A hazai blogoszférát is megrendítette Sir Arthur C. Clarke halála – sokan búcsúznak el az SF irodalom eltávozott óriásáról blogjukban. Igyekszünk összegyűjteni (és folyamatosan frissíteni újabbakkal) a szerzőnek ajánlott postokat. Sayed az SFportalra is írt már egy visszaemlékezést, de a saját blogjából sem maradhattak el a szomorú szavak: "[…]próbálok nem arra gondolni, hogy már sosem fog ilyeneket írni. Írni. Élni… Bár ez utóbbiban nem vagyok biztos. Ha létezik az élet színpadán is olyasmi, mint ami a színházakban a darab végén – hát akkor ?T most biztosan visszatapsoljuk. […] Majd elolvashatjuk Arthur C. Clarke egyik legkedveltebb novelláját, az Isten kilencmilliárd nevét. F. Tóth Benedeknek szintén ez a novella jutott eszébe elsőként a hírről.
“Odafent szépen, sorban kialudtak a csillagok.”
Ez az utolsó mondata Arthur C. Clarke, Isten kilencmilliárd neve című novellájának.
Ez az a novella, amelyik olyan nagy hatással volt rám, hogy azóta vágyom arra, hogy tökéletesítsem magam e rövid műfajban.
Isaac Asimov, Ray Bradbury, Stanislaw Lem, Philip K. Dick, Arthur C. Clarke.
Arthur C. Clarke halott.
Véget ért az alapítók kora.
Hajnalodik.
Emlékezzen rá valamennyi m?hold, amely fent rója az eget – talán összefutnak. Vigyázz ránk, Csillaggyermek! – mondja Berényi Konrád, majd így folytatja: Clarke "tudományosan" írt, azaz mindig volt valamilyen valós alapja annak, amit kitalált. Okos, igazi technokrata ember, aki például feltalálta a m?holdas távközlést (? írta le az elvét), és akinek az utolsó pár könyve már mind olyan volt, mintha úgy érezné: ennyi volt ebben az életben. Végül itt lett vége.Egyébként internet függ? lett öreg napjaira, képes volt órákig válaszolgatni a rajongók e-mail-jeire a távoli Sri Lankáról, ahova költözött. És büszke volt a sok nyelvre lefordított írásaira. A polcán vannak magyar kiadások is belőle. További blogbejegyzések