebben az emberi lélek lényegéről és a tudós felelőtlenségéről szóló m?. A cselek-mény aszimmetrikus, eleinte az elítélt, végén a bíró a hőse, ez zökkenőt okoz. Emellett van a cselekménynek még egy vonulata, az elítélt és a tükörüveg mögöttiek viszonya, bár erre sosem kapunk magyarázatot: talán a humor szí-nez? hangja végett került bele, ám az írói/olvasói nézőpontot zavarja. A motiváció ügyes, ez pótolja a személyiség-ábrázolás (rövidségből fakadó) hiányát, s pótolnia kell a környezetleírást is. Párbeszédei célratör?k. HORVÁTH Éva, Szerezz energiát! = Erato, Bp., Delta Vision Kft., 2007. 291-313. Szatirikus ötlet idegenek szexuális szokásairól és az ?rben elakadt űrhajó energianyeréséről. Eredeti a téma, a cselekmény egyenes vonalú, de mindvégig eleven, a lassabb ritmusú részeken átsegíti a legénység gúnyolódása (egyúttal színez? hangulati elem). Az energianyerés leírása egyszerre tölti be a megoldás és az elégtétel funkcióit. A jellemzés ugyan vázlatos, de a vernaiak leírása kárpótol ezért. JOBBÁGY Tibor (Marco CALDERA), Csússz! = Amnézia, Cherubion Könyvkiadó, 2008. (Cherubion Science Fiction, 36.) 289-302. Igazán eredeti ötlet a kipróbált epikumhoz: a rabok csigafutamban nyerhetik meg szabadságukat. Az egy ötletre épül? cselekmény célszerően, a kell? ütemben fut előre, fölösleges kitér?k nincsenek. A figuráknak nincs körülhatá-rolt jellemük, a főhőst, a sportszerő bűnözőt kivéve. Minden elem ügyesen szolgálja a csattanót. KASZTOVSZKY Béla, Vissza az erd?be!, Galaktika, 214. 44-52. Az alapellentét (gépesített város – érintetlen erd?) ismerősnek tűnik, ám a novella második felében már látszik, hogy ez eredeti, vadonatúj felfogása a témának: itt a gépesítés túlterjed a városon, s az érintetlennek hitt erd?t is besugározza. A narráció azonban ezt ravaszul csak az olvasó számára teszi láthatóvá, az elbeszélő h?sről a novella folyamán fokról fokra derül ki, hogy álmodozó, viszonya a természethez naiv: voltaképpen nem ismeri a természetet, és minden lázadása ellenére nem tudna élni a civilizáció kényelme nélkül. Ez a narráció nagyon fegyelmezett, gon-dos és kicentizett előadást kíván, s ebben valósul meg. Így a kettősség a valóság és a főhős hiedelmei között hatalmas érzelmi feszültséget kelt. A főhős gondosan jellemzett, árnyaltan ábrázolt alak, jó hordozója az alapötletnek. A város és az erd? rajza mini-at?r m?remek, ráadásul a narrátor egyre érezhet?bb „fénytörésével” ábrázolva. KENESSEI András, Raondaoh, Galaktika, 209. 78-84. A m? témaköre három szálból tev?dik össze. A „rétegzett világ” ötlete nem új, a „mi nézünk valakit, valaki néz minket” gondolatkör már sokakat megihletett. Az, hogy az egyik réteget itt Isten és szentjei-angyalai képezik, szintén nem egyedülálló. A három szint elkülönítése jó, de végül az egymásra vonatkozásra az olvasó nem kap referencia-pontokat. A három szint epikumai önmagukban nem tartalmaznak érdekességet, noha a bennük fölbukkanó alakok jellemz?k, érdekesek, és a saját egyedi nyelvükön beszélnek. KÉPES Gábor, A közös nevez?, Galaktika, 208. 46-48. Az alapötlet (az elektronikus világ összeomlása utáni leletmentés) szellemes, eredeti, talán több is rejlene benne, mint amennyit a jelenlegi cselekmény érvényre juttat. A novella cselekménye csak alibi az ötletek elmondására. Ezek az ötletek nagyszerőek: a sci-finek joga van önmaga (humoros) szemléletére, legendáriuma megalkotására, s ebben a novella nyelvileg nagyszerőt alkot. Az internet-emlékek fölbukkanása az internet utáni világban szintén szórakozta-tóan eredeti. KÉPES Gábor, Megálló, Galaktika, 205. 