Becslések szerint – s ezt egyesek a legoptimistább forgatókönyvnek tartják – a világűrben száguldó roncsok száma 50 év múlva meghaladja majd a bolygónk légkörébe visszatérő és ott elégő hulladék mennyiségét. S mivel a Föld körüli űreszközök száma folyamatosan nő, az ütközéseknek is egyre nagyobb a kockázata.

Egy éve, hogy az Egyesült Államok űreszközök követését végző katonai szervezete (United States Space Surveillance Network, US SSN) jelentést adott arról, hogy a déli sarkvidék felett egy 32 éve indított amerikai Thor Burner 2 hordozórakéta összeütközött a 2000 márciusában felrobbant kínai CZ-4-es rakéta roncsának egyik elemével. A radarmérések szerint a Thor Burner rakétáról három kisebb darab szakadt le. Az eset tipikusnak, sőt, egyre gyakoribb jelenségnek mondható: mivel a Föld körüli űreszközök száma folyamatosan nő, az ütközéseknek is egyre nagyobb a kockázata – figyelmeztetnek a NASA szakemberei.

Jelenleg több száz “közeli találkozást” (ahol a megközelítési távolság 1 km-nél kevesebb) regisztrálnak naponta, ráadásul az ütközésekkor szaporodó roncsok is növelik a további űrütközések esélyét. Egy kisebb ronccsal való ütközés is komoly veszélyt jelenthet, hiszen akár egyetlen centiméteres roncsdarab -, hamivel több ezer kilométeres óránkénti sebességgel száguld -, tönkre tehet egy műholdat. Becslések szerint – s ezt egyesek a legoptimistább forgatókönyvnek tartják – az így gyarapodó roncsok száma 50 év múlva meghaladja majd a bolygónk légkörébe visszatérő, s ott elégő hulladék mennyiségét.

Az [origo] cikke

]]>