A hazai blogoszférát is megrendítette Sir Arthur C. Clarke halála – sokan búcsúznak el az SF irodalom eltávozott óriásáról blogjukban. Igyekszünk összegyűjteni (és folyamatosan frissíteni újabbakkal) a szerzőnek ajánlott postokat. Sayed az SFportalra is írt már egy visszaemlékezést, de a saját blogjából sem maradhattak el a szomorú szavak: "[…]próbálok nem arra gondolni, hogy már sosem fog ilyeneket írni. Írni. Élni… Bár ez utóbbiban nem vagyok biztos. Ha létezik az élet színpadán is olyasmi, mint ami a színházakban a darab végén – hát akkor ?T most biztosan visszatapsoljuk. […] Majd elolvashatjuk Arthur C. Clarke egyik legkedveltebb novelláját, az Isten kilencmilliárd nevét. F. Tóth Benedeknek szintén ez a novella jutott eszébe elsőként a hírről.

“Odafent szépen, sorban kialudtak a csillagok.”

Ez az utolsó mondata Arthur C. Clarke, Isten kilencmilliárd neve című novellájának.

Ez az a novella, amelyik olyan nagy hatással volt rám, hogy azóta vágyom arra, hogy tökéletesítsem magam e rövid műfajban.

Isaac Asimov, Ray Bradbury, Stanislaw Lem, Philip K. Dick, Arthur C. Clarke.

Arthur C. Clarke halott.

Véget ért az alapítók kora.

Hajnalodik.

László Zoltán így búcsúzik:

Emlékezzen rá valamennyi m?hold, amely fent rója az eget – talán összefutnak. Vigyázz ránk, Csillaggyermek! – mondja Berényi Konrád, majd így folytatja: Clarke "tudományosan" írt, azaz mindig volt valamilyen valós alapja annak, amit kitalált. Okos, igazi technokrata ember, aki például feltalálta a m?holdas távközlést (? írta le az elvét), és akinek az utolsó pár könyve már mind olyan volt, mintha úgy érezné: ennyi volt ebben az életben. Végül itt lett vége.

Egyébként internet függ? lett öreg napjaira, képes volt órákig válaszolgatni a rajongók e-mail-jeire a távoli Sri Lankáról, ahova költözött. És büszke volt a sok nyelvre lefordított írásaira. A polcán vannak magyar kiadások is belőle. További blogbejegyzések
]]>