48-50. Az alapötlet (bomló civilizáció, túlhajtott fogyasztói társadalom) időszerő, a fölvázolt jövőkép borongós és rész-leteiben ismerős. A novella hangulata megejt?en nyomasztó, ennek nyelvi kifejezése is hatásos. Az alapeszme refle-xiókban valósul meg, az epikum elhanyagolható, s nincs összefüggésben az eszmével. A halvány cselekmény a han-gulatot hivatott erősíteni, különösen az elszigetelten fölvillanó nőalak, amely erőteljes életszerőségével személyes ihletettséget sugall. Egyéb személyiségek, még a főhősnek tekinthető centrális figura sem kapnak gondos lélekábrá-zolást. KOVÁCS T. Mihály (Michael T. CRICKET), A rablás, Galaktika, 216. 36-40. Sci-fi elemekkel megalkotott krimi. Az ötlet eredeti, a megírás jó mesterségbeli tudással készült. Arányos a szer-kezet, jó a csattanó. Krimiként erénye a kiváló logika, ügyes következtetések. A műfaj megengedi, hogy ne bíbelőd-jék környezet- és személyiségábrázolással. Nyelve célratör?. KOVÁCS T. Mihály (Michael T. CRICKET), Az Elveszettek Kocsmája, Galaktika, 207. 56-58. A novellának egyszerűségében, a sci-fi eszközeivel sikerült megragadnia a modern otthontalanság, elidegenedett-ség problémáját/életérzését. A rövidke cselekményben a párbeszédek dominálnak, azokból bomlik ki az alapeszme, elkerülve a didaktikus kifejtést, inkább az érzékeltetés eszközével. A szerkezet célratör?, a három alak jól eltalált (különösen Vénkutya), beszédük egyénien jellemzett. A színhelyül szolgáló galaktikus krimó hangulata megejt?en jó. KOVÁCS T. Mihály (Michael T. CRICKET), Csak egy lövés, Hipergalaktika, 01. 132-141. A téma, bár jövőbelinek látszik, nagyon is konkrét és valós; előadása eredeti. (Egyébként igen ?si a téma, közép-kori változata a Joviniánus-szüzsé, modern változata a Filofax c. film.) Az epikum (az identitás elrablása) pontosan a téma kifejtésére irányul. A cselekmény jól és gyorsan gördül, az érdekl?dést mindvégig fentartja és fokozza; ehhez képest a megoldás váratlanul gyorsan következik be, és kicsit ellaposodik. Ebben a változatban nagyon könnyen megússza a h?s az identitás elvesztését, csak annyi kár éri, hogy egy szerető hitvesnek kell fuvaroznia és a házba bebocsátania; az olvasó ennél valószínőleg nagyobb nehézségekre számított. Emiatt a szerkezet túlságosan aszim-metrikus. Nagyon jól sikerült a főszereplő professzor alakja, verbális jellemzés nélkül, a beszédéből, a cselekedeteiből komplex személyiség áll előttünk. Bár az autóban megtartott tanári konferencia az első pillantásra szervetlenül lát-szik a cselekményhez csatlakozni, a jellemzés szempontjából nagyon fontos szerepe van (humorérzék a főszereplő-ben, tanári kvalitások, korrektség), és a humor jóles? hangjával színezi a novellát. A feleség alakja a kevésbé alapos jellemzés ellenére életteli. A komputervezérelt otthon és autó által jellemzett jövőbeli modern környezet képe hason-lóan plasztikus. KUKLIS István (Steve KUKLIS), Egy nem mindennapi lehetőség, Hihetetlen, 2007. máj. 38-39. Eredeti és szatirikus ötlet: az öt kapcsolási lehetőség? Világok Közötti Telefon, amelyet azonban a birtokos csak egyszer használhat, tehát sosem használja. A nagyszerő ötlet epikuma azonban a hosszú beszerelési műveletre és a rövid csattanóra sz?kül, némi elégedetlenséget keltve. Maga a cselekmény gyors, feszült és szellemes, leírásai érzék-letesek és képszerőek, néhány képe emlékezetes. KUKLIS István (Steve KUKLIS), Az utolsó esély, Hihetetlen, 2007. aug. 38-39. Bájos írás, bár SF-jellege kérdéses: a lélekvándorlás hagyományosan a fantasztikus, de nem a tudományos-fantasztikus irodalom témája. Maga az alapötlet kellemesen eredeti: az ifjú, de jóravaló bankrablónak palotapincsi-ként kell továbbélnie. A szerkezet