Ugyanarra az emberre emlékezünk ezzel most, aki annak idején a Második Világháborúban a Királyi Légierőnél önkénteskedve részt vett a radar nevű, mára már a mindennapi életünk részét képez?, ámbátor akkoriban szupertitkos eszköz kifejlesztésében és ugyanarról az emberről, aki 1945-ös Extra-Terrestrial Relays (Földön kívüli relék) publikációjában előrevetítette a kommunikációs szatelitek eljövetelét. Többek között, mert egyéb víziói is voltak arról, hogy hogyan is fog kinézni az elkövetkezendő jó pár évtized, miket össze is gyűjtött A jövő körvonalai (Profiles of the Future) című könyvében. "Bármely kell?képpen fejlett technológia megkülönböztethetetlen a mágiától." Semmit sem tudott elaprózni, hihetetlenül termékeny íróként csaknem 100 könyvben hagyta ránk a hittételét, miszerint az emberiség sorsa igenis a földön kívüli világban rejlik. Csak ki kell, de ki kell nyúlnunk érte. Az egész életét és egész munkásságát hihetetlenül erős hit jellemezte, hit az emberiségben, hogy igenis valami célunk van a világban – és ez a rendíthetetlen hit és tudat volt az, aminek számos átüt? erej? könyvét is köszönhetjük, mint a Gyermekkor vége, a Város és a csillagok, a Randevú a Rámával vagy éppen a mindenki által ismert 2001: ?rodüsszeia. Ez utóbbinál mindenképp érdemes egy percre visszaemlékeznünk HAL-re, pontosabban HAL 9000-re, kinek személyén – és igen, szándékos a szóhasználat – keresztül betekintést nyerhettünk a mesterséges intelligencia egy újfajta értelmezésébe. A könyv, és az írója már 1968-ban olyan gondolatokat ültetett olvasóinak fejébe, mint beszéd- és arcfelismerés, szájról olvasás, digitális érzelmek. Nem nagyon tör?dött soha olyasmikkel, hogy "3 törvény", amiért én különösképp nagyon szerettem. Az elmúlt 60 év tudományos és irodalmi életének magasan kiemelked? alakja volt, munkásságának hatása, határai gyakorlatilag felmérhetetlenek. És igen, most már biztosan mindenki tudja kiről van szó. Ma, 2008 március 19.-én meghalt Arthur C. Clarke, a science-fiction irodalom egyik utolsó óriása, emberi tudatok millióinak formálója, lelkes búvár, tudós, az ?rkutatás előmozdítója, álmodozó és elszánt, valamint különösen tehetséges jövend?mondó. Aki mindig is azt szerette volna legjobban, ha az utókor Íróként emlékezne rá. Három hónappal ezelőtt, 90. születésnapján még három kívánságot fogalmazott meg és juttatott el a világnak videoüzenet formájában. Hogy szeretné, ha a világ a tiszta energiaforrásokat részesítené előnyben, ha végre rendeződne a helyzet és béke lenne választott hazájában, Srí Lankán és megbizonyosodhatna az emberiség a földönkívüli lények létezéséről. Mintha azért fogalmazta volna meg ezen dolgokat, hogy emlékezzünk rájuk pontosan akkor is, amikor ő már nem lesz. Hogy tudjuk mik azok a dolgok, amik fontosak. És hogy mi higyjünk helyette továbbra is. "Van annak a ténynek valami reményteli szimbolikája, miszerint a zászlók nem lobognak vákuumban."
Hát én hiszek. Viszontlátásra, Mr. Arthur C. Clarke!]]>