arányos, a cselekmény jól gördül (bár van benne logikai gikszer: ha már nyomát vesztették a rendőrök, békén hazamehetne villamossal is, mégis száguldozni kezd a lopott autóval, fölhíva magára a figyelmet; a palotapincsit, ha annyira kutyabarát, a zsebében is elvihetné, de mondjuk nyakon ragadhatná, hogy könnyebben fusson). A csattanó valóban meglepetésként érkezik. Fő erénye a plasztikus leírásokban rejlik, jó láttató erővel képes leírni a bankalkalmazottakat, gazdagék kertjét stb. KUKLIS István (Steve KUKLIS), Miss Tipit, Hihetetlen, 2007. dec. 38-39. A novella arra a meglepetésre épül, hogy az öreged? pincérnőről kiderül, amit a környezete tudott, de az olvasó nem: hogy valójában robot. De mivel ez már a novella felénél kiderül, csattanóként nem funkcionál: a novella még hátra lévő fele csak ráadás funkció nélkül: a színes robotdivat ezt már nem tudja éltetni, csattanó szerepet nem tud betölteni. Megkapó a m? első felét átleng? kisvárosi hangulat. LACZA Gábor, Túlélők, Hipergalaktika, 01. 92-95. Az alapötlet érdekes, újszerő és elemeiben eredeti (világméret? kihalás az iwiw-hálózatok mentén). A novella voltaképpen múltidéz? beszámoló, cselekménye nincs, hacsak a bibliai teremt? aktust nem tekintjük cselekménynek. (A biblikus hivatkozást a Sára név használata kicsit szájbarágóssá teszi.) A diadalmas teremtés azonban nem korrelál az őt megelőző apokaliptikus pusztulással és a nem említett, de nyilvánvalóan bekövetkezett civilizációs összeomlás-sal, a létrehozandó új nemzedék ?semberi életével. Ez a hiteltelenség kiüresíti az egyébként arányosan épített szerke-zetet. Annak ellenére, hogy a végére kiderül: én-történetről van szó, a narrátor személyisége homályban marad. Az író a pusztulás képi ábrázolásáról is lemond. Ez siklatja ki a novella hangsúlyát: hogy képileg csak a magányos ember-pár nászát ábrázolja. A képszerőség hiánya a nyelvet színtelenné teszi. LÁSZLÓ Zoltán, Lyukak az égen, Metagalaktika, 9,5. 170-174. A méretkülönbségek miatt eltér? civilizációk ismert ötlete ezúttal érdekes, új tárgyalásban kerül elő. A cselek-mény az előre érzékelhet? ellentét dacára mindvégig meg?rzi báját, a szükséges feszültséget. A jövő lakása remekül poentírozott, tudományos háttere ügyesen el van rejtve. A jövő életmódot nagyon jól érzékelteti. A felbukkanó két alak két kiválóan jellemzett személyiség jól kidomborított ellentétben, cselekvéstől beszédig egyaránt. Az apró hu-morlehetőségek nem maradnak kihasználatlanul („Valami üzemzavar lehet”). LÁSZLÓ Zoltán, Mélyebb rétegek = Erato, Bp., Delta Vision Kft., 2007. 269-290. Borongós, nyomasztó kép a távolabbi jövő technika-uralta szexuális szokásairól, életmódjáról. Az ötlet eredeti. A cselekmény nehezen bontakozik ki. A figurák megragadóak. A főhős sokoldalúan, a gondolatok szintjéig hitelesen jellemzett személyiség. A novella legnagyobb értéke a cselekményből, alapos és ihletett környezetrajzból, a főhős gondolataiból áradó egyöntető hangulat. LÉVAI István, Neurális mozaik, Hipergalaktika, 01. 164-167. Az alapötlet (az orvostudomány jövője: sérült agy helyreállítása neuronhálóval) új, egyedi és ötletes. A narráció (a sérült belső érzékelései, párbeszédben a neuronhálóval) ügyes. A hordozó cselekmény jól juttatja kifejezésre a gondolatot, de ha célja a megdöbbentés volt (a gyermek mégis meghalt), akkor nem domborította ki eléggé, hogy a gyermek élete a sérült számára fontos (ennek kulcskérdéssé kell válnia, mert ez mintegy elfogadhatóvá teszi az ő élete áldozatát), így a meglepetésnek nincs elég súlya. Ráadásul az orvos szavai szerint a valódi emlék akkor fog felbukkanni, amikor a sérült elviseli, tehát az összeomlás lehetősége kizárt. A főhős belső, lelki jellemzése sem hangsúlyozza ezt eléggé; máskülönben árnyalt, jó képet ad a h?sről. A steril orvosi környezet rajza megfelelő. NEMERE István, Száz év szerelem, Metagalaktika, 9,5. 104-106. Az ötlet érdekes – a relatív idő hatása a házasságra és a családi életre -, ebben a feldolgozásban új (elidegenedés a családtól). A megvalósulás célszerő: érzékeltetni kell az évtizedek eseménytelenségét. Ez persze azt eredményezi, hogy az epikum szerény, a feszültség csekély: a tantétel és bizonyítás intellektuális kérdéssé válik. A szereplők csak küls?leg jellemzett, elvont alakok. Minthogy tantételszerő, környezetrajzra egyáltalán nem kerít sort. Így egészében korrekt, de eseménytelen és kicsit színtelen lesz az írásm?. PIGNICZKY Ágnes, Három variáció, Új Galaxis, 11. 127-129. Valójában három kis írás (Átlépés, Találkozás, Várnak ránk az almafák). Ezek csak szó-indukálta játékok, egye-dül a harmadiknak van értékelhet? háttere. Ez igazi novellává is lehetne, ha nincs terjedelmi korlát. RIPP Gábor (Gabriel WRAITH), Eredményes fogyókúra = Amnézia, Cherubion Könyvkiadó, 2008. (Cherubion Science Fiction, 36.) 255-266. Jó ötletből készült, jó csattanóval végz?d? m?: a férj hazatérési feltétele, a 100 kg földi körülmények között értend?. (Kicsi zökkenő, hogy akkor kp volna a helyes: a kg tömeget jelöl, az pedig nem változik súlytalanságban sem.) A szerkezet jól tagolja a csattanóhoz vezető eseményeket, a figurák jól eltaláltak, a veszekedések klasszikusak. A szövegezés sokszor veszi azonban el az illúziót az erőltetett nyelvi humorral: protonvájár, gigantoszték, lanyha Martin, Lancehagen-kolónia – ez némi amat?r színezetet ad az írásnak. SINKA Miklós (Nick WRAITH), A lázadás = Amnézia, Cherubion Könyvkiadó, 2008. (Cherubion Science Fiction, 36.) 163-186. A kigondolt alaphelyzet (két régtől fogva háborúzó kupolaváros egyike rájön, hogy életét és harcát kívülről ma-nipulálták) érdekes (bár elemeiben ismert), és számos további lehetőséget vet föl. Itt ezeket az író föláldozza egy csattanónak szánt mondatért, amely epikusan annyira előkészítetlen, hogy csattanó helyett félbevágás érzetét kelti. A szereplők nem hús-vér figurák, elsősorban kalandtörténetről lévén szó ez nem okozna problémát. A cselek-mény pereg, bár feszültsége elég egysíkú: a bevezetés izgalmasabb lehetőségei után csak a kézitusa eseményeire korlátozódik, s bizonyos helyeken az elhihetőség határain kívülre kerül. Néhány apróság. Az ildomos = illend?. „Nem akarta óhatatlanul kikapcsolni” (169) – az óhatatlanul azt jelenti, kivédhetetlenül. Hát ha ezt akarhatta vagy nem akarhatta, akkor itt értelmetlen a szó. „Zárt kapukat dönget” – ilyen szólásunk nincs, a szólás tárt kapukat emleget, s az értelme ezért más. SZABÓ Lehel (Chuck PALMER), Náthaláz = Amnézia, Cherubion Könyvkiadó, 2008. (Cherubion Science Fiction, 36.) 187-219. Valójában orvoskrimit olvasunk járvánnyal, felelőtlen kutatással a biológiai fegyver után, ám végül kiderül, hogy emberi meggondolatlanság okozta a tragédiát. A cselekmény ehhez illően fordulatos, külön bája a belesz?tt narrációs trükk, amely a végén tréfás csattanót tesz lehetővé, becsapva az olvasói várakozást. Személyiségábrázolásról alig beszélhetünk, a megfelelő dramaturgiai pillanatokban mindig fölbukkannak a megfelelő megoldások (orvos, hekker, magnéziumfáklya stb.). A környezetrajz csak a célszerőség mértékében van jelen. SZÉLESI Sándor, Egy cég telefonnal, A láthatatlan város, 13378. Nagyszerő és egyedi ötlet az időutazás, a múlt kijavítása témájának ez az igen speciális alkalmazása: a terhességmegszakítás megelőzéssel. Az eredeti ötlet tökéletes ritmusú epikumban valósul meg, jól jellemzett szereplőkkel. A környezetleírás vázlatos, de illeszkedik a cselekményhez. SZÉLESI Sándor, Guberálók, Galaktika, 209. 78-81. Az alapötlet, ha részleteiben nem is, de egészében új és eredeti (a guberálók véletlenül beindítanak egy idegen szondát). Az ötletet hordozó cselekmény szellemesen új (a guberálók: mint a lomtalanítások haszonélvez?i a jövőben). A szerkezet az érdekl?dést mindvégig fenntartja. A végső ellentét a galaxis ökonomikus rendjét tisztelő ember és a guberálók által fölriasztott idegen civilizáció között csattanóként is funkcionál. A novella legjobb alkotórésze a három ?rroma, az ő beszédük, cselekedeteik teszik élvezetessé a novellát. SZÉLESI Sándor, Halálodig, halálomig, A láthatatlan város, 20360. Az új találmányok veszélyei témakör alkalmazása: gondolatátvitel speciális célra. Az ötlet (a házastárs fejébe be-lelátni) nem új (az orosz irodalomban már találkozhattunk vele), értéke az elhidegül? házasság rajza, a gyanakvás, a zöldszem? szörny, a vívódás és a rettenetes bizonyosság ábrázolása. Az epikum szerény, de a lélekábrázolás elmélyült, árnyalt: valódi, vívódó egyéniségeket állít elénk. A környezetrajz vázlatos, a párbeszédet belső beszéd helyettesíti. SZLOBODNIK Gábor, Az idő börtönében = Pirkadatra várva, Bp., Mithol, 2007. 216-234. Bár a „párhuzamos idősíkok” kifejezés a sci-fibe sorolhatóvá teszi a művet, témája és jellege szerint nem annyira tudományos-fantasztikus, mint fantasztikus novelláról van szó. Az ötlet eredeti szerkesztménye a különböző való-ságsíkok találkozásának. Cselekménye nem túl gazdag (a vonattal való találkozásokat séták és nem túl mély elmél-kedések tarkítják). A narráció ügyes (rendőri jelentés és mellékletei). Élvezetes a diósgy?ri, jól láthatóan bens?sége-sen ismert helyszín rajza. A főhős jelleme némiképp kialakulatlan, de fiatalemberről lévén szó hihető. A megírásban egy-két helyütt zavaró célszerőtlenségek bukkannak elő. TÓTH Norbert (Allen NEWMAN), Élet a Marson = Amnézia, Cherubion Könyvkiadó, 2008. (Cherubion Science Fiction, 36.) 225-237. Játékos tudatcsere-baleset a marsi pilóta és a marsi ?slakos (plusz az űrhajókapitány-nő) között. Az ötlet jó, a cse-lekmény érdekes. A szerkezet pontosan alkalmas a célra. A párbeszédek jobban is kihasználhatnák a humor lehető-ségeit. TÓTHNÉ BARANYAI Judit, Úton hazafelé, Új Galaxis, 11. 135-148. Nyomasztó, semmi (érzelmi) kárpótlást nem kínáló írás. Az epikum végelemzésben egy fogolyszöktetés történe-te, eredetiségét az adja, hogy a vérengz? idegen, valamint ember-felesége és fia egymást szöktetik meg az emberek fogságából, hogy az idegenek inváziója elől biztonságba kerüljenek. A cselekmény egyvonalú, a kezdeti vontatottság után végül nagyobb fordulat és feszültség nélkül lezajlik, csattanót nem tartalmaz. A személyiségábrázolás nagy hiányossága, hogy nem ad magyarázatot a nő árulására: miért állt át a kannibál idegen oldalára, segíti megszökni emberek legyilkolása árán. Epikus hiány, hogy nem látszik a kiszabadulása óta eltelt öt év érzelmi útja, talán az ér-zelmi kulcs; a várható megoldás – az emberiségből csak a nevelőapjához asszimilálódó embergyermek marad – emi-att nemcsak fenyeget?, hanem pesszimista is, és egy magyarázat nélkül maradó értékválságról tanúskodik. Személyi-ségábrázolása vázlatos, környezetábrázolással nem foglalkozik. VASTAG Zoltán, Naptánc, Új Galaxis, 11. 149-151. A történet végeredményben bizonyos rovarok (skorpió, fekete özvegy stb.) utódnemzése idegen civilizációra al-kalmazva. Az idegen nász leírása némi idegen környezetrajzzal párosul.]]>